A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
LARRY SISNER GYŰLÖLLEK, MICHAEL Michael Davidson minden szavának súlya volt, hiszen a banális szöveggel személyiségének fontosságát akarta hangsúlyozni. Diplomatikus mosollyal az ajkán magyarázott. A boldogtalan házastársak úgy néztek rá, mint a földre szállt ógörög istenre, aki igazságot szolgáltat. — A házasság egy közösség — mondta magabiztosan —, úgy is mondhatom: szövetség. Olyan lesz, amilyenné a szövetségesek teszik. Bölcs mondás ... és mindenképpen igaz. A férfi halkan megkérdezte a feleségétől: — Mit szólsz hozzá ? A nő bólintott. — Ezt szeretem látni, ezt szeretem hallani — mondta diadalittasan Michael Davidson. Úgy viselkedett, mint az az ember, akinek rendben van a szénája, akinek nincsenek családi problémái. A férfi felállt és kezét nyújtotta Michaelnek. — Hálásan köszönöm a bölcs szavakat és a tanácsot — mondta csillogó szemmel, majd megkérdezte: — Van önnek felesége? — Van, drága barátom, van. • Az épület hetedik emeleti szobájában Marlene Davidson újabb próbát tett. A francia ajtó parányi erkélyre vezetett. Az ágyról lassan lelépett a szőnyegre és nesztelenül az ajtóhoz lopakodott. A következő pillanatban egy kígyó gyorsaságával megfordult és karjával belekaszált a levegőbe. Úgy Témlett, hogy valakit tologat maga előtt. Semmi kétség. Ez egy különös „show-műsor" főpróbája. Marlene ébren feküdt az ágyában. Michael az erkélyre lépett és mélyen belélegezte a friss levegőt. A nö ekkor elhagyta az ágyat és a férfi háta mögött termett. Michael olyan erős vöt, mint a bivaly. Átzuhant a balkonon, de az utolsó pillanatban elkapta a vasrudakat, majd lassan visszamászott. Marlene megbénult a rémülettől. Tehetetlen dühében sírva fakadt. Elvesztette a játszmát. — Marlene ... miért tetted ? A nő hallgatott. Abbahagyta a zokogást. — Végezni akartál velem? — Igen ... — Az istenért ... miért ? — Gyűlöllek, Michael. — Nem értem ... nem akarom elhinni. — Gyűlöllek. Ez az igazság. — Szeretőd van, Marlene? — Az a másik férfi nem létezik. Egyszerűen gyűlöllek. — Mi az oka ? A pénz ? — Milyen pénz, te szerencsétlen? Hiszen úgy élünk, mint két hajótörött a puszta szigeten. — Akkor ... miért? — Most soroljam fel, miért gyűlöllek? Mert olyan vagy, amilyen. Gőgös, öntelt — önző. • Másnap reggel Michael Davidson elutasította az ügyfeleket. Az asztala mellett ült és görcsösen gondolkozott. Este hazatért. Marlenet az ebédlőben találta. Őt várta. — Mi történt? — kérdezte színlelt kedélyességgel Michael, mert el akarta hitetni a feleségével, hogy elfeledte mindazt, ami tegnap történt. — Azt hittem, hogy idecsődíted a rendőrséget. — Eszembe se jutott. — Én megyek — mondta a nő és felkapta a bőröndjét. — Nem engedlek el. Mégis a feleségem vagy. — Azok után is szeretsz, ami történt? — A tegnap esti eseményre gondolsz? Ugyan ... semmiség. Drágám ... én alaposan megfontoltam mindent. Gyűlölet, erőszak — ezek a mélyen gyökerezett boldogtalanság szimptómái. Mindketten felnőttek vagyunk, civilizált emberek. Minden pillanatban tudatában vagyunk annak, mit teszünk. Minden házasság megmenthető. Bosszút álltái valamiért, amit ellened elkövettem. Valamiben bűnös vagyok, igen. biztosan tudom. Sérelem érte a lelkedet. Én vagyok a bűnös mindazért, ami történt. Most azt akarom, hogy mindent visszatereljünk a régi kerékvágásba. Azzal kezdem, hogy bocsánatot kérek tőled. Ha gyűlöltél, ha utáltál, feledjük el. Volt okod rá. Valamikor nagyon szerettél, tehát van erőd ahhoz, hogy újra megszeress. Olyan leszek, amilyen az első napokban voltam. Sokat dolgozom ... • — Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy bután cselekedtél — mondta Michael vigyorogva ebéd közben. — Bután cselekedtem? Mikor? — kérdezte Marlene. — Le akartál lökni az erkélyről. Valaki meglát... mi van akkor? — Nevetségessé váltam. —■ Van egy ajánlatom, Marlene. Mindig a házban csücsülsz. Miért nem sétálsz egyet a városban? Benézhetsz a divatboltokba. Adok pénzt... a nő szeret költekezni, nem igaz? — Az ötlet nem rossz — válaszolta Marlene nevetve. — legalább szégyelled magad egy kissé? — Miért? — Mert az életemre törtél. — Igen ... — Nekem is vannak hibáim, mint minden férjnek. Megjavulok, meglátod, megjavulok. — Talán ... — Egy kis időre van szükségem. Az ember nem bújhat ki a bőréből egyik napról a másikra, nincs igazam? • Marlene aznap este későn érkezett haza. A hóna alatt csomagokkal Michael boldogan nézett a felesége szemébe. A nő színes holmikat vásárolt, tehát a lelki nyugalma már-már visszatért. Marlene gyönyörű volt az új ruhákban. — Milyen kiszámíthatatlan az élet — mondta Michael. — Le akartál taszítani az emeletről... most pedig úgy megkívántalak, mint a tizennyolc esztendős srác a szerelmesét. Nem furcsa? — Megbocsátottál, Michael? — Ne beszéljünk többet erről. Megmondtam: a bűnös egyes-egyedül én vagyok. • Vacsora után Michael a fejéhez nyúlt. — Az ördögbe — dünnyögte —, friss levegőre van szükségem. Megyek az erkélyre. Az a pohár bor, amelyet vacsora után ittam ... szédülök. — Nem a bortól szédülsz, Michael... hanem az oldattól, amelyet megitattam veled. — Nincs szükségem semmilyen oldatra. — Nekem volt szükségem rá, hogy könynyebben lelökhesselek az erkélyről. Michael szótlanul nézte a feleségét. — Igazad volt, Michael. Valaki megláthatott volna. Most nem lesz tanú, mert az erkély mindkét oldalán függönyöket helyeztem el. — Miért? Hiszen jó férj voltam! — Nálad minden jó volt... de sohasem sikerült megingatnom benned a fene nagy önbizalmat. El kell végre hinned, hogy az életben nem történhet minden úgy, ahogyan te akarod, csak azért, mert te akarod. Tévedtél... ezzel a tudattal, ezzel a felismeréssel válj meg az élettől, Michael. ■: ■ v&f ,Ví : AUTÓKOZMETIKAI CIKKEK ÉS KENŐOLA- 1 JAK GAZDAG VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJA ÖNÖKET TÖLTŐÁLLOMÁSAIN A IGÉNYEIKET ^ SZAKSZERŰEN ” TELJESÍTIK VALAMENNYI TÖLTŐÁLLOMÁSON 23
