A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
■ i J Séta a Champs Ellyseé-n építése, mely befejezése után a Louvre központi bejáratául szolgál. Ottjártamkor még javában folyt az építés, mely sok vitát váltott ki a lakosság körében. Tény azonban, hogy Párizs ismét olyan különlegességgel gazdagodik, amivel egy város sem dicsekedhet a világon, A 21,6 m magas 793 üveglapból álló üvegpiramist a világhírű kínai-amerikai építész Ieoh Míng Peí tervezte. A piramis felépítésével befejeződött a Louvre ezredfordulóig tartó felújításának első szakasza. Az üvegépitmény, melyet kezdettől fogva naponta ezrek csodálnak 80 tonnát nyom, finom, szinte láthatatlan fémszerkezete nem egész 90 tonnát. A legvastagabb acélrúd átmérője nem több 8 centiméternél. Az üveg páramentessége érdekében télen 37 fokos levegőt fújnak rá a klimatizáló berendezések. A modern építészeti remek a francia lapok szerint egy szempontból korszerűtlen — nem sikerült megoldani az ablaktisztítás roppant feladatának gépesítését, ezért kötélen függeszkedő hegymászóknak kell majd rendszeresen megtisztítaniuk a 793 üveglapot. METRÓN - ELSŐ OSZTÁLY Az idegen meglepően gyorsan tanul meg tájékozódni Párizsban. A legelőnyösebb viszont, ha eleve lemondunk arról, hogy saját gépkocsival közlekedjünk. A szigorú jobbkézszabály meglepő helyzet elé állítja a kevésbé tapasztalt gépkocsivezetőket. A Diadalív körüli téren 6—8 sávban száguld a forgalom és az idetorkolló sugárutakról nagy sebességgel ékelődnek be a kocsik az autóoszlopba. Néha hajmeresztő mutatványokat látni. A turista hamar rájön, hogy a legmegbízhatóbb párizsi közlekedési eszköz a metró. A 13 vonal hossza meghaladja a 200 kilométert. Viszonylag egyszerű a metrón való közlekedés és tájékozódás. Minden metróállomásnak itt is külön neve van. A vonalat a két végállomás nevével és számmal jelzik. Meglepő, hogy a szerelvények első és második osztályú kocsikból állnak. Őszintén megvallva, nem túlságosan bizalomgerjesztő a földalatti állomások látványa. A kosz, a mocsok egyenesen meghökkentő. A viteldíj független attól, hányszor szállt át az utas, s hogy mekkora utat tesz meg, akár reggeltől estig a föld alatt maradhat, ezért Is látni annyi clochard-t — csőlakót — az állomásokon és a folyosókon. Én mindig megkönnyebbültem, amikor a zegzugos, néhol sötét föld alatti folyosókról kiértem a friss levegőre. Azt hiszem más is így volt ezzel... PROTICS JÁNOS A szerző felvételei járni, órákig gyönyörködni építészeti látnivalóiban. A Louvre azonban világhírnevét a múzeumában kiállított műkincseknek köszönheti. A katalógus 200 ezer (!) műkincset tartalmaz. A Louvre-t évente mintegy másfél millió látogató keresi fel. Többségüket a festmények gyűjteménye vonzza, azonbelül is a Mona Lisa. Az iránymutatók labirintusában külön nyíl jelzi az egész épületben, merre található Leonardo da Vinci világhírű alkotása. Természetesen én sem szalasztottam el az alkalmat, hogy lássam Gioconda mosolyát. Reméltem, hogy fényképfelvételen sikerül megörökítenem a sejtelmes hölgyet ábrázoló képet. A teremben, ahol számos más értékes festmény is volt, óriási tömeg állt a különleges riasztóberendezéssel ellátott üvegfal mögött elhelyezett Mona Lisa kép élőt. Bár mindenütt többnyelvű tábla jelezte, tilos villanófénnyel fényképezni, a turisták többsége, főleg a távol-keletiek, fitytyet hányva a tilalomra vígan kattintgatták masináikat. Én sem voltam rest, hagytam magam elragadtatni a „nagy" lehetőségtől. Fél filmet rááldoztam a mestermüre. Otthon derült ki — fölöslegesen, a felvételek nem sikerültek. Főleg azért, mert az üvegfal viszszaverte a villanófényt. Talán nem is volt hiábavaló a tiltó tábla ... ÜVEGPIRAMIS Az idei nyártól újabb látványossággal gazdagodott a francia főváros. A Louvre udvarán, az ún. Napoleon-udvar közepén 1984- ben kezdődött egy különleges üvegpiramis tották" (ennyivel lett könnyebb). Teljesen kicserélték a felvonókat és lényegesen javították a látogatóknak nyújtott szolgáltatásokat. Nem csoda, hogy tavaly már csaknem 5 millió látogatója volt a párizsi köznyelv által „öreg hölgynek" nevezett toronynak. Ez az elnevezés szerintem főleg este nem találó, hisz a legkorszerűbb lézervilágításnak köszönhetően arany színekben pompázó Eiffel-torony sudár, fiatalos benyomást kelt közelről és távolról is ... VASÁRNAP INGYEN ... A világon kevés városban található annyi patinás múzeum, mint Párizsban. Ezek közül is külön világ a Louvre, amelynek csodálatos épülettömbjére a Szajna túlsó partjáról az Akadémia kupolája tekint. A tapasztalt turisták jól tudják, Párizsban vasárnap érdemes a múzeumlátogatást programba iktatni, hisz ekkor a legtöbb kulturális kincs ingyen tekinthető meg (különben eléggé borsos a belépő, 30—50 frankot is elkérnek a látogatásért). A látogató akkor érzékeli igazán, milyen nagy úr az idő, amikor a Louvre megtekintésére vállalkozik. Képtelenség egy nap alatt megismerkedni a kimeríthetetlen kincsü múzeum világhírű alkotásaival, nem is beszélve a királyi palota többi szárnyáról. A földkerekség legnagyobb palotájának mondják a francia királyok egykori székhelyét, amelynek megnövelését, szépítését szinte mindegyik koronás fő elsődleges feladatának tekintette. Éppen ezért az építőművészet kedvelőinek és értőinek külön élmény körülIgy épült a Louvre udvarán az üveg piramis SÉTA A SZAJNA PARTI VÁROSBAN Bevallom, voltak bizonyos előítéleteim, ami kor nemrégen párizsi utamra készültem. Túl zásnak tartottam a bédekkerekben olvasható jelzőket, a különböző legeket (Fények Váró sa, a Világ Fővárosa, a Művészetek Világköz pontja — ilyen és hasonló jelzőkkel szép számmal találkozhat az érdeklődő az útikalauzokban). A valóság azonban rácáfolt kétkedéseimre és hamar rájöttem, miért is olyan büszkék a franciák fővárosukra. Párizs nak utánozhatatlan varázsa van, mely gyor-. san magával ragadja a látogatót. Nem véletlenül énekelték meg a költők a világirodalom örök értékű alkotásaiban a Szajnaparti város szépségeit. A széles sugárutak, a gyönyörű paloták, a tágas parkok, a megszámlálhatatlan műemlék, a nagyvonalú városrendezés marad meg leginkább a látogató emlékeze tében. Készséges kísérőm, dr. Václav Chadraba, a Csehszlovák Rádió párizsi tudósítója már a Paris-Est pályaudvaron, ahová a naponta közlekedő prágai gyors érkezik, figyelmeztetett: Párizs megismeréséhez nem néhány nap, de talán több hónap is kevés. Csak utólag tudatosítottam igazán, milyen nagy segítséget jelentett, hogy a szinte percnyi pontosságú program alapján a lehető legjobban kihasználtam a rendelkezésemre álló időt és első kézből kaptam a majdnem „őslakostól" a tájékoztatást. A SZÁZÉVES EIFFEL-TORONY Alig lehet úgy bejárni Párizs utcáit, hogy egy-egy térről fel ne tűnjék közelről vagy távolról a torony jól ismert képe. Jelképpé nőtt a torony az évtizedek múlásával, Párizs jelképévé. A jövőre kerek születésnapot ünneplő Eiffel-torony hihetetlenül rövid idő alatt, két év két hónap és két nap alatt épült fel. A feljegyzések szerint az első „kapavágás" napja 1887. január 26-án volt, ,1889. március 31 -ón már készen állt a nagy mű. Építője, Gustav Eiffel jól számított, amikor azt állította, hogy a tetemes költségek 5 év alatt megtérülnek. A hetvenes évek kezdetétől azonban csökkenni kezdett a látogatók száma, és a bevétel is elmaradt. Ráadásul biztonsági okokból a torony nagy részét le kellett zárni. A helyzet a nyolcvanas évek elején kezdett változni, amikor a torony igazgatására létesült társaság vette át a dolgok irányítását. Két évig tartott a nagy rekonstrukció, ennek során számos fontos építészeti változást eszközöltek az Eiffei-tornyon — többek között 1 300 tonnával „fogyasz17