A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
• • • Elérkezett az Ústí nad Labem-i nemzetközi ökölvívó bajnokság XIX. évfolyamának döntője. A 18 ezer férőhelyes sportcsarnok közönsége két csehszlovák ökölvívó, Štefan Cirok és Michal Franek esélyeit latolgatta. Kettőjükre ugyanis nemcsak a döntő várt; szereplésük eredményességétől olimpiai nevezésük sorsa függött. Cirok azonban nem lépett szorítóba. Bekötött kezét mutatva, harc nélkül engedte át a győzelmet a kubai Hernandeznek. Mišo Franek, akinek mérkőzésére közvetlenül ezután került sor, félelem nélkül lépett a szorítóba. Kubai ellenfelével vívott drámai, kiegyensúlyozott csatáját a közönség állva figyelte. Győzelme egy hajszálon múlott csak, de teljesítménye, helytállása így is annyira meggyőző volt, hogy 2 nap múlva Faágában egyelőre őt jelölték az olimpiára. Franek esetében a helytálláson van a hangsúly. Csak az ilyen sportolók tudnak harcolni az utolsó gongütésig, szembeszállni a technikásabb, erősebb ellenféllel, s gyakran még így is a maguk javára billenti a mérleg nyelvét, akár teljesen esélytelenként is. Számos példát hozhatnánk fel a fentiek igazolására, bár igaz, hogy az ökölvívás ma már távolról sem vonz annyi fiút, mint húsz-harminc éve, amikor Torma, Papp, Zachar voltak a sztárok. Ma leginkább a szíwel-lélekkel, teljes odaadással harcoló ökölvívóknak sikerülhet az átlag fölé emelkedniük, tekintet nélkül arra, hogy a 100 vagy 50 kg-e a súlyuk. Ústí nad Labemben két igen — diametrálisan eltérő alkatú — sportoló keltette fel leginkább az ökölvívás rajongóinak érdeklődését. Vladimír Várhegyi az 54 kg-os súlycsoportban indult. Aki látta őt — pl. a sportcsarnokba vezető úton, ahogy fura tánclépések közben a vállát mozgatja, a levegőbe öklözik — mindjárt tudhatta, milyen kapocs fűzi az ökölvíváshoz. Várhegyi a komáromi hajógyár neveltje. Már akkoriban is, mikor még csak az egyik legígéretesebben fejlődő ifjú tehetségnek számított, élvezte az Ústí nad Labem-i Rudá hvézda sportegyesület támogatását. Mikor elérkezett az idő és Vlado berukkolt, útja egyenesen Ústíba vezetett. Ma is az ő színeikben versenyez, s bár termetre ő a legkisebb, a 11-szeres csehszlovák bajnokcsapat meghatározó egyéniségévé fejlődött. Elsőségét a bajnokságban is folyamatosan bizonyítja. Győzelme csak akkor kétséges, ha a szorítóban földijével, Ferenczi Józseffel kerül össze, aki a komáromi színeket képviseli. Ferenczi vén róka, aki — ha az eredmény fontos számára — képes kitünően felkészülni. Az 1987-ben Martinban megrendezett csehszlovák bajnokságon erről nemcsak a nézőket, hanem Várhegyit is sikerült meggyőznie. Kettejük harca ott már a negyeddöntőben eldőlt; Ferenczi könnyedén szerezte meg harmadik bajnoki címét. A visszavágóra négy hónappal később Ústí nad Labemben került sor. Várhegyi szíwel-lélekkel, teljes odaadással harcolt, s a 9. perc után egy pillanatig sem lehetett kétséges, melyikük kezét emeli magasba a bíró. Várhegyi Ustíban nem csak az elsőségért küzdött. Az olimpiára nevezendő ökölvívók listáján jelenleg övé a harmadik hely, s az Ústí nad La bern i arany ezt a pozícióját csak megerősítette, bár nevezéséről végleges döntés csak a karlsruhei Interkupa torna után születik majd. Ha Várhegyi a termetének jobban megfelelő alacsonyabb súlycsoportban versenyezhetne, esélyei jóval megnövekednének. Ez azt jelentené, hogy 51 kilóra kéne lefogynia, de az adott esetben ez hallatlanul nehéz feladatot jelent. — Ha képes lenne rá, az nagyon sokat jelentene — mondja František Várhegyi — Pjerjeszlavcev Paszterkó — Ortega Gašparek edző, aki titokban abban reménykedik, hogy Várhegyi részt vehet majd az olimpián. — A baj az, hogy látom nincs miből fogynia, hiszen csupa ín és izom. Várhegyivel ellentétben Paszterkó Lászlónak nincs gondja a súlyával. Szupernehézsúlyban versenyez, a 91 kg fölöttiek kategóriájában, de ez csak apró szerencse, mert a koloszszusok egy-egy ütése annál fájdalmasabb. Laci régebbi harcmodorát az ellenfél kemény ütései előli elhajlás jellemezte, aktív védekezéssel kereste a réseket az ellenfél takarásán. A legstílusosabb szupernehézsúlyú öklözőnknek számított, de az idők folyamán változtatni kényszerült, mert a bírók a támadó jellegű stílust többre becsülik. 1981-ben, a csehszlovák bajnokságon még értékelték Paszterkó tudását es bajnokká avatták, de az elkövetkezendő időszak sikertelenségei Lacit változtatásra kényszeritették. Elfogadta a kihívást és felhagyott a régi, jól bevált harcmodorral. Ústí nad Labemben ő okozta a legnagyobb meglepetést. Szenzációról beszéltek. Ez ideig csupán négyszer történt meg, hogy a szupernehézsúlyban csehszlovák öklöző legyőzze kubai ellenfelét. Legutóbb Paszterkó Laci volt képes erre a huszáros tettre. Bár a mérkőzés alatt háromszor is rászámoltak, Paszterkónak a 9 perc alatt sikerült
