A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-29 / 31. szám

„VITAMI N PIN CÉK" Az egész télen át tárolható gyümölcsök választéka kicsi (téli alma, körte, cse­mege szőlő). A zöldségválaszték bő­vebb, a gyökérzöldségek, a burgonya, a káposztafélék, valamint a téli hagyma­fajták kedvező körülmények között ta­vaszig eltarthatok. A megfelelően előkészített zöldség­féléket a bevált és régóta ismert mód­szer szerint földbe süllyesztett vagy épített tárolóban helyezhetjük el. íme erre néhány példa: 1. A lépcsöföljáró alatt homokos talajba ültetve tárolt zöldség, zeller. 2. Pincé­ben, teraszon: gyökérzöldség, karalábé, póréhagyma. 3. Prizmába vermelve „keresztkötésben" fölhalmozott ká­poszta. 4. Veremben egymástól ho­mokréteggel elválasztva sárgarépa, zöldség, torma, karalábé cékla tárolha­tó. GYÜMÖLCSMÁRTÁSOK Erre a legalkalmasabbak a bogyós gyü­mölcsök és a nagyobb víztartalmú leve­­sesek, valamint a savanykás, fanyar vagy kesernyés ízűek. A szeder nagyon jól illik a marhahúsból készült párolt ételhez, a ribiszke és piszke a rántott sertés-, borjú-, baromfihúshoz, az őszi­barack a főtt baromfi- vagy sertéshús­hoz, az almamártás pedig a pecsenyé­hez, vadas sülthöz. Almamártás. 3/4 kg almát (savanyká­­sat) lereszelve vízben megfőzünk (kevés citromlevet csöpögtessünk bele, hogy fehér maradjon), kissé sózzuk, cukroz­zuk, fahéjjal ízesítjük. Amikor megpu­hult a fahéjat kivesszük és belehaba­runk 2 kanál lisztet. Hidegen és mele­gen fogyasztható. Öszibarackmártás. 3/4 kg őszibarac­kot kevés vízbén félig megfőzünk (koc­kákra vágva, kevés só és 1—2 kanál cukor hozzáadásával), belehabarunk 1 kanál lisztet és kicsit még főzzük. Főtt húshoz, baromfisültekhez, de nagyobb halak mellé is adhatjuk. Lehűtve is igen jó üdítő. URSULA WÖLFEL Volt egyszer egy kislánynak egy sárga léggömbje. A szél hirtelen kitépte a kezéből. — Fogják meg! Fogják meg! — kiabálta a kislány. Áfának megesett rajta a szíve és águjjaival megfog­ta a léggömböt. A kislány felmászott a padra, a pádról a fára, s ott megragadta kezével a léggömb madzagját. — Gyere le! — hívta őt a többi gyerek. — A léggömböt kell tartanom, nem tudok lemenni — felelte a kislány. Erre egy fiú mászott fel a fára. — Gyertek le! — kiáltozták lentről a többiek. — Másszatok már le! A fiú így válaszolt : — Hogy mászhatnék le, amikor a kislányt kell tartanom, őneki pedig a léggömbjét kell fognia! Most egy nagy kislány mászott fel utánuk a fára. — Gyertek már le! — kiabálták a fa alatt kórusban a gyerekek. — Már hogy mehetnénk le, ha egyszer én tartom a fiút, ő pedig a kislányt, s a kicsi a léggömbjét! Erre egy nagy fiú is felmászott a fára. Elvette és szépen lehozta a sárga léggömböt. így aztán mindenki könnyűszerrel lemászhatott a fáról. Le is másztak libasorban, szépen, utolsónak a kicsike most ért földet — épen. A LEGEK VILÁGÁBÓL Csak kevés madár repülé­si művészete fejlett any­­nyira, hogy órákig szárny­csapás nélkül haladjon tetszőleges irányba, még széllel szembe is. A sas, a kondorkeselyű mellett ennek a vitorlázó képes­ségnek mesterei az albat­roszok, a nyílt tengerek legnagyobb testű mada­rai. Jobbára a déli tengere­ken és a Csendes-óceán északi részén élnek. Köl­tésre magános, széljárta szigeteket keresnek fel. Csaknem valamennyi al­batroszfaj telepesen fészkel és ezeken a tele­peken gyakran tízezer madár is található. Csak egy tojást tojnak, ame­lyen hetekig kotlának. A fiókák több hónapig fej­lődnek, a felnőtt madár ivarérettségét csak 8—9 év után éri el. A kifejlett madár tekintélyes nagy­ságú — hossza a másfél métert is eléri, súlya 9—12 kg. A család leg­nagyobb tagja a ván­doralbatrosz. Szárnyának fesztávolsága 3 és fél mé­ter — ezt ma egyetlen élő madár se éri el. Egy mo­dern lakóház hálószobá­jában bizony nehezen tudná a szárnyait kifeszí­teni! Legnagyobb ellen­ségük az ember, aki fél kiló súlyú tojásait és elhí­vott fiókáit fogyasztja. Az albatrosz nem hatalmas szárnyával és hosszú cső­rével védekezik, hanem csőréből és orrnyílásából a gyomrában termelt ola­jat fecskendezi támadó­jára. A vándor albatrosz tol­lazata — fekete szárnyvé­geit kivéve — teljesen fe­hér. Főként tintahalakkal táplálkozik, amelyeket a vízen úszva kapkod fel. Természetesen az albat­roszok annyira a tenger­vízre vannak utalva, hogy ha csak édesvizet fo­gyaszthatnak, akkor el­pusztulnak. Az elfogott albatroszok a hajók fedél­zetén ügyetlenül, esetle­nül mozognak, mint a tengeri betegek. A matró­zok gúnyos tréfái köze­pette. A sima talajról nem tudnak felrepülni, legfel­jebb csak erős ellenszél­ben. A levegő urai ök. Egy gyűrűzött példány tíz nap alatt ötezer kilométert tett meg. L Š. KULCSÁR FERENC Künn a forró földeken, a végtelen és hullámzó búzatengeren hatalmas hajó úszik lomhán: sárga kalászban kéklő kombájn. S a rétek és a mező felett a nap óriás, sárgán izzó lampionja lebeg: láthatatlan sugarán, könnyű arányfonalán alig-alig látszik: pici pacsirta hintázik — pirkadat óta csattogat, alkonyaiig csetteget július hatalmas lángtengere felett 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom