A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-29 / 31. szám

nyű, merthogy a földműves eszten­dejének ezek a legszentebb napjai. • •• Szó se róla, az idén Szlovákiában hatszázhatvanezer hektárnyi kalá­szos vár a kaszára. • •• Utam átvezet Nagymagyaron (Zla­té Klasy) is, ahol az ember nem me­het át úgy, hogy ne vegyen kenyeret a helyi pékségben. Mert ez a kenyér kenyér a javából. Olyan, amilyennek lennie kell. Hogy amikor beleharap az ember nem kell arra gondolnia: a kenyérgyári pék egyetlen éjszakai műszakban elrontotta azt, amit a földműves egy esztendő során jó mi­nőségben megteremtett. És nem hi­szek a szememnek: a pékségből nemcsak kenyérrel, de szemre is cso­dálatos sóskiflikkel jönnek kifelé az emberek. Tíz kiflit és egy kenyeret veszek. Beleharapok a kiflibe — cso­dálatos. Olyan, hogy a sonka sem különb. Ehhez a kiflihez kenyeret ille­ne enni. Arra gondolok: valahol erre­felé teremhetett a lisztje, úgy tavaly ilyenkor. KESZEU FERENC A szerző felvétele A Hét és az IBUSZ közös nyári versenye UTAZZUNK EGYÜTT! HORTOBÁGY A Hajdúság és a Tisza folyó között elte rülő, több mint 115 km2 kiterjedésű szí kés, füves pusztaság ma Magyarország egyik idegenforgalmi érdekessége. Az egykor erdős, ligetes terület a kőkor­szaktól lakott volt. A XII—XIII. századi írásos emlékei több mint félszáz tele pülésröl tesznek említést. E települések pusztulását, elnéptelenedését a tatárjá rás okozta (1241). Megkezdődött az erdők irtása is és az állatok nagyszámú legeltetése, így a megváltozott termé szeti és klimatikus viszonyok kedvezőt lenül hatottak a természetre. Bizonyos, hogy 1460-ban már pusztaként említik a Hortobágyot, ami a középkori magyar nyelvben lakatlant jelentett. Az elnépte lenedett pusztákat örökös birtokba vet te Debrecen városa. A Tisza tavaszi áradásai termékeny iszappal vonták be minden évben a pusztát és így jó lege­lőket biztosított az intenzíven fejlődő állattenyésztés részére. Egy sajátos néprajzi kultúra kezdett kialakulni a le­gelőn tartott állatokra vigyázó pászto­rok között. A pásztorok feje a számadó volt. Ö felelt a gondjára bízott jószágo­kért. A lovakat a csikósok, a szarvas­­marhát a gulyások, a juhokat a juhá­szok, a disznót a kondások őrizték. Ez a különállás viseletűkben is megmutatko­zott, sőt egy pásztorregula is rangsorol­ta őket. A XVIII—XIX. század fordulóján körülbelül 60—80 ezer állatot legeltet­tek a Hortobágyon. A XIX. századi Ti­­sza-szabályozás következtében a pusz­tai talajt már évente nem borította el az iszap, a csökkenő talajvíz felszínre hoz­ta a nátriumsót és így rövid idő alatt megfogyatkozott az élelem és meg­csappant az állatok száma. A Horto­bágy hasznosításának kérdése a XIX. század végén került előtérbe. A nagy­szabású tervekből kevés valósult meg, így a puszta jó része közlegelő maradt. Főleg idegenforgalmi látványosság a Hortobágyi Nemzeti Park 52 000 ha te­rülete. Sok látogatót vonzanak az éven­te megrendezett Hortobágyi Nemzet­közi Lovasnapok. Akinek kedve támad rá, az lovagolhat, kocsikázhat a park­ban. Gyalog vagy kerékpáron be lehet járni a puszta nagy részét. Szerveznek madárlest, pusztai ürgeöntést is. Haj­dúböszörményben hat parasztházat rendeztek be század eleji bútorokkal és mint szálláshelyek nagyon közkedveltek a turisták körében. A puszta közigazga­tási központja Hortobágy község. Itt látható a Kilenclyukú híd, Magyaror­szág leghosszabb közúti kőhídja. A pásztormúzeum az egykori szekérállási épületben rendezkedett be. A múzeum a hortobágyi pásztorok életét, művé­szetét mutatja be. A Körszín a Hortobá­gyi Nemzeti Park múzeuma. Híres a hortobágyi csárda, amelynek vendégfo­gadó hagyományai a XVII. századba nyúlnak. A Hortobágyi Galéria kiállítása pedig a Hortobágy község egykori ta­nácsháza épületében látható. Nem messze Hortobágy községtől található Máta település, amely korábban köz­­igazgatási központja volt Hortobágynak. Ma itt található a 29 000 férőhelyes lovaspálya, amely a Hortobágyi Lovas­napok és a híres hídi vásár színhelye. KÉRDÉS: Melyik nagy magyar költő írt verset a hortobágyi csárdáról? HUNGARIAN TRAVEL COMPANY L. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom