A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-29 / 18. szám
Még mindig sok titkot rejt az 1912-ben elsüllyedt Titanic gőzös. A roncsok felkutatására az elmúlt esztendőben egy francia expedíció indult útnak. A Nautilus névre keresztelt mini kutató tengeralattjáró már nagyon sok felvételt készített az épségben maradt berendezési tárgyakról és Robin, a vízalatti robot, mechanikus karjával, már több tárgyat kiemelt a roncsok közül. Például ezt a porcelánvázát. Marianske Láznéban forgatták az Égő titok című Stefan Zweig-kisregény filmváltozatát. Faye Dunaway alakítja a női főszerepet. A színésznő, aki éppen két évtizeddel ezelőtt a Bonnie és Clyde-ban ugrott ki, nehéz természetéről, összeférhetetlenségéről is ismertté vált; a rendezők hét év után most kezdenek el vele ismét dolgozni. Az Égő titokban Faye Dunaway partnere nem más, mint Klaus Maria Brandauer. A világhírű osztrák színész egy diplomatát játszik, aki az első világháború után a fürdővárosban gyógykezelteti magát. A képen Faye Dunaway az Égő titok című filmben. n HALLOTTUK n OLVASTUK J U LÁTTUK KÖNYV A „FEKETE MACSKA" BANDÁJA A Szovjetunióban mindjárt a megjelenése után nagy sikert aratott az ismert testvérpár A. Vajner—G. Vajner; A „Fekete macska" bandája című mindvégig izgalmas, kalandokkal teli, érdekes könyve a moszkvai bűnügyi rendőrség munkájáról, az alvilági bűnözök elleni harcról. Filmsorozat is készült belőle. Közvetlen a háború befejezése utáni hetekben, hónapokban kezdődik a történet. Vlagyimir Sarapov főhadnagy, aki a fronton a felderitöknél szolgált, most a bűnügyi rendőrség gyilkossági csoportjához kerül. Fiatal még, alig múlt huszonkét éves, de a fronton nagy tapasztalatokra tett szert. Bátorságáért többször is kitüntették. Az ő elbeszélése nyomán ismerkedünk meg a gyilkossági csoport nem mindennapi munkájával, Gleb Zseglov századossal, Grisa fényképésszel, Kopirin sofőrrel. Varvarával, a rendkívül csinos rendőrtizedes lánnyal és a csoport többi tagjával. Nem pusztán krimiről, kalandokról, a bűnösök üldözéséről van itt szó, hanem emberi jellemek formálódásáról, vélemények összeütközéséről, gyengeségről és hősiességről és a gyáva gyilkosok agyafúrt mesterkedéseiről is. Amint Sarapov megjegyzi; a fronton mindig tudtuk, hogy ki az ellenség, de itt sokszor csak a sötétben tapogatódzunk és ha elfogjuk is a tettest, a vádat mindig bizonyítani kell. A „Fekete macska" jelkép, egy mindenre elszánt banda szimbóluma, akik élelmiszerraktárakat, üzleteket fosztogatnak és a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Éppen akkor szúrnak le egy fiatal nyomozót, amikor Sarapov a csoporthoz kerül. A banda tagjai a tetthelyen vagy egy élő fekete kismacskát, vagy macskát ábrázoló rajzot hagynak. Erről kapták nevüket. A veszedelmes banda leleplezése áll a regény központjában, de közben megismerkedhetünk a moszkvai alvilág életével, kisebb bűnözök, zsebtolvajok, prostituáltak és orgazdák kétes üzleteivel. A regény mindegyik fejezete egy-egy rövid újsághírrel kezdődik, amelyben a háború utáni újjáépítésről, a dolgozó ember öröméről és gondjairól esik szó. Egyszóval egy-egy jellemző aktuális hirecske utal arra, hogy a mindennapi élet megy a maga útján és a háború súlyos csapásait az ország előbbutóbb kiheveri. Nem szokványos bűnügyi regény ez, minden oldala teli van cselekménnyel; az emberi sorsok mélyére hatoló, kitűnő párbeszédek teszik hitelessé a háború utáni kor atmoszféráját. (ozsvald) FOLYÓIRAT EGY VERSESKÖTET MARGÓJÁRA Veress Miklós versei szlovákul Vojtech Kondrót fordításában — ezzel a címmel irt jegyzetet a Magyar Nemzet 51. számába Tóth László, méltatva Kondrót két évtizedes munkásságát, aki missziós feladatot végez a klasszikus és kortárs magyar köttök szlovák nyelvű közreadásával. A múltban Emil Boleslav Lukáč, Ján Smrek, Valentin Beniak vitték z vezető szerepet a magyar költészet tolmácsolásában, haláluk után az ifjú Kondrót szinte magára maradt e nemes vállalkozásban. Első munkája Lukáčcsal. Smrekkel és Ján Kostrával együtt az új csehszlovákiai magyar költők bemutatása volt. A kötet Most cez Dunaj (Híd a Dunán) címmel jelent meg pont két évtizede, 1968-ban. Tizenhárom hazai magyar költő szerepel benne. Következett Kassák, Weöres, Babits, Illyés, s 1980-ban ismét egy szlovákiai magyar költőket bemutató antológia Mužný vek (Férfikor) címmel. A következő kötetben ifjú magyarországi költőket mutatott be, majd egy gyermekvers-antológia következett, végül Tóth Árpádot és Veress Miklóst tette a szlovák olvasók asztalára. Ez utóbbi kötetről írja Tóth László: „...ez a szlovák nyelvű Veress Miklós-kötet két egymással rokon, s egymással nemcsak poétikai, hanem szellemi-szemléleti rokonságban levő költöalkat szerencsés (és ihletett) találkozását dokumentálja .. Természetesen más nyelvekből is fordít Vojtech Kondrót, többek között oroszból, lengyelből, ukránból, csehből, de legnagyobb mértékben a magyar költőket tolmácsolja. A lefordított költőknek széles skálája van. Ott találjuk Adyt. József Attilát, Nemes Nagy Ágnest, Pilinszkyt, Rónay Györgyöt, Váci Mihályt, Juhász Ferencet, Nagy Lászlót, Tandori Dezsőt, Rákos Sándort, Károlyi Amit, Garai Gábort, Tolnai Ottót és másokat, jugoszláviai és romániai magyar költőket is. Egy beszélgetésünk alkalmával megkérdeztem tőle, hogyan jutott közel a magyar költészethez. „Azért — mondotta — mert az anyanyelvemen kívül magyarul tudok a legjobban — és mert szeretem a magyar költészetet. Magyarul otthon tanultam meg és gyermekkorom óta párhuzamosan használom a szlovákot és a magyart, ez utóbbit inkább nagyanyám jóvoltából, aki csak magyarul tudott... Már a bratislavai természettudományi kar hallgatójaként pusztán a magam gyönyörűségére Petőfit, magyar -népköltészetet, sőt magyar közvetítéssel cigány népdalszövegeket tolmácsoltam ... Csak néhány évvel később, 1966-ban kezdtem el a magyar irodalom rendszeresebb tolmácsolását.. (Dénes) HONISMERETI DOLGOZATOK Minden tudományág számára életbevágóan fontos a szakmai utánpótlás állandó biztosítása. A szerencsésebb ágazatok esetében ezt a munkát automatikusan elvégzi (?) az általános és a középiskola. Mi van azonban akkor, ha az adott tudományszak tárgya nem iskolai tantárgy? Az utánpótlás kérdésével természetesen itt is szembe kell nézni. Az ilyen esetekben a különböző, szakemberek irányításával zajló iskolán kívüli tevékenység, szakköri munka segíthet megoldani a problémát. Sajátos helyzetben van a néprajztudomány, hiszen amellett, hogy a színvonalas utánpótlás problémáját meg kell oldania, amúgy is szüksége van szakmán kívüli, önkéntes gyűjtögárdára. Természetesen ennek legfiatalabb rétege idővel esetleg az utánpótlási gondokon is segíthet. Mindez egy szerény füzetecske, a közelmúltban kezembe került, Győrben megjelent Honismereti Dolgozatok 3. száma kapcsán jutott eszembe. A Timaffy László által összeállított kis gyűjtemény a győri Petőfi Sándor Művelődési Központ Néprajzi Szakkörének 1985—86-os díjnyertes pályázataiból ad közre válogatást. A szakkörvezetö, Timaffy László által írott, az egy évtizedes múlttal rendelkező kezdeményezés eddigi eredményeit számba vevő rövid bevezetést a lelkes középiskolások dolgozataiból válogatott szemelvények követik. A népi kultúrát elsősorban a néphit és a népszokások különféle válfajait bemutató rövid dolgozatok, gyermekjátékok, szakrális és népköltészeti hagyományok gyűjteményei képviselik. Ezenkívül a munkáshagyományokról, a szövetkezetesítésről. egy község műemlékeiről is találunk a füzetben rövid írásokat, ill. részleteket. A válogatást két névtani dolgozat rövidített változata zárja. Az ilyen kiadványok leplezetlen célja a különféle apró adalékoknak a tudományos kutatás számára könnyebben hozzáférhetővé tétele mellett az, hogy a szerzőket további munkára (állandó önképzésre és kutatásokra) ösztönözze. Mindkét szempont kapcsán fölmerülhet a kérdés: ha döcögve működő is, de azért nálunk is meglévő amatőr gyűjtőmozgalmat vajon miért dokumentálja olyan elenyészően kevés, a fentebb bemutatotthoz hasonló profilú helyi kiadvány? Liszka József KIÁLLÍTÁS A FIATALOK SZEMÉVEL Tizedik alkalommal került sor Moravská Trebovában a fiatal amatőr fotósok munkáinak országos kiállítására. A fiatalok szemével elnevezésű rendezvény szervezését 1971 óta vállalja a helyi szakszervezeti klub, a Hedva nemzeti vállalat SZISZ szervezete, a Cseh Fotósok Szövetsége, a Hradec Králové-i kerületi'kultúrközpont és a Svitavyi járási kultúrközpont. Az idei bemutatóra 317 felvétel közül válogattak, ezeket 46 tizennégy és huszonöt év közötti ifjú fotográfus küldte be. A kiállításra huszonnyolc alkotó 114 fényképét érdemesítették. Örvendetes, hogy az országos tárlatra egyre többen jelentkeznek Szlovákiából is, a bratislavai Klement Gottwald Központi Pionírház fotókörének tagjai pedig ugyancsak szép képekkel képviseltették magukat. A tetszetősen elrendezett kiállítás anyagát nézegetve jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy színes, sokrétű, a fiatalok életét, világát híven tükröző fotók kerültek bemutatásra. Egyetlen megjegyzés, hogy kissé túl sok fénykép foglalkozott a popzenével, a popkoncertek zenészeivel, közönségével és hangulatával. Ez az észrevétel a megnyitón a zsűri elnökétől is elhangzott, s bár egyáltalán nem akarják lebeszélni a fotósokat erről a témakörről, mégis szembetűnő, mennyire központi kérdéssé vált a fiatalok körében a popzene. Ezzel szemben csak elvétve láttunk egyéb szórakozási formát, időtöltést bemutató képet s meglepően kevés volt az egyik leghálásabb témakör, a sportfotó is. Viszont nagyon szép portrékban gyönyörködhettünk, s a gyermekfotók is magas művészi színvonalat képviseltek. Mozgalmas riportképeket láthattunk divatbemutatókról, a kollégiumi életről, az érettségi bálról, Mihail Gorbacsov hazánkban tett látogatásáról. Szemléletben és technikai kivitelezésben egészen különleges tájképek bizonyították egy-egy alkotó tehetségét. A pályázatot és a tárlatot két év múlva újra megrendezik Moravská Trebovában. A rendezők azt Ígérték, hogy nemzetközi részvétellel. a környező országok ifjú fotósainak bevonásával. S bizonyára nem maradnak el Szlovákia ifjú fotósai sem erről az immár országos hírű rendezvényről. Benyák Mária 9
