A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-25 / 13. szám
492 1 Rudik János halásztanyája Nagyráskán (Veľké Raškovce) A véghoroggal való horgászat az Ungvidéken nem tartozik a gyakori horgászati formák közé. A mokcsakerésziek (Krišovská Liesková) a főzsinórra több rövidebb horoggal ellátott zsinórt erősítettek, melyekre csaléteknek fekete mocsári gilisztát használtak. Az így felszerelt horgászkészséget a vízbe eresztették. Nem ritkán egy-egy parti bokorhoz erősítették, s otthagyták éjjelre, majd másnap kiszedték a zsákmányt. A szirénfalviak (Ptrukša), ahol ugyan nem terjedt el általánosan a véghoroggal való horgászat, a korábbi időkre így emlékeznek: „Régen a szegedi halászok jártak le a Latorcára, akik egyebek között fenekes véghoroggal is halásztak. Úgy hogy egy hosszú zsinórra ráhúztak kétszáz horgot is, melyek félméterenként lógtak egymástól. Minden horogra felváltva más-más csalétket akasztottak: keszeget, tengerit, kérészt, gilisztát, békát. A fpzsinóron ötméterenként súly volt. Amikor az egészet így felszerelték, ladikba rakták és ahogy hajtottak befelé a ladikkal, úgy eresztették a vízbe a feltűzdelt zsinórt. Naplementekor kirakták, és reggel kiszedték.” A fenti halászati mód speciális változata az állóvizeken alkalmazott átkötő horgászat. Hasonlóan a véghoroghoz, itt is adott egy főzsinór, melyen alálógnak a rövidebb, csalétkekkel ellátott zsinórok. Viszont ennél nem eresztik a vízbe az egész horogcsakerésziek (Krišovská Liesková) egykori ungi átkötő horgászata eltér a fentiektől, mely formával együtt itt találkoztunk. A szakirodalomból sem ismert ez a horgászási mód. Lényege, hogy miután kötéllel keresztülkötötték az Ungot, egy másik kötéllel hozzárögzítették a ladikot. A felszerelt, csalétekkel ellátott horogpálcákat a ladikhoz kötötték, majd ők maguk kiúsztak a partra. A magukra hagyott horgok „horgásztak", ugyanis ezeket a halász ott hagyta éjjelre. Hajnalban újból kiment, beúszott a ladikhoz és kiszedte a zsákmányt. Nézetünk szerint ennél a horgászati formánál helyi sajátossággal állunk szemben. Ma az átkötő horgászat kizárólagos képviselője az Ungvidéken a nagyráskai (Veľké Raškovce) Rudik János, aki a Labore egyik „falu alatti" holtágán kialakította halászbirodalmát, ahol legtöbbet az átkötő horgászatnak hódol. Partmenti halászházában, ahol jómaga is lakik, a halászkészségek számos fajtája megtalálható. Az átkötő horgot először Herman Ottó mutatta be Szolnokról, s az Al-Dunán általánosan használt vizahoroggal rokonította. A vizahorog (kecskehorog) fogási elve azonban alapvetően különbözik az átkötő horogtól így az eredetkérdésnél számba vehető rokonságról nem beszélhetünk. D. VARGA LÁSZLÓ A szerző felvételei HORGÁSZÁT -II A csalétek felfűzése a horogra kokat „kötnek keresztül". Csaléteknek kishalat, csíkot, állott húsdarabot akasztanak. A kifeszitett kötél végére pergőt (csengőt) erősítenek, hogy közben szunyókálhassanak. Ha kapás van, a jelző szerepét betöltő csengő ezt jelzi a halásznak. A mokkészséget, hanem a főzsinórt, mely általában erős acélhuzal, a két parton eQV-egy fához erősítik. Az így alácsüngő csalétkes horgok a víz felszínén úszkálva felkeltik az arra úszó halak figyelmét. A csicseriek (Čičarovce) kisebb gödröket, kubi-
