A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
492 11 A kaparóháló fekvő-nyújtott állapotban (Vargáné P. Mária rajza) lÁll/P' -fogási elv rokonítja, történeti, genetikus kapcsolat nincs közöttük. A kaparóháló (kaparó, vonogáló, húzóháló, kosztács) tulajdonképpen egy másfél méteres zsákszerű, hosszában félgúla alakú háló, melyet egy félkörívü kávára erősítettek A keresőhalászat és farokban végződik. A felsorolt kategóriák közül a kaparóhálót ismertük meg, ezért ezt mutatjuk be. Nem tartozik a gyakran használt halászati eszközök közé, mivel a vele való fogás, főleg az utóbbi halszegény időkben, egyre bizonytalanabb, eredménytelenebb. A latorcai halászok közül a szirénfalviak (Ptrukša), csicseriek (Čičarovce) és zétényiek (Zatín) használták a leggyakrabban. E szerszámmal való halászat alapfeltétele a zavaros víz és gazmentes meder, hogy a szerszám „kaparás" közben ne akadjon el. Áradáskor a szirénfalviak ladikba ültek és a vízfolyással szemben húzogatták a kaparóhálót a part mentén, ahová a halak általában húzódtak. Az egyik halász hajtotta a ladikot, a másik kezelte a kaparóhálót. A csicseriek, zétényiek, nagyráskaiak (Veľké Raškovce) viszont partról halásztak a kaparóhálóval. A keresöhalászat terminológia Herman Ottótól származik, aki ezt a halászati módot külön rendszertani kategóriába sorolta. Az újabb kutatási eredmények azonban az e kategóriába sorolt szerszámokat is az úgynevezett „húzott szerszámos halászat" kisszerszámaiként rendszerezik, hangsúlyozván a kerítőhalászati eszközökkel való rokonságukat, az azonos fogási elvet. Lényege, hogy ladikból, vízben gázolva, vagy partról halászik a halász e keresöhalászati szerszámmal. Végezheti ezt egyedül, kettesben vagy hármasban. Ez a halászati mód „lutrira megy", mivel csak úgy jár szerencsével a halász, ha éppen útjába kerül a hal. így viszont hiányzik a zsákmány bekerítésének mozzanata, csupán a tért ölelö vontatás van jelen. A magyar halászatban a keresöhalászat szerszámait három kategóriába soroljuk: 1/ a csónakról, ladikról vontatott folyóvízi szerszámok (kece vagy boné, illetve gyérháló), melyek a vízfenéken megbúvó halak fogására alkalmasak, 2/ a másik fajta a gyorsfolyású patakokban gázolva használandó, az ún. vezetőháló, mely az ár ellen úszó halak fogására alkalmas, 3/ e kategória szerszáma a kaparóháló, melyet a víz partjáról használnak. A part közelében tartózkodó, kisebb halak fogására alkalmas, függetlenül attól, hogy a hálót négy-ötméteres rúdra erősítik. A három típust csupán az azonos A kaparóhalászat alapkövetelménye a zavaros víz Kaparóhalászatkor egyik helyről a másikra költözik a halász Az egyes névterminusok azt mutatják, hogy mint más eszközöknél, itt is mutatkozik a helyi sajátosság a megnevezésben. A kaparóháló rúdja úgy volt a hálóhoz erősítve, illetve annak félkörívű kávájához, hogy az egész szerszámot kifeszített formában emelte fel a halász. A még stabilabb állást a kétoldalt rúdhoz, illetve kávához erősített madzag biztosította. A húzást viszont a partra merőlegesen, vízfolyás irányában végezték, ahová kiszorították a halat. D. VARGA LÁSZLÓ A szerző felvételei
