A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-17 / 25. szám
Zsótér Sándorra/ a Szerencsés Dánielben (Foto: Bartók István) Nem fog unatkozni a nyári hónapokban sem, ha előfizeti lapunkat az év második felére is, és bekapcsolódik popjátékunk mind a hat fordulójába! Érdemes, mert plakátokat, popfotókat és poplemezeket is nyerhet — s ha mégsem? Kárpótoljuk Önt megjelentetett színes popfotóinkkal és információinkkal! Már a 28. számban indul popjátékunk! ELÉGEDETTSÉGBŐL ELÉGTELEN "S Esetlen kamaszok és elszánt suhancok — ez volt a szerepköre éveken át. Ő játszotta a Cha-cha-cha kikosarazott gimnazistáját. A Ragyogj, ragyogj, csillagom! néma festőjét. Szerencsés Dánielt, az „ötvenhatos" nagy utazót. Az Ember és árnyék szökött munkaszolgálatosát. Mára változott a helyzet. Esetlen kamaszok helyett esendő kisembereket, elszánt suhancok helyett rokonszenves fickókat játszik. Ő volt a moziban a Zuhanás közben szerencsétlen taxisofőrje. A tévében az lllatszertár csavaros eszű kifutója. A Külvárosi történet nyakoncsípett hóhányója. Cipolla végzete a Mario és a varázslóban. Sajátos mozdulatok, egyéni gesztusok — ez a meghatározója minden figurájának. A legapróbb részletekig kidolgozott jellemrajz. Rudolf Péter huszonnyolc éves. A főiskolát 1983-ban végezte el, azóta a Vígszínház tagja. Gyurkovics Tibor komédiájában, a Fekvőtámaszban egy kemény drillre ítélt kiskatonaként remekelt mostanában. A padlás círrtű musical örökké zsörtölődő nyolcadik törpéjeként pedig nemcsak játékával — énekével is illúziót kelt. „Ha azt veszem: milyen sokat játszom, akkor boldog kell, hogy legyek, vagy legalábbis elégedett. Mégsem vagyok az! Naiv hitben éltem eddig. Én ezt a pályát ugyanis a lélek szabad áramlásának képzeltem, és most rájöttem, hogy nem az. Ez egy gyár, ahol dolgozni kell. Film, színház, tévé, szinkron — jövök-megyek, állítólag divatban vagyok, csakhogy én egyre inkább úgy érzem: ebből nem lehet profitálni sem lelkileg, sem szellemileg. Ezért vagyok tehát elégedetlen. Leállni? Azt nem akarok. A zsigereimben érzem, hogy dolgoznom kell, csak éppen attól tartok, hogy beszűkülök, vagy, hogy lemaradok a világ dolgairól. Szeretnék nyitottabban élni, találkozni, nagyokat beszélni, élményeket gyűjteni, szeretném, ha a jobbra-balra elmondott mondatokon kívül más örömeim is lennének. Nem akarok precízen, célirányosan élni, mert most úgy élek. Elvileg persze, minden lehetséges. Lassíthatnék, igen, lassíthatnék. Az én gyávaságom, hogy nem állok le bizonyos dolgokban, hogy nem mondok nemet, amikor tudom, hogy az lenne a legjobb megoldás. De hajt a hiúság, a magamutogatási vágy. Igen, tudom, elégedettségből elégtelen — ez vagyok én. Ez elég utálatos dolog. Ezzel tisztában is vagyok. Hányán vannak, akik a pálya szélére szorultak, akiket alig-alig foglalkoztatnak ... én meg azon nyavalygok, hogy úgy telnek a napjaim, ahogy betábláznak. Paradox helyzet. Talán ha nem lennék olyan nagy igényű, olyan könyörtelen önmagámmal szemben, nyűgödtabban, kiegyensúlyozottabban élhetnék. Sok még előttem a meghódítandó terület. írni akarok, díszleteket tervezLegújabb hl/nszerepét a Tanácsi mesében játssza (Fotó: Oláh Csaba) ni .. . Reszketek, ha arra gondolok, mi minden érdekel, közben mindarról, amit eddig csináltam, nem a legjobb a véleményem. Hogy mi tart formában? Csupa apróság. Megérinti a vállamat a virágárus ... úgy jelzi, hogy ebben vagy abban a szerepben tetszettem neki. Vagy ha elismerően bólint a barátom, az is felér egy-két díjjal. A Merlin bemutatója után sokáig abból éltem, hogy a banketten odajött hozzám Tankred Dorst a darab írója, s gratulált. Szóval egyre inkább úgy érzem, hogy stresszben élek. A munka, a munka, a munka, ez van, szinte semmi más. A keleti filozófia, az segítene most rajtam, abban kellene elmélyülnöm. Lehiggadni, fontolóra venni, mi az, ami fontos és mi, ami szükségtelen. Rendet kellene tenni ott legbelül. Azt szeretném elérni, hogy este hét és tíz között amíg színpadon vagyok, szuperérzékeny legyek, de utána már békés honpolgárként fogyasszam a vacsorámat. Sokan, nem is tudom miből következtetve, azt hiszik, hogy úgy élek, mint a hal a vízben. Kiráz a hideg, amikor ezt hallom. Hogy én mindig jó irányba evickélek. Hogy sérülések nélkül úszom meg a legrázósabb helyzeteket is. Erre azt kell hogy mondjam: nem így van. Van rajtam seb éppen elég, és valószínűleg én sem vagyok igazságos mindenkivel szemben. Ismerem magamat nagyon jól... Félek a saját gyávaságomtól. Ha szélsőséges megnyilvánulásaim vannak, akkor ezért. Folytassam 7' SZABÓ G. LÁSZLÓ 8
