A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-22 / 4. szám
Líü TUDOMÁNY TECHNIKA A lángoló poklok katonái, a tűzoltók, testi épségük, sőt életük kockáztatásával végzik hősies munkájukat. A textil- és műanyagipari kutatás számos országban különlegesen (600 fokig) hő- és lángálló szöveteket fejlesztett ki a tűzoltók védelmére, megakadályozandó, hogy olyan tragédiák következzenek be, mint Portugáliában, ahol egy erdöégés elfojtásakor több mint 30 tűzoltó — csupa kitűnően képzett szakember — is életét vesztette. TECHNIKAI TEXTÍLIÁK Széles körű felmérések szerint egyaránt jelentős — évente két-három százalékos — növekedés tapasztalható mind a klasszikus technikai textíliák (természetes szálakat tartalmazó szövetek), mind a kémiai eredetű szálakkal készülő, részben vagy teljesen műanyagból előállított textilanyagok (folyadék-, lég-, sőt mikrobaszűrök, raktározó- és csomagolószövetek, azbeszthelyettesítő készítmények) gyártásában. Az utóbbi terület termékei — érthetően — már csak ritka esetben tekinthetők textíliáknak. Az üveg-, szén- és különféle tartós műanyag szálakkal erősített anyagoknak csupán bizonyos hányadát szövik, a többit inkább „öntik", noha nem szilárd gyártmánnyá, mint a lemezeket, hanem hajlékonyakká, ahogyan a textíliának kell viselkednie. A legújabb technikai textíliákban struktúratervezési (az anyag belső szerkezetét célszerűen meghatározó), és gyártási (technológiai) fortélyok sokasága testesül meg. Az időjárás viszontagságai ellen — akár a sarkvidéken, akár a nagy forróságú munkahelyeken, akár a föld vagy a víz alatt, sőt a világűrben — az embert védő anyagoknak lehetővé kell tenniük, hogy belőlük és rajtuk át kedvezően távozzék, de kívülről át ne hatolhasson rajtuk a nedvesség. Más technikai textíliáknak — csőfalaknak stb. — óriási belső és külső nyomásokat kell elviselniük. Egyéb hatásokkal szemben kell ellenállónak lenniük az olyan technikai textíliáknak, amelyekkel a gátakat, rézsűket, folyópartokat, rekultivált talajokat kell eróziótól, talajvíztől stb. védeni. Megint más követelményeket kell kielégíteniük a szalmakazlak, terményhegyek stb. letakarására szolgáló — technikai textíliákból összeállított — óriás ponyváknak (mi több, ezeknek könnyen tisztíthatóknak is kell lenniük). Nem véletlen tehát, hogy nemcsak „normál" erősítő szálbetétekkel készül egész sora a legújabb technikai textíliáknak, hanem mikroszál- (például teflon-) erősítéssel is, sőt e szálakat már különféle műgyantákba is beágyazzák, s így ültetik be a szövet szerkezetébe. Bármennyire bonyolulttá válik is ilyenformán az anyag összetétele, ezt vállalni kell, különösen többrétegű membránok, felfújt falú termek és hangárok, folyadékkonténerek, járműtextíliák, földmunka- és vízépítési, mező- és erdőgazdasági, kertészeti szigetelők, továbbá gépipari, elektrotechnikai, kémiai-ipari szerelő- és kötőanyagok, szállítási és csomagolási göngyölegek, orvosi-egészségügyi, illetve munkavédelmi szövetek esetében. Mindeme tényezők gyors átgondolása után is egyértelmű, hogy a technikai textíliákat gyártó iparnak beláthatatlanok a távlatai. Egyes szakértők szerint a jövő talán ugyanolyan „kunsztokra" készteti, sőt kényszeríti a holnap textiliparát, amilyen forradalomnak az utóbbi évek során a mikroelektronikában voltunk és vagyunk tanúi. (Delta) Nemcsak a vérellátó központok dolgozói és a fogorvosok, s nemcsak a műtéti szakmákban dolgozó orvos és asszisztens, hanem minden egészségügyi, aki AIDS-betegekkel foglalkozik, veszélyeztetett! — mondotta egy, a közelmúltban adott nyilatkozatában dr. Várnai Ferenc professzor, aki a budapesti László Kórházban létesített első AIDS-osztályt is irányítja. Hitelét vesztette tehát az a remény, hogy érintés és cseppfertőzés útján az AIDS nem adódik át a beteg emberekről az egészségesekre. Nem meglepő, hogy a New York állambeli Westchester város börtönében mind a betegápolók, mind pedig az őrszemélyzet tagjai sajátos szerkezetű — a vírusok áthatolását is akadályozó — textíliákból szabott védőöltözetben foglalkoznak az elítéltekkel, akik az AIDS áldozatai. PURKYNÉ ÉS A MAGYAROK (Még egyszer „egy javíthatatlan idős úr"-ró!) A Hét 1987-es évfolyamának 50. számában a kétszáz évvel ezelőtt született nagy cseh természettudósról olvashattunk megemlékezést. A színes, adatokban gazdag írást elolvasva, a magyar anyanyelvű olvasóban hiányérzet támadhat: Purkyné magyar vonatkozásairól egyáltalán nem esik szó a tanulmányban. Pedig e magyar vonatkozások, kapcsolatok megismerése értékes szempontokkal gazdagíthatják a híres cseh tudósról alkotott képünket. Azt a Hét cikke is említi, hogy pályája kezdetén Purkyné nehezen jutott egyetemi katedrához. Azt azonban nem. Hogy megpályázta a pesti egyetem élettani tanszékét is, 1820-ban. A három pályázó közül Purkyné csak a második helyen végzett; a katedrát a nagy-lévárdi (Veľké Leváre) Schordann Zsigmond foglalhatta el. A hivatalos magyarázat szerint Purkyné azért szorult a második helyre, mert az akkori bécsi orvoskari aligazgató Purkyné előadásmódját „homályosnak és kevéssé rendezettnek" találta. Annak a Purkyné-nek, aki később mint boroszlói, majd prágai tanár medikusok százait bűvölte el sziporkázó, élvezetes, élettani kísérletek bemutatásával fűszerezett előadásaival! Purkyné — a pesti kudarc ellenére is — megőrizte szimpátiáját a magyarok iránt. Már túl volt az ötvenen, amikor magyarul kezdett tanulni; saját használatra cseh—magyar szótárt állított össze. Szándékának komolyságáról tanúskodik a hagyatékában talált 14 magyar könyv is. Többek között Jókai, Jósika, Kemény és Szigligeti műveit olvasgathatta. S nemcsak németből, s nemcsak Tassot fordított, de Szigligetit is. 1869. január 28-án az ö fordításában került színre Prágában Szigligeti Ede 1840-ben írott történeti vígjátéka, a Rózsa. Purkyné életének legértékesebb magyar kapcsolata az 1865-ös évhez fűződik. Ekkor már Prágában működik, mint az ottani élettani tanszék vezetője, s ő az elnöke az 1862-ben alakult Cseh Orvosok Szövetségének. E szövetséget képviselve vesz részt a Pozsonyban augusztus 28. és szeptember 2. között megtartott „vándorgyűlésen". A vándorgyűlések a XIX. században a természettudományokkal foglalkozó orvosok, biológusok — akkori szóhasználattal: természetbúvárok — jelentős tudományos fórumai. Az első vándorgyűlés Bene Ferenc kezdeményezésére Pesten ülésezett 1841-ben, majd az azt követő években — nevéhez hűen — városról városra vándorolva, évente másmás táj adott otthont a tudásra szomjazóknak. Így például 1842-ben Besztercebányán, 1846-ban Kassán s Eperjesen ülésezett a vándorgyűlés. A szabadságharc, majd a Bach-korszak miatt 16 éves kényszerpihenő után, 1863-ban kezdik meg vándorlásukat újra a kor tudós elméi. így jutnak el Pozsonyba, mely a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 11. vándorgyűlésének adott otthont. Ennek a vándorgyűlésnek volt illusztris vendége az akkor már 78 éves Purkyné! Úgy gondolhatnánk — a korára való tekintettel — hogy Purkyné csak passzív résztvevőként volt jelen Pozsonyban. A történelmi igazság; az öszhajú tudós a vándorgyűlés egyik legaktívabb tagja volt! Az orvostudományi szekció ülésén — az akkori katolikus gimnázium épületében, ma Szlovák Pedagógiai Könyvtár a Klarissza utcában — német nyelven tartott előadásában kaleidoszkópszerüen bemutatta életművének legfontosabb eredményeit. Előadásának szövege sajnos nem maradt fenn, ugyanis a 78 éves tudós nem előre megírt felolvasást tartott, hanem szabadon, emlékezetből adott elő. A korabeli sajtó szerint előadását eredeti, szellemes javaslatokkal fűszerezte. íme, egy közülük — az emberi test felületének mérésére az alábbi módszert ajánlotta: készíttessünk a szabóval egy pontosan „testre szabott" öltönyt, ebből metsszünk ki egy meghatározott felületű darabot, mérjük le az öltöny súlyát, majd e súlyt elosztjuk a kivágott rész súlyával — a hányados (állítólag) a keresett testfelület nagysága. Nagy sikert aratott az előadás keretében bemutatott kineziszkóp nevű szerkezete is. Egy kör alakú lapra a szívbillentyűk mozgásának különböző mozzanatait festette fel; megpörgetve e korongot, az álló képek egybeolvadva a billentyűk mozgásának illúzióját keltették a nézőben. (E szerkentyűjével Purkyné helyet követel magának a kinematográfia úttörői között is!) Purkynét pozsonyi tartózkodása során mindenütt tisztelet s megbecsülés vette körül. A 700 főre terített ünnepi ebéden a harmadik pohárköszöntő — az uralkodót, illetve a vándorgyűlés elnökét éltetők után — „az örökké ifjú nagy Purkyné-t" éltette. A vándorgyűlésnek mindenkor szerves részét képezte a rendező város környékére tett honismereti kirándulás. A pozsonyi gyűlés résztvevői dunai hajókiránduláson vettek részt. E hajókiránduláson tudósunkkal egy mulatságos dolog történt, ami csak emelte népszerűségét. Cilinderét a szél a Dunába sodorta, mire az egyik orvoskolléga megjegyezte : lám a magyar föld nem tűri meg a cilindert — a cilinder a gyűlölt osztrák Bach-rendszerre emlékeztette a hajó utasait. Purkyné Pozsonyba visszatérve már nem cilindert vásárolt magának, hanem egy alacsony karimájú fekete kalapot. Ezzel a kalappal a fején utazott el Purkyné Budapestre is, ahol elsősorban az orvosi s természettudományi intézeteket látogatta végig. A szívélyes fogadtatás és tiszteletadás végleg elfeledtették vele a 45 évvel korábbi kudarcot. Főleg a pesti-anatómus profeszszorral. Lenhossék Józseffel barátkozott öszsze — az ismeretség egyébként még Pozsonyban kezdődött, ahol Purkyné hozzászólt Lenhossék fogászati témájú előadásához. Prágába visszatérve, Purkyné meleg szavakkal emlékezett meg pozsonyi s pesti benyomásairól. Pozsonyi tapasztalatait szándékozott felhasználni a cseh orvosok vándorgyűléseinek megszervezésében. Sajnos, az akkori politikai viszonyok, majd 1869-ben bekövetkezett halála, nem tették Purkyné számára lehetővé, hogy magyar orvos barátait egy cseh vándorgyűlésen üdvözölhesse. Purkyné tehát mint ember is megnyerte magyar kollégái szívét. Mint tudós már jóval korábban elismerést kapott; többek közt azzal, hogy a Budapesti Királyi Orvosegyesület 1863-ban levelező tagjává választotta a nagy cseh tudóst. Halála évében pedig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat fogadta öt tiszteletbeli tagjává. A Hét cikkírójának azon aggodalmát, hogy Purkyné a cseh nemzeti tudomány kereteit meghaladó nagysága még felismerésre vár, nem osztjuk. Nemcsak a most említett megtiszteltetések miatt. A fentebb említett Bene Ferenc ugyanis már 1841-ben, az első, pesti vándorgyűlésen az akkor még boroszlói tanár Purkyné nevét az élő, híres „anatómusok és physiologusok" közt említi. Purkyné magyar kapcsolatai nemcsak orvostörténeti jelentőségűek; a csehszlovákmagyar kultúrkapcsolatok értékes fejezetét is alkotják. Dr. KISS LÁSZLÓ 16
