A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-22 / 4. szám

A Síinek metamorfózisa (1976) Képzőművészet és történelem Ismeretterjesztés és esztétikai élmény — emlékezés és valós reflexiók erősítik azt a folyamatos érzelmi-gondolati kapcsolatot, amely nélkül nem mérhetjük föl a művészeti alkotások valódi értékeit. Stílusismeret és hagyománytisztelet kell ahhoz, hogy tártál más párbeszéd alakuljon ki az alkotó és a befogadó között egy-egy kiállításon. Mikuláš Klimčák alkotóképességében újraértékelőd nek mindazon irányzatok, útkeresések és formaeredmények, amelyek szilárd alapot biztosítanak számára. Képein, mesterien megkomponált gobelinjein a kifejező tártál mák árnyalt és szuggesztív megjelenítéséhez mindent felhasznált, amit a művészet a figu ralitáson innen és túl már megteremtett és népszerűsített. E felújított légkörben óhatat­lanul nagyobb teret kaptak, az értelmi-han gulati hatások mellett, a történelmi tények­ből inspirált körülmények, a fontosabb ese­ménysorok és társadalmi mozgások, hogy azután a művészet kapcsolatrendszerén ke resztül hívják fel figyelmünket azokra a ható­erőkre, amelyek az egyén és a közösségek között fennállnak és szüntelenül munkálkod nak. A történelmi mondandók tárgyilagos megközelítésének egy magasabb egységben való egyesítése jelzi, hogy Mikuláš Klimčák már a hatvanas években túljutott a szigorúan vett kalsszicizáló festészet megszokott sé­máin. A híd szerepét tölti be a korábbi képzőművészeti és iparművészeti irányzatok és a legújabb alkotó-szakaszok között. A kontinuitást igazolja, és természetesen do­kumentálja ezt valamennyi témakörében és technikai elképzelésében. Kiállítása érvelő és meggyőző válasz arra, hogy a müvészetkriti­­ka megállapításának érvényét mindig, és csak a müvekkel szembesítve lehet és kell felmérni. A Nagy Morva Birodalom és a cirilo-metó­­di témaköröktől az ikonosztáziont díszítő szakrális portréktól és bibliai jelenetektől, az anyaság magasztosságának mindig időszerű felmutatásán, valamint a szeretet és a szere­lem témakörén keresztül jutott el jelenünk* be, ami nemcsak örömteljes helyzeteket evokált, de határozott állásfoglalását is hite­lesíthette. Számos alkotásában az emberi­ség kozmikus horizontja iránti lelkesedését és elkötelezett békeharcát is felfedezhetjük. Gobelinjei és monumentális alkotásai nem­csak képzöművészetileg hatásosak, hanem a humanitás eszményét, főleg történelmi múl­tunkból táplálkozó következtetéseit is igazol­4Ü Gyönyörű várakozás (1985) Az ember a természet védelmezője ? (1985) ják. E témakörökben olyan emberi vonásokat és társadalmi-szociális helyzeteket fedez fel figurális kompozíciói számára, amelyek jele­nünknek, de jövőnknek is üzenetül szolgál­hatnak. Szervesen alakuló fejlődési szaka­szainak minden láncszeme fontos a szoci­alista tartalom és a nemzeti forma tovább­adásának a szemszögéből. Főleg sokalakos történelmi képeinek, szövött alkotásainak és stilizált falfestményeinek a kivitelezési módja lett ezáltal következetesebb és elmélyültebb. Bizonyítékul szolgálnak erre a közületi meg­bízatások, mozaikok, üvegfestészetek, na­gyobb méretű falikárpitjaí és oltárképei, amelyek nemcsak hogy kimunkált tapaszta­lataira épültek, hanem a maguk zárt egysé­gében úgy mutatkoznak meg, mint üdén színes dokumentumok. Olyan alkotások, amelyek a művész szuverén stílusát a jelen és a jövő felé is reprezentálják. Mikuláš Klimčák festőművész, 1921. november 16-án született a zempléni Homonnán ((-lu­menné). František Tichý és Ján Novák nö­vendékeként végezte el a Prágai Iparművé­szeti Főiskolát. Jelenleg Bratislavában él: alkot, illusztrál, muráris feladatokat old meg köz- és egyházi épületeken. Mint festőmű­vész főleg tematikus kompozíciókat fest. Mint iparművész falikárpitokat és egyéb tex­tíliákat készít. Alapvetően lírai alkata és szépségszeretete őszintén nyilvánul meg munkásságában. A zöldek és a kékek gyakori alkalmazása, a barnák és a szürkék szimfóni­ája, az aranyló fények és az ezüstök csillogá­sa sejtelmes hangulatot varázsolnak képeire. Emberi és művészi alkatának a jellemzésé­hez hozzájárul még jellembeli vonásainak a megemlítése is, amit az alapvető erkölcsi értékek megbecsülésében, valamint a szláv­­ság történelmileg jelentős fordulópontjainak a felismerésében és nyílt megmutatásában, hátrahagyott üzeneteinek a továbbadásában kell értelmeznünk és megbecsülnünk. Képei, alkotásai érdekesek, igazak és hite­lesek, mert lelkesedésből és ugyanannyi gyötrődésből, a világ dolgaihoz való mélysé­ges és komoly viszonyulásából születtek. Mindehhez persze szakismeretre, türelemre, ügyszeretetre volt szüksége, hogy elképzelé­sei valóra váljanak. SZUCHY M. EMIL (Elhangzott a komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeumban rendezett kiállítás megnyi­tóján) (Fotó: Dušan Firák) Ezt a gépet a dél morvaországi er­dészet dolgozói találták fel és a faiskolákban a gyom, dudva aprítá­sánál tesz jó szolgálatot. A medvebőrü ember című NDK film egy kedves történetet mesél el: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ifjú, aki egy olyan köpe­nyért, amelynek a zsebe mindig tele van pénzzel, megfogadta az ördög­nek, hogy hét évig nem mosdik, nem fésülködik és medvebőrben al­szik. Ha fogadalmát megszegi, rög­tön pokolra jut — hangzott a pa­rancs. Hamarosan kiderül, hogy na­gyon nehéz a fogadalmat betartani. Csúf orcával, szőrösen, csapzottan kiveti őt a világ, a pénze semmit sem ér. Egy lány szerelme, hűsége azonban megmenti őt a végső pusz­tulástól. Az orenburgi Gidropress présgyár­ban helyezték üzembe ezt a robo­tot, amely felváltja az embert a forró levegőjű műhelyben. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom