A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-06-24 / 26. szám

KINCSÜNK AZ ANyANTELV

A NÉVADÁS ÉS TÁJNYELV A SZÜLŐFALUMBAN

A falu köztereinek megnevezése

Fő utca. Kertalja, Kereszt sor, Garam sor. Temető sor; Országút sor. Vasút sor, Fövég, Basa köz. Seres köz, Gurgyal (Gürdal törökül szegény negyedet jelent), Péró, Vásár tér, Flagyigácsó (gödör, amelyben vályogot vetettek, s agyagot ástak). Fogas — part. Rák — part.

A dűlőnevek, határnevek

Babosok, Csegze, Kiskukoricás, Kisgacsos, Kenderláb, Szólád, Pusztafalu, Ördöngös, Páskomok, Patács, Újhegy, Mocsár, Látóhegy, Őrhegy, Szakadék, Kővájó, Lótemető (Dögtér), Zsalazsom, Várhegy alja. Pincék alja. Kenderes, Szince — part, Garam — sziget. Hód — Garam, Homokosok, Nyilasok, Szince torok. Középső dűlő, Barti Dűlő, Zsellér földek, Pap földek. Kántor Földek, Láztanyai rétek. Kékbárka (bárka alakú mélyedés, ahol kékes színű fűzfabarka volt). Csurgó. Szlovák eredetű a Páskom (paša — legelő), Patács (patočina — mocsár). Láz (laz, lazy — kaszáló) s valószínűen a Zsalazsom (žať — aratni).

Szülőfalum tájnyelve

A kéméndi tájnyelv a nyugati palóc nyelvjárás területhez tartozik. Jellemző hangtani, szótani. szókészletbeli és mondattani sajátságai :

a) í-zés: kik, szip, vír, kir, kíp, törvíny, köszvíny, örviny, kínyes, szíles, sekilyen;

b) é-zés: méhet, téhet, ember, Észtérgomba, hegyes, hegyes, kégyes, pérég, szöges, kényeres, végyés, Ménci, Tércsi;

c) ly-zés: király, sirály, gólya, folyosó, folyik;

d) az illabiális a gyakori használata: madár, hátár, tatár, apám, anyám;

e) pótlónyújtás az I kiesésekor az -al, -el, -ul, -ül, -ol, -öl hangcsoportoknál: kulcs — kúcs, oldal — ódal, zöld —zöd, föld, — föd, volt — vót, folt — fót, költ — köt, elkölt — ekőt, felháng — főhág, elment

— ement, álldogál — ádogál, üldögél — űdőgél, küld — küd, felső — főső, külső

— küső, túlsó — túsó, alsó — ásó, alma

— óma, szalma — szórna, kellene — kőne, almárium — ómáriom (az utóbbi négy esetben a pótlónyújtás mellett még tőhangzóváltozás is végbement);

f) palatalizáció — lágyitás, amely feltételezhetően a szlovák nyelv hatására igen gyakori, ha a d, I, n, t mássalhangzó után i vagy j következik, de előfordul az ö és ü előtt is:

1. a főnévi igenév esetében: tenni — tennyi, kaszálni — kaszányi, fedni — fennyi, kérni — kémyi, olvasni — olvasnyi, szedni — szennyi ;

2. az ige jelentő mód jelen idejű 1 szám 3. személyében: fizeti — fizetyi, teheti — tehetyi, kérdi — kérgyi, kéreti — kéretyi, megüli

— megülyi;

3. a felszólító módban: éljen — ijjen, üljön le — üjjön le, álljon fel — ájjon fel ;

4. a főnevekben: dió — gyió, diák — gyiák, dinnye — gyinnye, tükör — gyükön, kenőcs — kenyőcs, tenkő — teknyö, patika

— patyika, Guszti — Gusztyi, Pisti — Pístyi, Kati — Katyi, Pali — Palyi, Peti — Petyi, Ágnes — Ágnyis;

5. a melléknevekben: vasúti — vasútyi, kövesdi — kövesgyi, barti — bartyi;

6. a határozószókban: mindig — mirigyig, eddig — eggyig, addig — aggyig;

g) gemináció — a mássalhangzók kettőzése: eső — esső, fütyülő — fütyüllő, meszelő — meszellő, április — áprillis;

h) a nyílt kötőhangzó helyett zártat használ

a többes szám alany- és tárgyesetében: vagyonosak — vagyonosok, rangosak — rangosok, madarakat — madarakot, virágokat — virágokot, szőröket — szőrököt, tőröket — törököt;

i) a zárt ú, ű félig zárt ó, ő marad: savanyú

— savanyó, keserű — keserö, gyűszű — gyüsző. szérű — szirő, fésű — físö — ez utóbbi kettőben a töhangzó kvalitatív változáson megy át;

j) néhány esetrag megrövidül, némelyiknél pótlónyújtás, illetve hangzóváltozás áll be:

a-ból, -bői, -tói, -tői, -ról, -röl ragok honnan kérdésre: házból — házbú, istállóból — istállóbú, kürtőből — kürtőbű; miről kérdésre: paprikáról — paprikám, üszőről — üszörü;

a -ban, -ben, -hoz, -hez, -höz, -nál, -né), -stul, -stül hol kérdésre: szobában — szobába, földben — földbe, apjánál — apjáná, könyvnél — könyvné; hová kérdésre : ajtóhoz — ajtóhó. vérhez — vérhő, körhöz — körhő; kivel, mivel kérdésre: lovastul — lovastú, falustul — falustú, hégyestül — hégyestű.

A szókészlet

A szókészletében találhatók olyan szlovák eredetű szavak, amelyek a betelepült szlovákokkal való együttélés útján kerültek a szókincsbe, hangtanilag alkalmazkodtak a magyar nyelvhez, és nem tartoznak az általánosan ismert szláv jövevényszavakhoz:

a) főnevek: dudka, dudok — búbos banka, pótyik — gatyás bagoly, halálmadár, pipiske — búbos pacsirta, livóka (lievik) — ovális alakú, fából készült tölcsér, gebulya — halmaszlag, ikra — haltojás, pesztonka, pesztyi mama — dajka, laksa (lokša) — lángosszerü tésztaféle, rocska (ročka) — egyfülű faedény, bojnyík (zbojník)

— zsivány, bukta (buchta) — kelt tésztájú túróval, lekvárral, mákkal töltött kalács, cömböllö (combálaf) — a horgolt sapka csúcsáról lelógó pamacsszerű dísz, pilincke (piga) — a két végén meghegyezett fa, gyermekjáték, ösztöke (styk, otka) — az eke tisztítására használt szerszám, pimpimpáva (púpava) — gyermekláncfű;

b) kétszófajúak: túpa (tupý, á, é). mulya (chmuľo) ;

c) igék: zavadzál (zavadzaf) — akadályoz, lábatlankodik; miskárol (miškáriť) — kiherél, macsgál (madžgaf) — összefogdos, nyaggat, sztrázsál (strážiť) — őrködik.

Mondattani sajátossága az -e kötőszó, amelyet kevés kivételtől eltekintve mindig zárt é-nek ejt, sőt van rá eset, hogy i-nek. Szórendi helyét tekintve pedig nem mindig az állítmány követi, illetve ha az volna elemmel összetett igealak, akkor nem a teljes alak után, a fog, kell segédigés állítmány esetén pedig nem a ragozott rész után következik. Például: Gyün a Veres Borcs-é? Nem-é ittál? El-é jössz hozzánk? Meg-é akarta vóna tennyi? Ki -i fogja rúgnyi a kapubú? Ki tudja, hogy itt-é van. Fel-i teszi majd a gereblyét?

A vonatkozó névmások aki, ami, amely esetében a fő szerepet az aki viszi, mert nemcsak személyre, hanem más élőlényre meg élettelen tárgyra, elvont dolgokra is vonatkoztatják. Például: A béka, aki a tóba kuruttyol. Az eke, aki a falhó van támasztva.

Végül megjegyzem, hogy a családnevek Kéméndről és Kéménd pusztáról valók, ez utóbbi ugyanis közigazgatásilag Kéméndhez tartozott.

Dr. BERTÓK IMRE kandidátus

A múlt heti számunkban közölt Nyelvi

totó megoldása

1 rőf — kelmék mérésére használt hosszmérték, kb. 78 cm

1 sing — a röfnél rövidebb hosszmérték, kb. 60 cm

1 köböl — koronként és helyenként változó nagyságú űrmérték, kb. 62,94 ill. 1 254 liter

1 akó — kb. fél hl-es űrmérték

Látlelet az emberi gyengeségről

(R. W. Fassbinder: Lola)

Fleiner Werner Fassbinder volt témája annak az írásnak, amelyet a Filmvilág című filmművészeti folyóirat közölt öt számban, jónéhány oldalnyi terjedelemben.

Az írás szerzője Kurt Raab, aki közeli barátja, személyi titkára, munkatársa, színésze, időnként mindenese volt a rendezőnek.

Siralmas látvány, amikor egy-egy híresség, érdekes figura eltávozik környezete erényt farag a hozzá kapcsolódó viszonyból, szenzációéhségét kivetve az ember magánéletének problémáira, hogy ezzel a visszatetsző „kérödzéssel" jusson — általában anyagi — előnyökhöz.

Természetesen ezeket a megnyilvánulásokat sem lehet mind egyöntetűen elítélni, hiszen ilyen úton férkőzhetünk közelebb az emberhez, az alkotóhoz, akinek eddig „csak" üzenete jutott el hozzánk.

Sajnos, ez előbbi hibába esett Kurt Raab is, amikor annak az embernek a magánéletét szellőztette, akinek a kegyeit egykor ő is kereste...

Nézzük inkább a rendezőt, az alkotót, mit hagyott maga után. Úgy vélem, az életmű is

méltó néhány számra, legalábbis néhány oldalra szóló méltatásra.

Fassbinder 1946-ban született és 1982- ben halt meg. Rövid pályafutása alatt 60 filmet forgatott, ezenkívül színdarabokat, forgatókönyveket irt és valósított meg, dolgozott a rádiónak és a televíziónak (a televízió számára forgatta a Berlin-Alexanderplatz című tizennégy részes sorozatot 1981 -ben). A 60-as években bekapcsolódott az Action-Theater elnevezésű avantgárd csoport munkájába, melynek nem sokkal ezután a vezetője lesz. Az ő nevéhez fűződik a társulás új elnevezése: Antitheater. Itt forgatja egyik legkiemelkedőbb alkotását, a Katzelmacher 1969-ben, amely a külföldi munkások diszkriminációjáról szól.

Munkásságának célja volt bemutatni a társadalmi változásokat, átalakulásokat, mozgásokat, a háború utáni légkört Németországban, s vizsgálni az egyén szerepét, illetve viszonyát ezekhez a változásokhoz. Szereplőit általában olyan változások közepette ábrázolja, amikor a történelem nagyobb fordulatai állásfoglalásra, erkölcsi és ideológiai felfogásának átértékelésére készteti — kényszeríti az egyént, s megpróbálja felvázolni azt a megrázó folyamatot, amikor az új ideológia felrúgja a régit, amikor az embernek gyökeresen kell változtatnia addigi életszemléletén, s azt a feszültséget, amelyet az alkalmazkodás új törvényei idéznek elő, sokszor a szereplők ellentmondásos, kétségekkel teli jellemével és cselekedeteivel ábrázolja.

Gyakori, hogy filmjeiben a nők életén keresztül mutatja be ezeket a változásokat, mert szerinte a nők érzékenyebben reagálnak a külső változásokra, mélyebben élik át ezeket. (Maria Braun házassága, A félelem megeszi a lelket Effi Briest Lola. Bolwieser, Veronika Voss vágyakozása, Martha stb.).

A Mladosť moziban vetítették a közelmúltban Lola című filmjét. Meg kell hogy valljam, a filmet már láttam néhány évvel ezelőtt egy csallóközi faluban, ahol barátommal ketten képviseltük a nagyérdeműt.

Fassbinder ezt a filmjét 1981-ben forgatta. Ha össze akarnám foglalni a látottakat, azt mondhatnám: egy fecske nem csinál nyarat — még Fassbinder filmjeiben sem.

Egy korrupt, gyökerestől romlott közegbe érkezik egy ember, hogy kezébe vegye a kisváros építészetének irányítását. Beleszeret Lolába, a nyilvánosház énekesnőjébe — persze foglalkozásáról akkor még mit sem tud. Lola pénzes emberek kitartottja, akik a város irányításában töltenek be fontos pozíciót. A felismerés, hogy megcsalták őt, készteti a férfit arra, hogy bosszút álljon — sajnos csak a saját sérelméért s ezért lesz ő is megvesztegethető. Ekkor döbben rá, hogy túl kis alkatrész ebben a hatalmas gépezetben, hogy nem tud lemondani arról, akit szeret egy magasabb, egy nemesebb cél érdekében.

Az esküvő után Lola kezébe kapja a szerződést a nyilvánosház tulajdonjogáról, lefejtve magáról a menyasszonyi ruhát cserébe felkínálja bájait a polgármesternek.

Az újdonsült férj, Lola kislánya és volt barátja — máig nem tudom milyen okból —

ezalatt sétálgatnak. Egy pajtánál ácsorognak — itt randevúzott annak idején Lolával, amikor Lola lánya felmászik a létrán és a szalmára fekszik. Ugyanazokkal a kacér mozdnjatokkal, félreérthetetlenül ugyanabban a pózban. Igen, a történelem ismétli önmagát. Egy velejéig romlott, megvesztegethető, „eladó az egész világ" társadalom — ahol a gyerek is ebbe születik bele — ezt hordozza magában.

Von Böhm még tovább harcolna, de szereti Lolát, aki továbbra is az ellenzék kitartottja. Azonosulnia kell vele, kompromisszumot kell kötnie, hogy megkaphassa. Emberi érzései hálójába esik. Elfogadja a létfenntartás szükségességéből eredő kompromisszumokat, hogy fenn tudjon maradni. Igen, a létnek is megvannak a maga kis kompromisszumai.

Nem tudunk rossz szemmel nézni erre az elbukott megváltóra, hiszen mélyen érző ember, akit nem a pénz vesztegetett meg, keritett hatalmába, hanem saját érzései, érzelmei tették gyengévé — s ezért legyőzhetővé.

Ennyit a cselekményről, ami korántsem adja vissza a film hangulatát, melyhez nagymértékben hozzájárult Fassbinder játéka a fénnyel, mely ott játszik Lola szőke haján vörösesbe hajlón, aztán a homlokán már flegmatikus lilára vált át, s egy kacér mozdulatnál az egész érzéki narancsszínűvé válik. Csak irigyelni tudom ezt a könnyedséget, virtuozitást és érzékiséget, amellyel filmjei vonalát vezeti.

MÓROCZ MÁRIA

10