A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-17 / 25. szám
Homérosz és Vergilius fordításának fontosságát hangsúlyozta. A fordítói munka műhelyproblémáiról Batsányi irt alapos tanulmányt. A lap profiljában döntő szerepe volt a kultúrpolitikának, melynek korszerű követelményeit — a polgárosodás előfeltételeit — Batsányi fogalmazta meg. Bessenyei és Révai Miklós korábbi javaslataiból kiindulva azt hirdette, hogy a felvilágosodás eszméinek és a nagy nyugati nemzetek gyakorlati példájának megfelelően a nemzeti nyelvet — tudós társaság létesítésével és minden magyar szót felölelő nyelvtani mű elkészítésével — olyan fokra kell emelni, hogy az alkalmas legyen a tudományoknak, az iparnak és kereskedelemnek a művelésére is; a nyelv kiművelését a fordítások hatékonyan elősegítik, de irodalmi téren a fő eszközt ehhez az eredeti alkotások jelentik. Az első magyar irodalmi folyóirat kibontakozását a hazai és a nemzetközi politikai életben beállt változások törték meg. A nagy francia forradalom kitörése után a megrettent bécsi udvari körök a felvilágosult II. Józsefet reformjai nagy részének visszavonására kényszeritették, a halála után pedig viszszaállították az abszolutisztikus jellegű hatalmi apparátust. Ennek első áldozatai között nemcsak a Magyar Museum szerepelt, hanem Kazinczy 1789-ben indított és szintén nyolc számot elért irodalmi lapja, az Orpheus is. Mint tudjuk, a Martinovics-összeesküvés leleplezése után Kazinczyt és Batsányit is letartóztatták és fegyházbüntetésre ítélték. A Martinovicsék kivégzéséről tragikusan emlékezetes 1795. év után a magyar nyelvű sajtó fejlődési üteme hosszú évekre visszaesett. 1795 és 1820 közé eső és a nyelvújítást végrehajtó második szakasz fejlődését az abszolutisztikus uralmi rendszer erősen megnehezítette, de az új és nagy politikai és szellemi-irodalmi korszaknak: a reformkornak a készülődését nem tudta megakadályozni. TURCZEL LAJOS István Tuták, Mocsi János Fungyi. Vendég József Koe, Kovács Imre Pupúc, Rajnoha János Mucok, Farkas Imre Ifri, Benefi Lőrinc Torna, Benefi István Csanyi, Bácskai Károly Bruni, Lakatos József Bole, Bankházi Ignác Cincúr, Diósi Laci Csero, Podhorszki Pál Reszto, Verbók József Botyku, Verbók László Dendi, Tóbi Imre Pityis, Gyarmati Pál Luttyus, Kis József Penel, Kovács Kálmán Kotyúr. Benefi Zsiga Ciro. A ragadványnevek általában hátra vetettek (postponáltak). az értelmező kritériumának felelnek meg, de vannak szórványosan előre vetettek is. Például Bankházi Ignác Cincúr, Baranyi Lajos Hercegovina, Ferenc János Húsrész, de Őrmester Tóth Péter, Asztalos Tóth Imre, Gazdag Tóth István stb. Dr. BERTÓK IMRE kandidátus (Befejezés a következő számban) NYELVI TOTÓ Egy régi hagyatéki leltárban a következő érdekes adatokat olvashatjuk: ... Vagyon 1 rőf vászon, fél sing pántlika. 1 kasban búza, kinek vagyon 1 köböl híja. 4 akós hordó, egyikben egy kévés bor vagyon, 1 szekernyi búza... Feladat: Mennyi az 1 rőf, 1 sing, 1 köböl, 1 akó mai mértékegységekkel kifejezve? OSZTRIGÁS MICI Georges Feydeau a legügyesebb jókedvárusok közül való — irta Tóth Árpád egy debreceni lapban, amikor 1910-ben az Ady Endre szerint „zseniális Feydeau" Vigyázz a nőre című vigjátékáról irt kritikát... Tény és való, hogy a legkülönfélébb ízlésű publikum is fáradtra kacaghatja magát az ő darabjain, ha a boszorkányosán ügyes és összesen negyvenhét keserű bohózatot irt mester szinte bármelyik művét ötletesen fergeteges produkcióként láthatja a színpadon. Drámáinak kiváló precizitással működő mechanizmusa azon az egyszerű trükkön alapszik, hogy mindig azt a két szereplőt szembesíti a színen, akiknek éppenséggel nem szabadna találkozniuk. Ezúttal a Matesz komáromi együttese vette elő ezt a rekeszizmokat ingerlő időzített bombát. A társulat dramaturgiája a múlt század utolsó esztendejében született Osztrigás Micit (eredeti címén: La Dame de chez Maxim's; azaz: Egy hölgy a Maxim’s-ból) iktatta repertoárba. Azt a darabot, amelybe a szerző egyrészt a társadalombirálat, másrészt a pajzánság puskaporos töltetét gyömöszölte. A maga egyszerűségében bonyolult bonyodalom lényegéről elég talán annyi, hogy Lucien Petypon, a derék sebész. Mongicourt nevű kollégájával a Maxim's-ban ünnepli egy kényes műtét sikerét. Legalábbis anyagilag, mert ami a beteget illeti, ö bizony belehalt. Az átlumpolt éjszaka után Petypon-t a kanapé alatt ébreszti Mongicourt meg az inas, miközben a doktor hálófülkéjében a mulatóból hazahozott Mici alszik, aki agglegénynek hitte pillanatnyi párját — és aki nem tud sebesen elinalni, mert ruháját a közben belépő, fonnyatag Petyponné tévedésből elvitte. Míg a sebész azon fáradozik, hogy a kellemetlen kéjhölgyet kiűzze a takarosán berendezett lakásból, befut Petypon du Grelé tábornok, aki a „lenge franciában" kívánatoskodó Micit unokaöccse hites nejének hiszi. Ebből a személycseréből — mint minden valamirevaló zenés bohózatban — támad a feydeau-i bonyodalom. A szerző ugyanis, alapelvéhez híven, összehozza Petyponnét és Micit, méghozzá az egész vígjátékon át. Fölidézve magamban a május hatodikai bemutatót követő első előadáson látottakat, azt kell mondanom, hogy Iglódi István, a budapesti József Attila Színház főrendezője a komáromi társulatban sikerdarabként rendezte meg ezt a harsány zenés komédiát. Más kérdés, hogy még több leleménnyel, még több szcenikai invencióval talán robbanhatott volna ennél nagyobbat is ez a színpadi nevetőbomba. Igaz, a tarkabarka forgatag, az egész előadást pácoló jókedv csak némely epizódban bizonyul kevésnek; de ilyenkor valóban csupán a komédia menetrendszerűsége viszi előre a darabot. A választott játékstílus, mely nem jellemekkel bíbelődik, nem társadalmi tanulságot akar levonni, hanem a műfaj áradó természetességében és örök emberi képleteiben leli gyönyörűségét, ugyanis borzasztóan falánk: szinte félpercenként eszi, nyeli az ötleteket. Ha átmenetileg nem táplálják, az előadás itt-ott csikorog. Persze, ne legyünk telhetetlenek. hiszen manapság egyáltalán nem kis érdem, ha színvonalasan kimunkált, színészileg és színházi értelemben is kerek egésznek mondható egy előadás. Iglódi István kiváló szakmai fölkészültséggel és nem kevés rutinnal határoz meg egy olyan játékstílust, amely a színészi játékot idézőjelbe téve egyszerre jellemez és karikiroz egy kort s egyben életvitelt századunk első éveiből. Eközben igyekszik nem kihagyni a poénokat, kihasználni a nevettető mozzanatokat. Sőt! Helyenként már-már jutalomjátékban akarja sziporkáztatni játékszínünk komáromi együttesének jónéhány tagját. Természetesen, arról nem ő tehet, hogy nem lehetett teljes képe alkalmi társulatának stiláris iskolázottságáról, a gesztusnyelv, a mimika és a zenei rátermettség tartalékairól. A Komáromban látott Osztrigás Miciben, ugyancsak vendégként. Kopek Rita nyújtott segédkezet a rendezőnek, amikor olyan díszleteket tervezett, amelyek nemcsak hangulatkeltőek, hanem a szellemes és a nevetést keltő effektusoknak is jó eszközei. Okvetlenül szólnom kell a Bočekné Gesztes Zsuzsa tervezte kitűnő kosztümökről is. Ő a műfaj tradíciói szerint ügyelt a jelmezek pontossáA Tábornok (Dráfi Mátyás) és Osztrigás Mici ICs. Tóth Erzsébet) találkozása Feydeau zenés bohózatában gára. játékot segítő szimbolikájára. Ruháinak valamennyi színárnyalata, valamennyi gombja vagy egyéb dísze nemcsak pontos, hanem számit is. Kár, hogy a művésznő — aki harmincöt évvel ezelőtt szintén ott állt a Matesz bölcsőjénél — oly ritkán jut szóhoz játékszínünk produkcióinak képzőművészeti kivitelezésében. Ennek okát firtatni nemcsak) az én feladatom ... Nyilván, azt sem kell különösebben hangoztatnom, hogy Feydeau szóban forgó zenés bohózatának sikere elsősorban Micin múlik. Cs. Tóth Erzsébet talpraesett derűvel, tehetséggel és igyekezettel játssza a hírhedt párizsi mulatóból származó urizáló kéjhölgyet. Olyan teremtést elevenít meg, aki egyszerre karikirozza is, vállalja is a frivolitást; de nem rejti kosztümjének vértje mögé igazi énjét sem. Őszintéden lennék viszont vele szemben, ha nem biggyeszteném ide azt is. hogy inkább a címszerep prózai részeiben, semmint annak zenés vagy táncos betéteiben tűnik igazán magabiztosnak. De ez érthető is. hiszen Cs. Tóth Erzsébet — a társulat tagjainak zöméhez hasonlóan — elsősorban prózai színésznő. Más kérdés, hogy a zenés darabok rendszeresítésével végre a zenei és táncpedagógiai stúdiómunkát is kötelezően rendszeresíteni kellene a Magyar Területi Színházban! Ennek igénye — és fontossága — több más, az Osztrigás Miciben látott alakításból is kitűnik, hiszen ez a három felvonásos bohózat a komáromi együttes szinte valamennyi tagját szerephez juttatja. A hálás figurákat alakító színészek el is nyerik a közönség tetszését, de mint tudjuk, ez még nem kötelezően egyenlő a szakmai, illetve a művészi tökéllyel... Gondolom, az Osztrigás Mici története — a kritikus egyesek által talán szörszálhasogatásnak tűnő fenntartásai ellenére — méltán kacagtatja majd területi színházunk zenés játékokat kedvelő publikumát. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Szűcs Jenő 11 es
