A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-27 / 22. szám
játszik — előcsarnokában is találunk egy ovális kőtartályt, amelynek démon feje önti magából a vizet. Az előcsarnokba a színház nyitvatartási ideje szerint lehet bemenni. Néhány házzal arrébb áll a Colloredo- Mansfeld-féle Palota. Ennek udvarán látható egy nagyon érdekes falikút. Homokkő tartályát Antonín Braun Herkules plasztikája díszíti. Kiértünk a Kŕížovnícké náméstíre — nyilván a keresztes lovagokról kapta a nevét — s jobbra a hasonló nevű utcán keresztül, megkerülve a Klementinum épületét, ismét jobbra fordulunk, a Platnéfská utcán elhaladunk a városi könyvtár előtt, a Václav Vacek polgármesterről elnevezett teret most a másik oldalról érintve érünk vissza az Óváros térre. A Szent Miklós-székesegyház előtt jobbra fordulunk és az utcafrontot követve az Óvárosháza felé haladunk. A nyaranta utcán üzemelő kertvendéglő területén található az 1834-es évszámmal ellátott homokkő diszkót. Ovális tartályát négylevelű lóhere díszíti. A Parížska utca elején megnézzük azt a háromkaréjú kőtartályú díszkutat, amelynek talapzatát három delfin összefonódó teste díszíti. Az eredetileg klasszicista kutat 1906-ban újították fel. Innen átvágunk az Óváros téren, a Kinsky-palota irányába. Legutóbbi ottjártamkor itt még javában kattogott a fúrógép, a palota fejújítása még tart, de a turistaidény kezdetére minden bizonnyal már ez a palota is régi-új köntösben pompázik, úgy mint jobb és bal oldali szomszédja. Szóval, az építkezés miatt egy kicsit körülményes volt a bejutás, de megérte. Két díszkutat is láthattunk. Az egyik a fal jobb oldalán a kisudvaron, rózsaszín márványból készült és ovális alakú. A másik a nagyobb udvar bal oldalán van, nyújtott formájú és homokkőből készült. A teret a Celetná utcán hagyjuk el. Ugye nem kell a kedves olvasót arra figyelmeztetnem, hogy necsak a lába alá nézzen — bár az is megérne egy külön írást, hogy hány féle, fajta, milyen minőségű, mintázatú és színű macskakövei rakták ki ezt az utcát —, hanem a magasba is tekintsen. a házak homlokzatát figyelve sok szépet láthat, de vessen egy pillantást a felújított hatalmas fakapukra is, mert gyönyörűek! A Luxus áruházhoz érve egy szép, modern szökőkutat láthatunk. Bartoš szobrászművész és Hubióka építőművész alkotása bronzzal díszített, sötétszürke, a román korra emlékeztető és stilizált gránitfejekből ömlik a víz. Innen már csak pár lépés a Keselyűhöz (U supa) címzett vendéglő, amelynek udvarán taialhato diszkutnezö kőrútunk utolsó látványossága. A vendéglő fedett udvarán, jobboldalt a fal mellett látható a sokszögű homokkő tartály, amelyet természetesen keselyűt formázó plasztika díszít. (10) Utunk itt véget is ér. Aki megéhezett és megszomjazott, hiszen eddig csak kutakról beszéltem, az maradjon a vendéglőben. Konyhája, csaposa megbízható, jóféle prágai sörrel gyorsan fordul a pincér, de a törökkávé gyanánt felszolgált fekete valamit szívem szerint senkinek sem ajánlom. Aki inkább egy jó presszókávéra vágyik, az a vendéglővel szemközt néhány házzal arrébb talál egy kellemes kávézót. Lám, változnak a szokások. A régi korok embere falikutakat épített. Feldíszítette az életet adó víz helyét. Jel volt ez, s egyben tisztelet. Mindenki által egyformán hozzáférhető, olcsó, szomjúságoltási lehetőség. FISTER MAGDA Nemzetiségi amatőr művészetünkre is hatással van társadalmunk átfogó gazdasági-társadalmi átalakulásának folyamata, ám nem ritkán egy téves gyakorlat jegyeit viseli magán. A fenntartó szervek — alapszervezeteink és az őket pártoló társfenntartó szövetkezetek és kulturális intézmények — vezetői az új gazdasági mechanizmusnak a megtérülő befektetések elvére hivatkozva, de a kultúrának az átalakítás eszméjétől idegen értelmezésével is, gyakran kedvezőtlen helyzetbe hozzák a rendszeres anyagi támogatás nélkül megtorpanni kényszerülő népművészeti csoportjainkat, együtteseinket. Ezért — s nemcsak amatőr népművészeti csoportjaink, hanem egyáltalán a kulturális és a közművelődési tevékenység érdekében is — érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen különbség van a kulturális tevékenység anyagi támogatásában a gazdaságosság és az anyagi ráfordítás megtérülésének elve között. De azon is, hogy a helyi kultúra fejlesztésébe fektetett anyagiaknak egyebek között milyen közvetett gazdasági vetületei vannak a kisközösségek szilárdulása és a lakosságnak a kultúrát anyagilag, erkölcsileg támogató falvakhoz való ragaszkodása által. Illetye arról, hogy a köz javára végzett térítésmentes munkának az értékrendben másodharmadrangúvá válását, a mindennemű társadalmi aktivitás leértékelését kiváltó nemtörődömség milyen negatív hatást válthat ki a lakóhelyi és a munkahelyi tevékenységre. E kérdések tisztázásáig is közönségünk egyre nagyobb igényeket támaszt csoportjainkkal szemben: elvárja, hogy elsősorban hazai tiszta forrásból merítsenek táncanyagot, viseletét, zenét, kutassák és tegyék közkinccsé a szűkebb szülőföld hagyományaiból fogant szokásvilágot. De azt is, hogy müsorszámaikkal gondolatot, továbbgondolásra érdemes tartalmat, eszmét, s necsak technikailag jól kivitelezett, hanem egymást belső összefüggéseiben is követő táncokat mutassanak be. A néző joggal elvárja, hogy a sokrétű kulturális kínálat egyre színvonalasabb legyen, ezért csak elvétve dönt a nemzetiségi amatőrcsoportok műsorának megtekintése mellett csupán azért, mert a színpadon faluja vagy járása mutatkozik be. A „gyenge, de az enyém" elve óhatatlanul a múlté és nem ez az oka annak, hogy Országos Népművészeti Fesztiválunk tízezernél több, lelkes törzsközönséget vonz évről évre Zselizre. Az őszinte érdeklődés egyik oka az önmagát megújítani tudó népművészetünk színpadi változatának tudatos tisztulása: hogy nem vált sablonossá, hogy nem öltött látványos, minden tájegységre és ezért egyetlen tájegységre sem jellemző uniformist, hogy a maga útján haladt akkor is, amikor azt a népművészet lényegétől idegen eggyémosás kátyúi nehezítették. És miért ne tegyünk említést ugyanezen ok felfedésekor az értékek létrehozásának fáradhatatlan Ág Tiborjairól, Jókai Máriáiról, Méry Máriáiról, Takács Andrásairól, Quittner Jánosairól, Varga Ervinjeiről..akik — ha másban vitatható, de meg nem alkuvó ügyszeretetükkel, szaktudásukkal elvitathatatlan — meghatározói népművészeti fesztiválunk színpadképének. És a többi ok? Ahogy az olvashatatlan könyv is csak haszontalan papirhalmaz, ugyanúgy a legtisztább kivitelű műsor is felesleges értő és értékelő befogadó nélkül. Rendezvényeink sikerének másik tényezője a közönség. A közönség ragaszkodása. S nemcsak Zselizen. A Jókai Napokon, a Kodály Napokon, Gombaszögön és másutt is. Mindenütt, ahol élményekkel gazdagodik. És ezen élmények közé sorolható az az érték is, hogy a Csemadok minden országos rendezvényén kulturális szövetségünk élcsoportjaival közös műsorban tapsolhat a cseh, a szlovák, a hazai lengyel és ukrán együttesek bemutatkozásának, valamint a magyarországi, a szovjetunióbeli és lengyelországi táncosoknak, dalosoknak. A kultúrpolitikus a nemzetek és nemzetiségek kulturális közeledését, az internacionalizmus egyik szép megnyilvánulását; a szereplő a művészeti, szakmai megméretés nemzetközi lehetőségét emeli ki ennek kapcsán. A néző örömet, maradandó élményt akar. Nemzetiségi kulturális életünkben Zseliz — a néprajzi kiállítások, a Virágbaszőtt álmok, a Csak tiszta forrásból és a sokat vitatott néptáncverseny által — fogalommá vált. Az Országos Népművészeti Fesztivál idei műsorának ismeretében kijelenthető: érdemes lesz eljönni Zselizre. Már a pénteki néptáncverseny, a Bódva, a Búzavirág, a Csalló, a Csallóközi, a Hajós, a Hont, az llosvai... legjobb tíz együttesünk bemutatkozása élményt ígér. A Csak tiszta forrásból című műsorunk újabb fehér foltot tüntet el hagyományápolásunk térképéről a Zsitva-Nyitra folyóköz szokásvilágának színpadi változatával. A közkedvelt Virágbaszőtt álmokkal Lédectől lm regig bebarangolhatjuk bortermő vidékeink hajlokvilágát. Nem közönségtoborzónak készült ez az írás. Nem is azok számára, akik csak általa ismerik fel, mitől fosztották meg magukat. Hanem a jövő évi és az azt követő esztendők hagyományápolói, -őrzői számára, annak a gondolatnak erősítésére, hogy a politikaigazdasági-társadalmi átépítés folyamatában küldetéséhez méltón továbbra is nagy fontosságot tulajdonítunk apáink örökének, népi hagyományaink megtartásának, mint szocialista nemzetiségi kultúránk, kulturáltságunk szerves és elengedhetetlen alapjának. SIDÓ ZOLTÁN, a Csemadok KB elnöke Fotó: Gyökeres György A tiszta farms ünnepe 5
