A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-15 / 3. szám

STABILITÁS - FOLYTONOSSÁG - FEJLŐDÉS A CSKP Központi Bizottságának 7. üléséről már múlt számunkban is írtunk. A KB főtitkári posztján beállott változás ismert tény és fog­lalkoztatja a közvéleményt. A kérdéssel kap­csolatban érdemes idézni Miloš Jakeš elvtárs véleményét: „Közvéleményünkben és külföl­dön számos emberben felvetődhet a kérdés, hogy a főtitkári tisztségben végbement csere nem jelenti-e az eddigi politika megváltozását. A válasz világos. A XVII. pártkongresszus prog­ramja a gazdasági és a szociális fejlesztés meggyorsításának stratégiája, szocialista tár­sadalmunk átalakítása és demokratizálása to­vábbra is kötelező irányelv marad munkánkra nézve." A párt politikai irányvonalának folytonossá­gát mindenekelőtt a gazdasági mechanizmus komplex átalakításáról hozott határozat fejezi ki nyomatékosan és kimondja, hogy az átalakí­tás lényeges változást hoz a népgazdaság irányításának és tervezésének módjában. A párt abból indul ki, hogy az eddigi irányítási rendszerben nem volt minden rossz és nem mindent kell elvetni. Már a múltban is több­ször irtunk arról, hogy nem azért folyamodunk a gazdasági mechanizmus átalakításához, mintha Csehszlovákia politikai-gazdasági vagy társadalmi válságba került volna, hanem azért, mert a mai extenziv módszerekkel nem bizto­síthatjuk a további fejlődést, nem elégíthetjük ki az ország lakosságának növekvő igényeit. Természetesen tudjuk, hogy nem kicsiségek­ről, nem kozmetikázásról, hanem alapos átala­kításról van szó. A CSKP KB irányelvei szerint az átalakításkor a stabilitás és a fejlődés egységének megte­remtésére kell törekedni. A stabilitás azért meghatározott fontosságú, mert kell, hogy az emberek nyugalomban éljenek, bízzanak ön­magukban és a jövőben, de ugyanakkor tudni­uk kell, hogy az élet által kikényszeritett min­den változást is vállalniuk kell saját jövőjük érdekében. Ma sok szó esik a demokráciáról, az önigaz­gatásról, a politikai intézményrendszer elkerül­hetetlen korszerűsítéséről, a Nemzeti Front bázisán, a párt társadalmi irányító, vezető szerepének megvalósulásáról. Nem nyugtathat meg annak puszta deklarálása, hogy a szoci­alista hatalom eleve demokratikusabb minden más hatalomnál. Annál kevésbé, mivel szü­­kebb-tágabb környezetünkben sajnálatos té­nyekkel is találkozhatunk. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy stabil néphatalom nélkül nincs fejlődő-működő demokrácia. A gazdasági átalakítás további kibontakoz­tatása óhatatlanul konfliktusokat is felszínre hoz a társadalomban. A vállalati törvényről és a szövetkezetekről nemrég lezárult széles körű vita azt bizonyítja, hogy társadalmunk érett, gondolkodó társadalom, amely nem fo­gad el indok nélkül döntéseket, a dolgok hátteréről alapos tájékoztatást igényel. Bizonyára nem mondunk semmi újat, ha azt állítjuk, hogy jövőnk, boldogulásunk múlik azon, hogy miként leszünk képesek megfelelni a gazdasági kihívásoknak. Nem hangsúlyoz­hatjuk eléggé: csak a hatékonyság és a minő­ségjavítás révén törhetünk ki az eddigi bűvös körből. A gazdaság fejlődésének ugyanakkor nélkülözhetetlen feltétele a tudomány és a magas műveltségi színvonal, valamint az ide­ológiai környezet jótékony hatása. Szédületes tempóban rendeződik el napjainkban az egész nemzetközi munkamegosztás. Most dől el az is, hogy országok, népgazdaságok hogyan tud­nak mindehhez igazodni.-str-Megtartotta 8. ülését Prágában a Cseh Nemzeti Tanács. A tanács­kozás fő napirendi pontja a Cseh Szocialista Köztársaság 1988. évi állami költségvetéséről szóló CSNT-törvénv kormányjavaslatá­nak megvitatása volt. Ismeretlen tettesek Colombóban megölték Harsa Abejavardenet, a Srí Lanka i Egyesült Nemzeti Párt elnökét. A rendőrség véleménye szerint a gyilkosságot a Népi Fel szabadítási Front (JVP) elnevezé sű illegális szingaléz terrorist; szervezet tagjai hajtották végre Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyi­latkozatot tett közzé, amelyben sikraszáll azért, hogy újabb lépé­seket kell tenni az Irak és Irán CSÜTÖRTÖK közötti konfliktus befejezéséért, ha az 598-as számú július 20-án J\ elfogadott határozatot nem való­­sítják meg teljes mértékben. Nguen Co Thach vietnami külügy­miniszter az albán fővárosba ér­kezett, ahol Reis Malile külügy­miniszterrel folytatott tárgyalá-PÉNTEK sokat. A felek értékelték az albán és vietnami nép sikeresen fejlődő szoros barátságát. A tamil szélsőségesek, akiknek hajthatatlansága a Srí Lanka i et­nikai konfliktus megoldásának fő akadályát képezi, ismét fegyve­res összecsapásokat provokáltak. SZOMBAT Az indiai békeerők hat katonája vesztette életét, nyolcán pedig megsebesültek a szélsőségesek szombati támadása során. Adenben megkezdődött a Jemeni Szocialista Párt KB plenáris ülése. Programján bel- és külpolitikai kérdések, valamint a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság VASARNAP 1988-ra szóló gazdasági és szoci­ális fejlesztési tervenek megvita­tása állt. Ezenkívül értékelték a párt politikai és szervezőmunká­ját. Bajkonurból december 21-én közép-európai idő szerint 12 óra 18 perckor felbocsátották a Szojuz TM 4 űrhajót Vlagyimir Tyitovval, Musza Manarov­­val és Anatolij Levcsenkova! a fedélzetén. A Szojuz TM 4 december 23-án kapcsolódott össze a Mir űrállomással, s a két űrhajó legénysége egy hétig együtt dolgozott. Bohuslav Chrioupek csehszlovák külügyminiszter hivatalos baráti látogatásra Lengyelországba uta­zott. A csehszlovák—lengyel kül­ügyminiszteri tárgyalásokon a két-HÉTFÖ 21 oldalú együttműködés fejleszté­sének lehetőségeit tekintették át és megvitatták az időszerű nem­zetközi problémákat. VISSZ^PIMAKTO DECEMBER '87 /óűdoet ofoQJŐ.» A példa, amelyet most szóba hozok, friss; ám a jelenség, sajnos, gyakori. Hadd maradjak azonban a konkrétumoknál. A minap, lucskos havas esőben, egy jól öltözött, középkorú nő szállt fel a fővárosi buszjáratok egyikére. Kivá­lasztott egy ülést, akkurátusán rárakta vizes csomagjait és az esernyőjét, amiről ömlött az o/vatag hóié, ő maga pedig melléállt. A mö­götte ülő utas figyelmeztette: szedje le a vizes holmikat és törölje le valamivel az ülést, mert másoknak majd tönkremegy a ruhájuk. Lett erre jókora pata Ha! Az esernyős nő fölfortyant, mondván: az illető minek avatkozik olyan dolgokba, amihez semmi köze. A tócsa pedig maradt... Őszintén szólva tűnődésre késztet, hogy a buszban senki sem szólalt meg. Hagyták, hogy azok ketten összeszólalkozzanak, és a helytelenül cselekvő lehordja a másikat. Az utasok szótlanul figyelték, miképp csapnak össze az indulatok. Akaratlanul is fölmerül a kérdés: vajon miért ez a közöny? Vajon miért nem állt ki más is közülük a joggal szót emelő útitárs mellett ? Ki-ki hallgatott, mint megany­­nyi más esetben, ha az élelmiszerboltban, a munkahelyen, az utcán közéleti rendellenes­séget tapasztalunk. Száz szónak is egy a vége: más dolgába beleavatkozni valóban illetlen dolog, de a közösség ügyéért megszólalni viszont köteles­ség. Aki hallgat, amikor a munkahelyen, a lakóközösségben, vagy akár a buszon meg kellene szólalnia, bizony rossz mintát ad. Az ilyen ember ne is igen szidja a mai fiatalokat, mert a nevelés mindig saját példamutatással kezdődik. Szándékosan említek hétköznapias dolgo­kat amikor a közügyekben szeretném szólás­ra bírni az embereket. Elvégre a költő is úgy tartja, hogy vétkesek között cinkos, aki néma. A köznapi gyakorlat nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy aki nem tűri a közönyt annak idegen lesz az erőszakoskodás is, és kialakul benne a figyelmesség, a törődés iránti igény. Ez utóbbiak helyett — sajnos — túl gyakran megyünk el egymás baja mellett Aki például lakótelepen lakik, nyilván órák hosszat tudná mesélni a közömbösség panelsztorijait; de abban már kevésbé vagyok biztos, hogy az illető, saját lelkiismeretét vizsgálandó, önma­ga elé is tükröt állítana-e?! Szinte törvényszerűen fogalmazódik meg a kérdés: vajon tényleg felesleges lenne-e jobbí­tó szándékkal kiállni a környezetünkben élő emberekért? Vajon felesleges volna-e a gyere­keket. már kicsiny korukban arra nevelni, hogy ami körülöttük történik, az csak akkor lesz szép és jó, ha mindenkinek hasznára szolgál... A logikus válasz aligha lehet más, mint hogy nem felesleges, hanem épp ellenkező­leg: a közömbösség ellen szót emelni nemes magatartás. Arról nem is beszélve, hogy amíg a fiatalok jobbára csak acsarkodást vagy pasz­­szivitást látnak a felnőttektől, addig tőlük sem várhatunk mást Általában ugyanis nem lehet annyira sietős a dolgunk, hogy egyre szélesebb körben az embertársi közöny uralkodjon el. Már csak azért sem, mert a hétköznapok apró bosszúságai végül is mindannyiunk közérzeté­re, életvitelére kihatnak. Vagyis: érdekeltek vagyunk. Ma igy, holnap úgy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom