A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-20 / 21. szám

HÉTVÉGE

Visszhang

Értelmi segítség (vagy) műveltségi verseny

A 15. számban megjelent „Megoldjuk a cigánykérdést" című Iván Sándor-cikk minden sorával, adatával egyetértünk. Mégis hiányérzetem támadt. Nemcsak az anyagi helyzetükkel kell ilyen alaposan foglalkozni, hanem az értelmi, a műveltségi szint emelésének szorgalmazásával is. Két-három évvel ezelőtt járásunk (Nové Zámky) művelődési osztálya külön értelmi versenyeket rendezett a cigánytanulók számára. A vetélkedőkön a társadalmi, kulturális, egészségügyi tudnivalókról nyilatkoztak a gyerekek. Önkifejezésből vizsgáztak, örüNe a megtalált szónak. Biztonságot, bizalmat ébresztett a gyermekekben. Hiányát érezve napjainkban elég furcsa nézetek alakulnak ki a

Lev Korszunszkij

Karrier

Az egyik reggel vadonatúj sárga Zsigulimmal érkeztem az intézet elé és látom — ismert tudósunk. Nyikolaj Nyikolajevics Grusin munkába siet. Odajött hozzám, barátságosan kezet rázott velem. Ugyancsak elcsodálkoztam. Nyikolaj Nyikolajevics azelőtt soha nem vett figyelembe.

— Régen vásárolta a Zsigulit? — kérdezte lihegve Nyikolaj Nyikolajevics.

— Nem — mondtam zavartan — nemrég vásároltam.

— Én még nem láttam. Nos. egyébként hogy vagyunk?

— Köszönöm — feleltem megilletödve — megvagyunk.

— No, és a tudományos munkásság ?

Lesütöttem a szemem. Nem szerettem az

efféle kérdéseket.

— Szerény.

— Hallottam, hallottam — mondta élénken Nyikolaj Nyikolajevics. — Tudod-e. hogy a laboratóriumomban megüresedett egy hely?

— Perszehogy tudom.

A laboratóriumban ugyanis már rég volt egy remek megüresedett hely irigylésre méltóan nagy fizetéssel. Már egy éve keresték erre a helyre a megfelelő embert, de nem találták. Én azonban szerény vagyok, nekem eszembe sem jutott volna megpályázni ezt a helyet.

— Nos — folytatta Nyikolaj Nyikolajevics — azt hiszem, tiéd lesz ez a hely. Felveszlek.

Vállonveregetett és elment. Én meg sóbál vánnyá meredve álltam az utcán. Tréfa lenne tálán? Aligha. Nyikolaj Nyikolajevics nem szeret tréfálkozni, ez tehát mégis igaz. De minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? Aztán egyszerre megértettem: Nyikolaj Nyikolajevics szenvedélyes sakkozó. Én is sakkozom. Természetes, hogy azt akarja, legyen egy sakkpartnere a laboratóriumban. Lesz kivel elbeszélgetni meg néhány partit játszani munkaidőben.

Nyikolaj Nyikolajevics mindent elintézett és megkérdezte:

— Holnap reggel behoznál a laboratóriumba?

— Természetesen, elmegyek önért, Nyi kolaj Nyikolajevics. Hiszen ez semmiség.

És attól kezdve én hordtam öt az autómon oda-vissza. Aztán egyszer igy szólt:

cigánycsaládokban. Egyesek nem vállalják a cigányságukat, mások pedig büszkén vallják hovatartozásukat. A vnb, valamint a cigánykérdéssel foglalkozó bizottságok a legjobb és a leghatékonyabb módszereket alkalmazzák a gyakorlatban. Bizonyítékok, hogy a rendeleteket az élet hétköznapjaiban jó! oldják meg. Azért a legjobb törekvések mellett sem lehet teljesen a gyökerektől elszakítani ezen polgárainkat sem. Ne szégyelljék, hanem őrizzék a kuttűrhagyományaikal A fennmaradt tánc- és dalkincsük gazdag melegsége, temperamentuma ne hűljön ki teljesen. Őket az nemesíti, ékesíti. Szerintem az emberi kapcsolatok terén van mit tenni, mind az egyéneknek, mind a kollektíváknak. Érezni és éreztetni kell, hogy az emberközelségünk őszinte. Munkára, tettekre nevelni és bizalmat kelteni súrlódásmentesen csak úgy lehet, ha egymással kialakítjuk a jó személyes kapcsolatokat

Hajtman Kornélia

— Te. Grigorij (ez én vagyok), holnap vidd ki az anyósomat a nyaralónkba.

— És dolgoznom nem kell? — kérdeztem.

— Miért kellene? — mondta ingerülten Nyikolaj Nyikolajevics.

Hülyének éreztem magam. Bizony, butaságot csináltam. Kivittem az anyóst a nyaralóba, aztán állandóan én hordtam öt ki és vissza. Nyikolaj Nyikolajevics gyermekeit az iskolába kell elszállítani? Igen. Gyalog elgázolná őket valami. Fáradt kezdtem lenni. Az idegeim felőrlődtek: egész napomat a volán mögött töltöttem. Gyakran megbírságoltak. Az intézetbe már csak a fizetésemért jártam be.

De hát azért nekem is van önérzetem. Hát mi vagyok én, gépkocsivezető vagy tudományos munkatárs? Térjek vissza a régi intézetembe? Igenám. de már oly messze kerültem a tudománytól, annyi mindent elfelejtettem. A tudomány pedig még inkább előrehaladt. Ám mégis győzött az önérzetem: elhatároztam, hogy visszatérek a tudományos munkához, a kollégáim majd segítenek nekem behozni a lemaradást. De mit mondjak majd Nyikolaj Nyikolajevicsnak az autóban? Megsértődik. Töprengtem, gondolkodtam, míg kieszeltem valamit. Amikor Nyikolaj Nyikolajevics újabb útra akart küldeni engem, viszszatartottam a lélegzetemet, aztán egyszerre kiböktem, hogy eladtam a Zsigulimat.

Ez nagy megrázkódtatást jelentett a számára, mintha az ö kocsiját adtam volna el.

— Volgára fogok spórolni — magyaráztam jóindulatban.

Nyikolaj Nyikolajevics szemrehányóan nézett rám, egész elszégyelltem magam.

— Nem óhajt sakkozni? — ajánlottam.

— Fene jöjjön a sakkba — lihegte Nyikolaj Nyikolajevics.

Másnap magához kéretett és azt mondta:

— Atellenöriztem a munkáját, Korovkin kartárs (máskor mindig Grigorijnak szólított) és rájöttem, hogy el kell bocsájtanom ont.

— De miért? — ütödtem meg.

— Az utóbbi néhány esztendőben ön tudományos szempontból semmit sem produkált.

— Mit produkáltam volna, amikor napokon át önt kocsikáztattam?

— Nem tudom, kit kocsikázott — mondta hivatalos hangon Nyikolaj Nyikolajevics —, de a tudomány terén valamit produkálni kellett volna. Ön szemmellathatóan elfeledte, hogy ön nem gépkocsivezető, hanem tudó mányos dolgozó!

Sági Tóth Tibor fordítása

JOGI TANÁCSOK

„Élettárs" jeligéjű olvasónk azt írja. hogy 25 évig élt közös háztartásban az élettársával, aki az utolsó három évben nagyon rossz egészségi állaiaotban volt és mindennapos kezelésre szorult. A halála után kérvényezte az özvegyi nyugdijat, de azt a kérelmét elutasították azzal, hogy erre, mint élettársnak nincs igénye. Azt kérdezi, hogy lehet ez és miért nem jár neki is özvegyi nyugdíj, amikor vannak ismerősei, akik élettársukkal rövidebb ideig éltek együtt és mégis kapnak özvegyi nyugdíjat. Olvasónknak saját alkalmazásból van nyugdíja.

A nyugdíjbiztosítási előírások értelmében özvegyi nyugdíjra csak az elhalt dolgozó vagy nyugdíjas feleségének és bizonyos feltételek teljesítése mellett az elvált feleségnek van igénye.

Az élettárs csak önkéntes juttatásként kaphat özvegyi nyugdíjat, amit csak a törvény szigorának mérsékelésére adott törvényes felhatalmazás alapján az SZSZK Munkaügyi- és Szociális Minisztériuma (a jövőben az Egészségügyi és Szociális Minisztérium) vagy ennek megbízása alapján a Nyugdíjhivatal adhat. Az egyes konkrét esetek megítélésénél egyebek közt azt is figyelembe veszik, hogy milyen soká tartott az élettársi viszony, hogy a kérelmező rá volt-e az eltartásával az élettársára utalva, valamint azt is. hogy születtek-e e viszonyból gyermekek. A ráutaltság szempontjából tekintetbe veszik azt is, hogy a kérelmezőnek van-e saját keresete vagy nyugdija, amiből megélhet.

Minthogy olvasónknak van saját nyugdíja, a kérelmének elbírálásánál nyilván nem találtak olyan más méltánylást érdemlő okokat, amelyek a törvény szigorának enyhítését és így az özvegyi nyugdíj kivételes megítélését indokolták volna.

A. B. jeligéjű olvasónk azt Írja, hogy indítványára a bíróság felbontotta a házasságukat és a két kiskörű gyermeküket az ö gondjaira bízta és az apát tartásdij fizetésére kötelezte. A volt férjének még egy, az előző házasságából származó gyermekére is kell tartásdíjat fizetnie. Olvasónk volt férje kijelentette, hogy nem fogja a tartásdijat fizetni, mert nem ö akart válni, azonkívül kicsi a keresete, amiből kölcsönt is kell törlesztenie, űgyhogy saját megélhetésére alig marad valami.

Olvasónk azt kérdezi, hogy mit tehet ez ellen, vagy törődjön bele abba. hogy az apának nincs annyi keresete, hogy a tartásdíjat fizesse.

Olvasónk továbbá azt írja. hogy nem volt saját lakásuk és a férje szüleinél laktak, ezért még a házasság tartama alatt állami lakás iránti kérvényt adtak be. Most a válás jogerős emelkedése után tudta meg, hogy a kérvényük már sorra kerül és lakást kellene kapniuk. Azt kérdezi, hogy megkaphatja-e most ö a lakást a két gyermekével és igaz-e a volt férje állítása, hogy neki is joga lesz ebbe beköltözni.

Végezetül azt kérdezi, hogy követelhet-e a volt férjétől a maga részére is tartásdíjat, ha nem tudna munkába járni és egy évre fizetés nélküli szabadságot kellene kivennie, mert a faluban nincs tiölcsode, ahol a kétéves gyermekét elhelyezhetné.

Az apa tartásdíjfizetési kötelezettseget a válóperi ítélet jogerősen megállapította, aminek alapján ezt mindaddig köteles fizetni, amíg a bíróság esetleg egy új eljárásban — másként nem dönt.

A bíróság a tartasdíj összegének a megal lapitásánál már tekintetbe vette az apa kere seti viszonyait és lehetőségeit, valamint azt a körülményt is, hogy az olvasónk két gyerme

kén kivül még egy gyermekre is kell tartásdijat fizetnie.

Annak a körülménynek, hogy ki adta be a válókeresetet és esetleg annak a megindoklása, hogy kinek a viselkedése vezetett a házasság felbomlásához, semmiféle tekintetben nincs jogi jelentősége, sem a tartásdíjfizetési kötelezettség, sem a további lakáshasználati jog. sem a házasság tartama alatt szerzett közös vagyon megosztása szempontjából.

Ha tehát az apa önként nem fizeti meg az elmaradt tartásdíjat és nem tesz eleget a tartásdíjfizetési kötelezettségének sem, akkor olvasónk forduljon a járásbírósághoz és kérje az ítélet végrehajtását az apa munkabérének lefoglalásával. A végrehajtási kérvényt a hivatalos napokon a járásbíróságon vagy a jnb gyermek- és ifjűságvédelmi osztályán (OSD) is megírják.

A végrehajtás során az apa munkaadója köteles a Polgári Perrendtartásban meghatározott elvek szerint kiszámítani az apa lefoglalható fizetését és a végrehajtások sorrendjében — elsősorban a tartásdíjköveteléseket kiegyenlíteni, illetve az apa fizetéséből a megfelelő levonásokat havonta eszközölni és a jogosultaknak átutalni. A végrehajtás során csak a végrehajtással és a munkabérből eszközlendö levonásokról szóló megállapodással érvényesített követeléseket veszik figyelembe. ami mellett az apának a törvényben meghatározott létminimum biztosítva van.

Ha az apa akár csak gondatlanságból nem teljesítené az eltartási kötelezettségét vagy netalán szándékosan igyekeznék kibújni e kötelessége alól. például azáltal, hogy roszszabbul fizetett állást vagy munkát vállal, akkor a Büntető Törvénykönyv 213. paragrafusába ütköző büntetendő cselekményért 1 évig, esetleg két évig, s bizonyos sűlyos esetekben három évig terjedhető szabadságvesztéssel volna büntethető.

Ami olvasónknak a lakásra vonatkozó kérdését illeti, természetesen a jogerős válás után elsősorban neki van erre igénye, mert a bíróság a válás utáni időre a kiskorú gyermekeiket az ö gondjaira bízta, s minthogy a volt férje szüleinél lakott, saját lakása nem volt és nincs, valahol laknia kell. Erre a lakásra a volt férjének nincs semmi igénye, ide nem költözhet be. mert ehhez az új lakáshoz neki nem keletkezik lakáshasználati joga. Ilyen közös lakashasználati joguk csak a házastársaknak keletkezik.

Olvasónk férjének a lakással kapcsolatos anyagi követelése jogtalan és minden törvényes alapot nélkülöz.

Ami olvasónk utolsó kérdését illeti, erre a családi törvény 92-ik paragrafusának rendelkezései adnak választ. Ezek szerint annak az elvált házastársnak (nőnek), aki nem képes saját maga eltartásáról gondoskodni, igénye van arra, hogy a volt házastársától (férjétől) megfelelő hozzájárulást követeljen az eltartásához. amit ez a képességei es lehetőségei szerint köteles neki nyújtani.

Ha tehát olvasónk a kétéves gyermekéről való személyes gondoskodás miatt — akár egészségi okokból, akár helyhiány miatt vagy azért, mert a községben nincs bölcsödé — nem tudja gyermekét elhelyezni es ezert otthon kell maradnia és nem járhat munkába, akkor a járásbíróságnál kérheti, hogy ez kötelezze volt férjét a megfelelő eltartási hozzájárulás fizetesere. Ezt a tartasdijat a bíróság csak a bírósági érvényesítés napjától kezdve ítélheti meg.

Dr. B. G.

19