A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-29 / 18. szám
CS/) LÓKÖZI I4HRES6ZIÖK (Gondolatok Almási Róbert képei kapcsán) Első olvasásra tán ellentmond a címnek, hogy Bácskái Bélával s Gömörrel kapcsolatos vallomással kezdem. Mindig szerettem ugyanis, s ma is csodálom Bácskái Béla korán lezárult festői munkásságát, a gömöri tájat megörökítő képeinek sorát pedig hullámzó képzőművészeti életünkben az egyik kiemelkedő csúcsnak tartom. Most azonban — s ezzel már oldódik a cím és a bevezető sorok közötti látszólagos ellentmondás — Almási Róbert csallóközi ihletésű képeit szemlélve, úgy érzem, emelkedik egy újabb csúcs a vonulatból; Almási Róbert csallóközi motívumokból és csallóközi motívumokra épülő képeinek sorából. S ahogy Bácskáinál az ö gömöri mivolta minden bizonnyal meghatározó szereppel bírt, úgy Almási esetében is a szülőfölddel való elemi összefonódás lesz feltehetően az egyik meghatározó tényező. A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban található jónéhány Karcsa közül az egyiket, Egyházkarcsát tudhatja szülőfalujának. Negyvenéves volt januárban, s addig volt távol szűkebb hazájától, míg Brnoban az iparművészeti szakközépiskolában, majd a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ez utóbbin 1974-ben végzett Csemiczky, Gajdoš és Matejka professzorok irányítása mellett a monumentális festészeti szakon. Utána visszatért az öt útjára bocsájtó közösségbe, s azóta Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) él és dolgozik, alkotó munkássága ennélfogva szervesen és szorosan kötődik ehhez a régióhoz. S ha számba vesszük ezt a közel másfél évtizedes alkotói munkásságot, végigtekintünk önálló tárlatainak, megvalósított nagyobb lélegzetű alkotásainak során, azt állapíthatjuk meg, hogy nem telt tétlenül az ideje, hanem egy termékeny, sokoldalú alkotói időszakról beszélhetünk. Volt Almási Róbertnek egy kiállítása Komáromban (Komárno) a Csemadok Galériában, ahol Külön-külön címek nélkül, csupán a „Csallóközi impressziók" összefoglaló cím alatt mutatta be közel ötven alkotását. Azt hiszem, szerencsés próbálkozás volt ez így. Hogy miért ? Azért, mert ott volt egyfelől az alkotó a képeivel, melyeken mesterien megfogalmazta a maga mélyben gyökerező kötődését a csallóközi tájhoz, annak régvolt, ma már csak mesékben, mondákban élő múltjához, illetve ennek a tájnak teljes mai valóságához. Kötődését a benne egykoron élt ősökhöz, vagy a ma itt élő, az élet legkülönbözőbb területein ténykedő, alkotó emberhez, ennek a vidéknek kicsi, nagyobb és még nagyobb közösségéhez. S ott volt a másik oldalon a néző, a szemlélő, akit az egyes képek „anonimitása" eleve megszabadított bizonyos korlátoktól, egyfajta, előre — csupán az alkotó érzésvilága, látásmódja által meghatározott irányú — „tereléstől". Megadatott tehát a szemlélőnek, hogy felfedezze ezen alkotásokban (és ezen alkotások által) a saját énjét, a saját impresszióit, hangulatait, kötődéseit, hogy felfedezze, megtalálja, vagy éppenséggel még jobban tudatosítsa a saját helyét, szerepét ebben a tájban, pátriánkban. Az alkotásoktól inspirálva ugyan, ám a maga ösztöneitől, lelkiismeretétöl vezérelve. Ami fölébe emeli Almási Róbert csallóközi tájait többek tájfestészetének az az, hogy nem elégszik meg a táj külső, szemmel látható jegyeinek leírásával. Ő ettől sokkal többet tud és sokkal többet is mond el erről a tájról. A láthatón túl meg tudja fogalmazni a láthatatlant is. A csupán érzékelhető! A szellemét, a lelkét a szülőföldnek. Ott van így alkotásain a két víz, a Duna és a Kis-Duna közé fogott sziget, a mondák egykori Aranykertje a maga teljes pompájában, szélfútta, asszonyt, szerelmet, életet, elmúlást idéző fűzfáival, virágba borult, kalászt érlelő nyaraival. És ott van embert próbáló zordságában, a tájhoz ősidők óta hozzátartozó árvizekkel. Olyan egységben, aminőt csak a belülről szakadt ismerhet, s amely magától értetődő és törvényszerű az ember és természet örök kapcsolatában és egymásrautaltságában. NÉMETH GYULA A szerző felvételei INNEN ONNAN Francia filmekből jól ismerjük Jean Lefebvre arcát. Jean Lefebvre mindig megnevettet: elesett, kétbalkezes, olykor féinótás figurákat alakít, emlékezetesen. Most az a hír járja, hogy Franciaországot. Belgiumot és Svájcot is bejárja legújabb műsorával, de talán eljut Afrikába, sőt Tahitiba is. A képen Olivia Dutron társaságában látható. Még 1986-ban készült az a szovjet film, amely mostanában kerül nálunk is bemutatásra. A címe: Könnyű fiatalnak lenni? A témája pedig mi is lehetne más — az ifjúság. A film dokumentumfilm, megszólaltatja a Szovjetunió mai ifjúságának különböző társadalmi szférákhoz tartozó tagjait: a „pank"-okat, a rockzene imádóit, az Afganisztánból hazatért katonákat stb. Régi fényében pompázik a londoni Old India Office-palota, amely 1860-ban épült, amikor a brit impérium fénykorának csúcspontja volt. A felújítás vagy 5,7 millió fontjába került az angol kormánynak. 8
