A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-22 / 17. szám
GYERMEKEKNEK ÜVEGBŐL VAGY KANÁLLAL Mindennapos látvány a játszótéren totyogó gyerek, akinek egyik kezében a homokozólapát, a másikban a szörpös cumisüveg. A felnőttek elragadtatva nézik, milyen önálló gyerek. Pedig a gyerek kezébe nyomott cumisüveg nem a gyereket teszi önállóvá, hanem az édesanyát tehermentesíti, mert már arra sem kell figyelnie, hogy mikor szomjas a kisgyerek, aki közben étvágytalanná válik az állandóan csurgó cukrozott levektöl, a fogai sem fejlődnek rendesen, mert nem rág eleget, a poharat még háromévesen is ellöki, mert addig nem látott ilyet. Már az egészen pici, néhány hetes babák is ügyesen nyalogatják a kanálról a teát. A kanál semmilyen kárt, ellenérzést nem okoz a kicsikben. Azok a kisbabák, akik így korán ismerkednek meg a kanállal, általában hosszabban és szívesebben szopnak, ellentétben a cumiztatott kicsikkel. A kanál tehát a csecsemőknél nem öncélú evőeszköz, inkább előkészíti a babát egy újabb szájmozgás begyakorlására, a későbbi gyümölcs- és főzelékevésre, amit még jól szopó kicsik is úgy öt-hat hetes kortól élvezhetnek. A kanál megismerésével egyidőben az ügyesebb mamák már a poharazást is megpróbálják. Fontos, hogy a pohár kifelé hajló szélű legyen, ami szinte rásimul a szájukra. SAROKLÉPCSŐ Régi házakban — különösen az átalakítottakban — előfordulna kis sarkak, szintkülönbségek. íme, egy jó megoldás: a használhatatlan beugrót szervesen kapcsolja mindkét szinthez az íves lépcső. Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni. Ment mendegélt a kis prücsök, hegyeken-völgyeken által, erdökön-mezőkön keresztül, s egyszer csak megáll, néz, néz, csudálkozik: valami fényeskét látott a földön. Jobban megnézi, fel is veszi, tél-túl megvizsgálja, s nagyot kiált a kis prücsök: — Hiszen ez krajcárka! Hej, uram teremtőm, örült a kis prücsök, de hogy örült! Továbbugrált, szökdécselt nagy vígan s folyton azt cirpegte: „Csak van, akinek van, csak van, akinek van!" Bezzeg hogy van, akinek van, s nincs, akinek nincs. Ez már aztán szent igazság. Hanem a jókedve hamar búra fordult. Éppen jött az úton vele szembe egy obsitos katona. Ez meglátta a kis prücsöknél a fényes krajcárkát, s gondolta magában: ugyan minek a prücsöknek pénz? No, ebben szent igaza volt az obsitosnak. Hirtelen lehajolt a földre, nyakon csípte a kicsi prücsköt s elvette tőle a fényes krajcárkát. Haj, de elszomorodott erre a kis prücsök! Nem is ment tovább, nagy bújában-bánatában visszafordult, s meg sem állott hazáig. S amint ment, mendegélt hazafelé, folyton azt ciripelte: „Csak így bánnak a szegénnyel, csak így bánnak a szegénnyel!" Benedek Elek meséje LnJ Az egérke látogatóba indul a vakondhoz. Hogyan jut be a zegzugos úton a lakásába ? Segítsetek neki! A LEGEK VILÁGÁBÓL A majmok közül a legügyesebb akrobaták a gibbonok. Mozgékonyak, gyorsak, és feltűnően hosszú mellső végtagjaikkal a fák ágaiba kapaszkodva tíz-tizenkét méteres ugrásokra is képesek. Az ugrások sorozata azt az érzést kelti, mintha repülnének a levegőben a fák között. A gibbon egy óra alatt 50 km-es távolságot is megtesz. Birodalmuk a magas fák koronája. Több fajuk is ismeretes. Délkelet-Ázsiában, az Indonéz szigetvilágban, Szumátrán, Jáván és Borneo öserdeiben élnek, ezenkívül a Maláj-szigeteken, Burmában is megtalálhatók. Az akrobatikus ügyességet, a „torn# mutatványokat" már kiskorukban szüleiktől tanulják, akik türelmesen foglalkoznak velük. A gibbonok példás családi életet élnek. A szülők együtt gondoskodnak a kicsinyekről, akik felnőtt korukig a családdal együtt maradnak. A gibbonok növényevők, levelekkel, bogyókkal, gyümölcsökkel táplálkoznak. Testmagasságuk alig egy méter. A bennszülöttek nagy tiszteletben tartják ezeket a szép bundájú, élénk szemű fürge majmokat. A gibbonok kitűnő hangutánzók. Torkukban különféle magasságú hangokat tudnak képezni: ordítanak, sikoltoznak, vijjognak, dörmögnek, mormognak, vonítanák stb. A szakemberek szerint az emberi fülnek szinte elviselhetetlen hangzavart keltenek. Állatkertekben ritkán láthatók, mert fogságban nagyon rövid ideig élnek, és mint az emberszabású majmok általában, a civilizációs ■ betegségekre nagyon fogékonyak. L Š. CSONTOS VILMOS □3330 Van nekem egy patakom, A Szikince. Átugrom, ha akarom, Oly picinké. Átugornám, de partja Oly meredek... — Vagy tán a víz akarja: Belé esek. Lubickolok, — hiszen épp ezt Akartam: Felüdülni, napsütéses Patakban. 21
