A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Lencsevégen GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELEI „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes" JÓZSEF ATTILA — Az utóbbi másfél két évtizedben valóban korszerűsödött a munkánk, bár láthatja, a stószkefére meg a kaparóvasra ma is szükség van még. Számunkra ezek a szerszámok épp olyan kedvesek és fontosak, mint a kőművesnek a vakolókanál, vagy a szabónak az olló — mondja a széllel feleselje, miközben megigazítja hetykén félrebillent sapkáját. — Az is igaz viszont, hogy egyre több bátorságra van szükségünk, mert |a toronyházak emeleteinek száma, a gyárkélények magassága folyvást növekszik, így ií is egyre magasabbra szorulunk. Persze, gy alagsori kazánház kipucolása sem gyerekjáték ... Talán furán hangzik, mégis igaz, logy fent, a magasban szinte otthonosában érzem magam, mint lent, a szilárd találón! Szép és férfias munka ez, hiszen úgy .merem a körzetembe tartozó házak tetőit leg kéményeit, mint egy körorvos a pácien;eit, vagy akár egy postás a körzetébe tartoló utcákat és lakókat. A tetők meg a kéméyek ugyan sokban hasonlítanak egymásioz, lényegében azonban mindegyik egében más. Ezt a munkát nemcsak elvégezni [ell, de szeretni is lehet. Társa kissé indulatosabb hangnemben ve|zi át a szót: — Alapfizetésben mindenképpen na|yobb anyagi megbecsülést érdemelne a eményseprés, mert nálunk bizony nemigen it lehetősége senkinek a fusizásra. Hacsak újévköszöntést, vagy az itt-ott csöppenő rravalót nem annak számítjuk, de az vajmi ivés mellékes ... Pedig dolgozunk derekain, fülig kormosán! A kazánokban néha isül az ember arcára a korom, vannak ilyek, ahol vödrönként tornázzuk ki a fütő:atornák mélyéről a piszkot, közben naponizgulunk, vajon nem üt-e ki tűz valahol, lert akkor rögtön azt kérdezik, mikor járt ott |oljára kéményseprő, és ha nemrég, akkor icsülettel végezte-e a dolgát? És hogy |ivesen csináljuk-e amit teszünk? Nézze, im rossz tudat, hogy minden embert szólítok, hiszen melegre mindenkinek szüksége |n. Bárki joggal zúgolódna, ha fütetlen lentélen a kórház, vagy a gyerekének hideg iteremben kellene ülnie. így talán megérti, azt mondom: fölmegy bennem a pumpa, valaki azzal ijeszti a fiát, hogy kéményirönek adja, vagy lenézően legyint, ha |unk esik szó valahol. Őszintén szólva bánt, iy pillanatnyilag valóban nincs különöib tekintélye a fekete mundérnak. Pedig ip ez a munka, érdemes beleszokni. Jóigam imádom a magasságot, az ezzel járó izélyt. Idefenn szabadnak érzem magam, it a madár. Saját magam ura vagyok; nem lyok íróasztalhoz, géphez kötve és főnök |cs állandóan a hátam mögött. No és •sze a látvány sem mellékes, ami fentről Nyaranta néha például egy-egy alacsobb tetőn napozó pucér nőre ... — meséli űs slusszpoénként, kópésan kacsintva az int még indulatoskodó kéményseprő, ársalgásunkat azután biztonságosabb sn: a padláson fejezzük be. Arról beszéltünk, hogy a távfűtés, a gáz- és olajtüzelés |jedése, a füstgázelemző, vagy a kémények lsejét száloptikával fényképező műszerek lalmazása ellenére a seprű, a lapátnyél, a pkefe, magyarán e piszkosszép munka ezentúl is a kéményseprőkre marad .. . |rt bármennyire is átalakulóban van ez az szakma, ma is szükség van és a jövőben .zükség lesz a szerencse kegyeltjeinek iott kéményseprőkre! MIKLÓSI PETER Fotó: Gyökeres György
