A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-22 / 17. szám
A KÖNYV ÜNNEPE Sokáig marad még eldöntetlen vita tárgya, hogy vajon áru-e a kultúra vagy sem. A művelődés eme alapeszközét ettől függetlenül és a kérdés felvetése nélkül bátran tekinthetjük kiállításra alkalmas, vagy ha úgy tetszik, reklámra igenis rászoruló „árunak". A többéves hagyománnyal, de új névvel — KOMÁROMI KÖNYVNAPOK '88 - folytatódó rendezvény apropóján viszont fel sem merülhetett az emberben, hogy az akciónak esetleg kereskedelmi háttere is lehet. Azért nem, mert az egészből a könyv tisztelete, a könyv iránt érzett alázat és szeretet sugárzott, s ez nemcsak emlékezetessé, hanem példaadóvá is emelte az eseményt. Példaadóvá igen sok tekintetben, hiszen több kiadó — a MADÁCH, a TATRAN, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése — állította ki kiadványait, azzal együtt, hogy ott volt a „Slovenský spisovateľ" egyik legfrissebb kiadványa. Veress Miklós verseskötetének szlovák nyelvű fordítása is. Természetesen jelen volt a szerző, a kortárs magyar költészet jelentős alkotója, Veress Miklós is, aki egy személyben, mint főtitkár, a Magyar írók Szövetségét is képviselte. S jelen volt a mü fordítója, Vojtech Kondrót, a Mladé letá főszerkesztője, akinek a magyar irodalom elhivatott tolmácsolásáért ugyanolyan tisztelettel kell adóznunk, mint Karol Wlachovskynak, aki nemcsak a TATRAN főszerkesztő-helyetteseként, hanem egy ugyancsak új, szlovák nyelven is megjelent magyar mű fordítójaként vett részt a könyv komáromi (Komárno) ünnepén. Bart István könyvét, a „Boldogtalan Rudolf trónörökös" című regényt fordította most szlovák nyelvre. Hányadik fordításkötete ez Wlachovskýnak? Igen, a sokadik, ám missziójának lényege mégsem a számszerüség, hanem az érték minősége. De eljött dedikálni Komáromba Bart István, a könyv szerzője, a Corvina Könyvkiadó igazgatója is, s ott volt Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója, aki az általuk kiállított könyveket egy nemes gesztussal a rendező-vendéglátónak, a Csemadok Komáromi Járási Bizottságának ajándékozta. Természetesen jelen volt a hazai magyar irodalom néhány képviselője, akik új könyveiket dedikálták: Duba Gyula, Keszeli Ferenc, Klimits Lajos, Mács József. Ott volt Sidó Zoltán, a Csemadok Központi Bizottságának elnöke, valamint a járás társadalmi, politikai szervezeteinek több képviselője, František Škreko, a járási pártbizottság ideológiai titkára, Kurucz Lujza, a Csemadok járási bizottságának elnöke, de eljött Bencskó Klára is, a Prágai Magyar Kulturális- és Tájékoztatási Központ igazgatóhelyettese. Németh Gyulát, a Csemadok Komáromi Járási Bizottságának titkárát és Šipicky Andrást, a Slovenská kniha komáromi könyvesboltjának vezetőjét az akció kulcsembereként kell megemlíteni, hiszen nemcsak kigondolói, hanem megvalósítói is ők ennek az emlékezetes eseménynek. Hogy miért lehet fontos ennyi név felsorolása? Talán azért, mert Így érzékeltethető a legjobban, hogy a könyv, a művelődés közös ügyében illetékes emberek találkozója is volt ez a könyvkiállitás. Mindez ezért érdemel kiemelt figyelmet, mert a jelenlevők a beszélgetések során hasznos gondolatokat cserélhettek irodalomról, irodalmi, kiadói kapcsolatokról, de nemkülönben két irodalom, a magyar és a szlovák irodalom kapcsolatairól is. A leglényegesebb persze és egyben a leghasznosabb viszont mégis csak az volt, hogy az olvasók, a könyvbarátok találkoztak írókkal, könyvekkel és a könyvkiadók vezetőivel, fordítókkal. Nem csak látták egymást, nemcsak dedikáltattak és dedikáltak, hanem ök is eleven gondolatokat tudtak cserélni egymással, hiszen a megnyitó ünnepi aktusa után késő estig folyt a közös párbeszéd. Nem egy hagyományos író-olvasó találkozó volt tehát Komáromban, hanem egy olyan, egyelőre még rendhagyónak tekinthető közös összejövetel, ahol spontán módon hangzottak el hasznos ötletek, gondolatok, ahol a könyv mégsem a maga áruminőségében, hanem igazi küldetésének megfelelően kapott rangot, szerepet. Külön említést érdemel a helyi Egyetértés énekkar és Boráros Imre ünnepi műsora, nemkülönben pedig Kopócs Tibor festőművész, akinek a hazai magyar írókról készült arcképeit is ott láthattuk a könyvek között. Folytatás jövő év márciusában, a könyv hónapjában, de a feladat, a misszió addig is, azután is: állandó. (keszeli) A találkozó íróvendégei (balról): HizsnyaiZoltán, Grendel Lajos, Dobos László, Ftácz Olivér, Duba Gyula, Zalabai Zsigmond és dr. K/imits Lajos ÍRÓK ÉS FIATALOK TALÁLKOZÓJA A Madách Könyv- és Lapkiadó egyik könyvhónapi programja volt az az író-olvasó találkozó, amelyre 1988. március 21-én került sor a fővárosi Szakszervezetek Házában, annak a reprezentatív országos könyvkiállitásnak — a Könyvszemle '88-nak — a színhelyén, melyen a többi szlovákiai könyvkiadó között a Madách Kiadó is bemutatta tavalyi termését és idei könyvújdonságait. A találkozón részt vett hét író és mintegy száz olvasó — zömében fiatalok, középiskolások —, miután meghallgatták a kiadó igazgatójának, dr. Klimits Lajosnak megnyitó szavait és Duba Gyula főszerkesztőnek a hazai magyar könyvkiadás történetéről és a Madách Kiadó tevékenységéről szóló tájékoztatását, csaknem három órát töltöttek együtt élénk beszélgetésben és vitatkozásban. Az írók — Dobos László, Duba Gyula érdemes művész. Grendel Lajos, Hizsnyai Zoltán, Mács József, Rácz Olivér érdemes művész és Zalabai Zsigmond — olyan, mindenekelőtt legújabb könyvükre vonatkozó olvasói véleményeket és kérdéseket kaptak fiatal olvasóiktól, amelyek arról tanúskodtak, hogy az irodalom iránt érdeklődő fiatalok nemcsak olvasnak, hanem gondolkoznak is az írott szó jelentéséről, irodalom és élet kapcsolatáról, s hogy nemcsak a művek tartalma, hanem kifejezésmódja és hitele is izgatja, érdekli őket. A kölcsönös eszmecsere, egy-egy ilyen olvasói élmény és elemzés vagy kritikai megjegyzés és a rájuk reflektáló irói megnyilatkozások során szinte láthatóvá, tapasztalhatóvá lett egy élő folyamat: az. hogy az irodalom nemcsak nyomtatott betű, hanem kapcsolat is, a könyv és az olvasó kapcsolata, vagy ahogy a jelenlevő írók egyike megállapította: az irodalmat írók és olvasók együtt alkotják. A közvetlen beszélgetésben a programra tűzött müvekről folytatott eszmecserén kívül szó esett az irodalom hátteréről is: így a hazai magyar irodalom sajátos kulturális és társadalmi vonatkozásairól, az anyanyelvről és annak társadalmi szerepéről stb. Irodalmunk fejlődési feltételeit, adottságait és távlatait tekintve érdemes ez alkalommal is számontartani a hazai magyar könyvkiadásnak azokat az állomásait, évfordulóit, amelyekről a találkozó elején hallhattunk tájékoztatást. Negyven éve annak, hogy megindult hazánkban a rendszeres magyar nyelvű írásbeliség s nyomában a magyar könyvkiadás, harmincöt évvel ezelőtt kötötte meg a csehszlovák és a magyar állam a kölcsönös könyvcsere szempontjából oly jelentős nemzetközi közös könyvkiadási egyezményt, s a jövő év elején lesz húsz éve annak, hogy megalakult a Madách Könyv- és Lapkiadó. (fukári) (Fotók: Gyökeres Györgyj 11