A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-22 / 17. szám
Szekeres István fogorvos a konstruktőre ennek a „meseautónak". Az autó alváza a népszerű Volkswagen gyár készítménye, a karosszéria műanyagból készült. Az autó megfelelt a magyarországi közlekedésrendészet műszaki vizsgáján, tehát gazdája nyugodtan közlekedhet vele. Alfons Mucha cseh festő a tervezője ennek az ékszernek. A kígyó formájú karperecét a híres párizsi ékszerész Fouget készítette 1899- ben, s tulajdonosa Sarah Bernhardt (1844—1923) francia színésznő volt. Az ékszert Svájcban a Christie's árverési csarnokban most áruba bocsátották. A képen látható spanyol úr, Inagui Perurena valószínűleg a világ legerősebb embere. A 304 kilós kőszikla felemelésével megdöntötte saját egy hónappal ezelőtti rekordját. KÖNYV HAMVAS BÉLA 33 ESSZÉJE „Aki egy nemzet számára új szellemi horizontot nyit, több-kevesebb súllyal egyazon ítélet nyomorúságát vonja magára. E szabály alól Hamvas Béla sorsa és műve sem kivétel. Az ilyen életművet először kinevetik, esetleg bosszankodnak rajta, esetleg úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Mindaddig, amíg végül a nemzeti kultúra és tudat magától értetődő szerves részévé nem válik. Az asszimiláció ideje lehet egy év, lehet százötven. Az örökkévalóság mérlegén egyetlen pillanat." Mi is beszámoltunk már e hasábokon a kilencven éve született Hamvas Béla reneszánszáról. Egyetlen negyedévben három esszékötete jelent meg, gyakorlatilag az életmű esszé-részlegének (kivéve persze a könyv-terjedelmű esszék, például a Magvető által beígért „Scientia Sacra") java. A 33 esszét Dúl Antal válogatta, szerkesztette és látta el bevezetővel, ebből idéztük az első bekezdést. S mit olvashatunk a gyűjteményben? Ellentétben az egyidejűleg megjelent másik két Hamvas-kötettel, melyek meghatározott szempontú írásokat tartalmaznak (a „Szellem és egzisztencia" a pécsi lapokban közölt Írásokat, a „Sillentium-Titkos jegyzökönyv-Umcornis" vallásos jellegű esszéket) a 33 esszé a szó legpontosabb értelmében vett, időrendbe sorakoztatott válogatott tanulmány-gyűjtemény. Megtalálható benne az 1932-ben keletkezett Új KözépkortóI kezdve az 1959—63 között Íródott Korszenvedélyek utólagos igazolása című esszéig minden jelentős Hamvas-tanulmány. Hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül: Természettudományos mitológia; Stonehenge, a szikla eksztázisa; Tudományvallás és vallástudomány; Levelek a Magyar Hyperionból; Hérakleitos helye az európai szellemiségben; Csontváry nagy cédrusa stb. Aki ismerős egy kissé a különben szinte teljességgel ismeretlen Hamvas-életműben, tudja, hogy ezek valóban a magyar esszéisztika legnagyobb csúcsai közé tartoznak. Tisztelet és hála a válogatónak és a kiadónak, hogy noha jókora késéssel — amely ugyan csak egyetlen pillanat az örökkévalóság mércéjén —, de végül is közzétette e hatalmas életművet. (cselényi) SZÍNHÁZ PANTAGRUEL Igaza van a bratislavai Új színpad március 17-én tartott bemutatójához kiadott műsorfüzetnek, amikor leszögezi, hogy az 1500-as évek első felében élt Francois Rabelais-töI — sajnos — jóval kevesebbet tudunk az illendőnél, pedig neve az európai irodalom nagyjai közé sorolandó. Belinszkij például a XVI. század Voltairé-nek tartotta öt, a nyugati országok irodalomtörténészei pedig shakespeare-i tehetséget látnak benne. Tény, hogy Rabelais valóban kiváló szatirikus író és humanista s a francia reneszánsz szellem irodalmának jellegzetes képviselője volt. ízes humorral megirt kalandos regénye: a Gargantua és Rantagruel a korabeli feudális intézményeket, a skolasztikus szemléletet, a hódításokra törő politikát támadó szatíra. amely egyben az emberiesség, az igazságszeretet, a szabad és természetes nevelés humanista elveit hirdeti. Rabelais irásművészetét a laza szerkesztésmód, a csapongó fantázia, a vaskos humor és a groteszk stilus jellemzi. Mindennek tudatában nehéz feladatra vállalkozott Ondrej Šulaj, akinek neve nemcsak rendezőként, hanem a terjedelmes regény színpadi átiratának társszerzőiéként is jegyzi az Új Színpad prózai együttesének legutóbbi bemutatóját. Šulaj valóban nehéz feladványra vállalkozott, mert egyrészt az idő homályából kellett kiemelnie Rabelais kalandos történetét, másrészt viszont a Pantagruel cselekményét belső ellentmondásaival egyetemben, de a mai néző számára értelmezve kellett színpadra állítania. Színházi alapszabály ugyanis — különösen klasszikus müveknél — hogy az idők folyamán a szavakhoz és helyzetekhez új jelentések, új értékjelzők kötődnek, így a kész darabokat vagy egyéb alapmüveket hol jobban, hol kevésbé látványosan, de átírja a történelem. így van ez Rabelais föművével is, hiszen ma már képtelenek vagyunk pusztán könynyed vígjátékot látni Pantagruel történetében, amely a maga igazságaival szinte keserűen kegyetlen játékká válik. Sajnos azonban inkább csak a szöveg szintjén, mert Ondrej Šulaj nemigen találja meg a commedia dell'arte mulatságos jelenetfüzéréhez illő könnyed játékstílust, így a bohózat — Boris Farkas, Péter Debnár, Miroslav Noga, Štefan Kožka és a többi színész jóindulatú igyekezete ellenére — menthetetlenül elnehezül. Kár pedig, mert minden szájbarágós színdarab unalmas, a didaktikus bohózat pedig különösen az. Miklósi Péter KIÁLLÍTÁS ÉRINTÉSEK A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi Múzeum ez évi első kiállítása Günther Péter festőművész sajátos technikájú falikárpitjait mutatja be. A korszerű kifejezési formák keresése jellemzi Günther artprotisait. Érzelmektől és hangulatoktól indított, természeti és elvont ihletésű kompozíciók adják meg karakterét müveinek, melyekben a forma és a szin szervesen kötődik egymáshoz, látható kapcsolatot teremtve a modell és egy más minőségű létezés lehetőségével. Jelképrendszere sohasem szakad el a valóságtól. Textillel dolgozik. A textil manapság sok mindenre alkalmas — festhetjük, varrhatjuk, szöhetjük, hímezhetjük, még szobrot is mintázhatunk belőle. De Günther más módszerrel dolgozik, több mint két évtizede foglalkozik a nálunk kifejlesztett és meghonosított artprotisszal. Ez a technika kihasználja a magában az anyag minőségében rejlő lehetőségeket és a színhatásokra épített kollázsszerü megoldás sajátos plaszticitást ad a műveknek. A kiállított artprotiszok a legutóbbi tíz évben készültek és a művész határozott fejlődéséről tanúskodnak. Egy-egy tematikus sorozat (Tengertánc, Tengeri emlék — Érintés, A természet érintése, A magány érintése, Az éj érintése) átlényegesített valósága gondolatébresztőén közelíti meg a néző érzésvilágát. Az artprotiszok élénk koloritjukkal, harmonikus összhatásukkal bármilyen belső felület — így nagyobb lakások díszítésére is alkalmasak, ám mindenekelőtt Günthernek a monumentális művészethez fűződő kapcsolatát mutatják, hiszen mestere a szlovákiai monumentális festészet egyik legjelentősebb alkon r N HALLOTTUK n OLVASTUK J U LÁTTUK tója Fteter Matejka volt. Ezt húzza alá a kiállítás előterében fotódokumentáció is Günther monumentális, kő- és üvegmozaik valamint kombinált technikával készült alkotásairól. Ezzel a Csallóközi Múzeum kiállítása — kamarafestészetét kivéve — átfogó képet nyújt a művész alkotói pályájáról. Delmár Gábor HANGVERSENY AZ EURÓPAI ZENE ESTJE A koncertbérletek B ciklusának sorrendben a 19. előadása a szó szoros értelmében az európai zene nagyjaira (Mozartra, Griegre, Brahmsra) emlékezett, bár az előadásmód olykor adósa maradt a nagy műveknek. A vendégkarmesternek meghívott Luis Herrera lemondta a fellépést, s az esten a karmesteri pálca Richard Zimmer, a kassai (Košice) filharmonikusok karmesterének kezében volt. így a meghirdetett argentin szerző A. Ginaster művei helyett hangzottak el a már említett klasszikus művek. Hallhattuk Mozart Varázsfuvola című operájának előjátékát — ezt a csodálatos, varázslatos, ragyogó remekművet —, amely a sötétség és a fény, a jó és a rossz közötti zeneileg mesterien megformált harc kifejezése. Még ha mindezek elmondására a keretet egy mese adja is, Mozart zenéjét átitatja, átjárja a fény, az igazság és a jóság diadalmaskodásának szürrealista gondolata. Mozart operájának előjátéka ott kezdődik, ahol a valóság világa véget ér és a mesék birodalmába, a prelűdök és az álmok birodalmába lépünk. Sajnos, az előadásmód nem jelentette egyben a zene fantáziadús, titokzatos léptékeinek interpretálását is. Az egyetlen, aki muzikalitásával kitöltötte a Szlovák Filharmónia előadótermét, az Vlagyimir Viardo szovjet zongorista volt. Csodálatos játékában Grieg a-moll zongoraversenyének előadásakor gyönyörködhettünk. Ö volt az, aki értelmezte is a zenét, úgy adta elő. Minden hangjegyet feltöltött fékezhetetlen temperamentumával és szárnyaló költőiséggel. Vadul száguldó futamaiban az erő éppúgy jelen volt, mint az érzékiség, a szerelmes gyengédség. Yiardo személyiség. A végletekig tudja fokozni az érzelmeket. El kell azt is mondanom, hogy Grieg zenéjét így fogta fel a karmester, Richard Zimmer is. A műsor záró részében Brahms 2. D-dúr szimfóniája (op. 73) hangzott el. Az előadás színvonala elmaradt az előzőtől. Figyelembe vehető, hogy beugrásról van szó. Richard Zimmer valószínűleg még csak ezután fogja felfedezni Brahms zenéjének igazi mélységeit és magasságait. Ezért lenne helytelen túl magas mércével mérni azt, amit hallottunk. Fontosabb és hathatósabb, ha tudatosítjuk az adósságokat és megkeressük az utat Brahms zenéjének valódi felfedezéséhez. Igor Berger 9
