A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-22 / 17. szám

bíznak a jókaiak — a hnb elnöke, Farkas Ferenc is — hogy rövidesen áll majd a malom a víz mellett. Hiszen a tervek már egy ideje ké­szek, már építkezési anyagot is vá­sároltak. A malom sorsa a további­akban a Pamiatkostav kezében van. Bízzunk benne, hogy gyors és jó kezekben. GÖRFÖL JF.NÖ A szerző felvételei Ügy érzik, jól választottak Piroska Gusztáv és Horváth Gábor még hátra van a harmadik és a negye­dik évfolyam befejezése, valamint az érettségi. — A tanulás nem gond, az alapisko­lában is jól tanultam, itt meg olyan felkészült pedagógusok, katonai szak­emberek foglalkoznak velünk, akik mel­lett lehetetlen, hogy nem készülünk fel a következő órára. A beilleszkedés nap­jai, az első hetek ugyan nem voltak könnyűek, mert a rend, a fegyelem az valóban katonás, de hamar megszoktuk az itteni életet. A körülmények nagysze­rűek, szobáink kényelmesek, az ellátás kifogástalan, s a napi hét tanítási óra után délutánonként érdekes szakköri foglalkozások várnak ránk. Karaté, cél­A Moravská Tŕebová-i Jan Žižka Kato­nai Gimnázium fennállása, azaz 1949 óta számos kiválóan képzett, elkötele­zett katonai szakembert adott hazánk­nak. A morvaországi rokonszenves vá­roska legszélén levő, jól kiépített és felszerelt intézmény iránt egyre több magyar nemzetiségű nyolcadikos is ér­deklődik. Ezért aztán egyáltalán nem volt gond Alois Výlet igazgató számára, hogy a legügyesebbeket beszélgetésre hívja a forradalmi hogyományok emlék­szobájába. S amíg Piroska Gusztávra és Horváth Gáborra vártam, körülnéztem az emlékszobában is, amelyre ugyan­olyan büszkék itt, mint tanítványaikra. A szépen elrendezett anyag egy része Jan Žižkának, az iskola névadójának állít emléket. A látogató továbbá végig­követheti a gimnázium fejlődését, a kezdetektől egészen napjainkig, helyet kaptak a tárlókban a baráti kapcsolatok tárgyi emlékei, a tanítványok versenye­ken szerzett érmei, elismerő oklevelei, jutalmai. Az egyik falon pedig márvány­táblán olvashatjuk azoknak a tanulók­nak a nevét akik egy-egy tanévben a legjobb tanulmányi eredményt érték el. Amikor három évvel ezelőtt a fiúk idekerültek, ők is először itt ismerked­tek jövendő iskolájukkal. Gusztáv Duna­­szerdahelyről (Dunajská Streda), Gábor pedig Bényből (Bíňa) utazott teljesen ismeretlenül ide. Azóta számtalanszor megtették az ide és haza vezető utat, minden esetben kellemes érzésekkel. Hazafelé örülnek hozzátartozóik vi­szontlátásának, visszafelé pedig izga­lommal tölti el őket, hogy újra társaik között lesznek, újabb és újabb ismere­tekkel gyarapodnak. Különösen ez a harmadik év volt izgalmas számukra. Úgy határoztak, hogy a gimnáziumi ta­nulmányaik befejezése után a Kassai (Košice) Repülési Főiskolán tanulnak tovább, pilóták lesznek. Az elhatározás után megkezdték a felkészülést erre a felelősségteljes, sokoldalú embert kívá­nó hivatásra. Nagyon komoly és alapos egészségügyi ellenőrzés következett, majd motornélküli repülőgépeken gya­korlatoztak, helikopterről ejtőernyős ugrásokat végeztek. Tisztjeik és saját megelégedettségükre jól bírták ezeket a próbatételeket. A főiskoláig azonban lövészeti, vegyészeti, elektrotechnikai, számítástechnikai és sportkörök közül választhatunk. Az életünk mozgalmas, s ez így nagyon tetszik nekünk — véleke­dett Piroska Gusztáv. — Nyelvi nehézségeitek nem voltak? — kérdezem Gábortól. — Mint barátom is említette, itt a tanulás nem gond, természetesen nem olyan értelemben, hogy itt nem kell tanulni. Ebben az iskolában olyannyira segítik a gyengébb tanulókat is, hogy azok gyorsan felzárkóznak a többiek­hez. A nyelvi nehézségek sem érdemel­nek említést. A beilleszkedéssel együtt a váltást is megszoktuk. Különben is a Szlovákiából érkezett fiatalok szlovákul tanulhatnak, az meg természetes, hogy mi, magyar nemzetiségűek egymás kö­zött magyarul beszélünk. Persze, itt a fő hangsúly a katonai kiképzésen és a főiskolára való felkészítésen van. Egy­két kivételtől eltekintve mindenki főis­kolán folytatja tanulmányait, a legtöb­ben Vyškovba mennek, de Kassára, il­letve Bratislavába a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémiára is jelent­kezhetnek. Mi mindketten Kassára ké­szülünk. Az első választásunk, azzal, hogy idejöttünk, jól sikerült, reméljük, ez a további is ilyen lesz — válaszolta. A két fiú magaviseletével, tanulmányi eredményével, iskolán kívüli tevékeny­ségével egyaránt elégedettek nevelőik, pedagógusaik és tisztjeik. Mint ahogy ők is az elégedettség hangján szóltak az itteni törődésről, körülményekről, fel­tételekről. Úgy érzik, jól választottak. S minden szeptemberben kíváncsian vár­ják az elsősöket, közülük is a magyar nemzetiségűeket, akiket immár az idő­sebbek magabiztosságával ismertetnek meg az itteni viszonyokkal. Nekik ennyi­vel is könnyebb a beilleszkedés! BENYÁK MÁRIA A szerző felvétele 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom