A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-15 / 16. szám
fiúk, lányok?! Először is alaposan kifaggatta őket a tanulmányi eredményeik felől! Az alapiskolásoktól jövendőbeli tarveik iránt érdeklődött, a középiskolásoktól arról, szorgalmasan készülnek-e az érettségire, az egyetemistákkal, főiskolásokkal kapcsolatban pedig az elmaradt vizsgák kerültek terítékre. S a lányok, fiúk mind töredelmesen vallottak, vagy éppen boldogan eldicsekedtek sikereikkel. Lerítt róluk, mennyire nem mindegy nekik, mit gondol róluk Bödők Zsigmond. Az ilyen közösségi megnyilvánulásokban többször részem volt a három nap során. Nem vetődött fel személyi probléma, melyet ne érzett volna mindenki a sajátjának, és ne igyekezett volna mindent megtenni a másik homlokára, szívére boruló gondfelhők elhessegetése érdekében. Persze, azért késhegyre menő szakmai viták is előfordultak néha! Csakhogy e viták akkor szakadtak'meg, amikor az egyik fél kifogyott a tudományos érvekből! Vagyis, senkinek sem jutott eszébe a másik nagyapjának büntetett előéletét felhasználni végső fogódzónak, mint ahogy az az idősebb korosztálynál még ma is dívik olykor-olykor... Úgy érzem, az efféle összejövetelek nagyszerű előtanulmányok a majdani, felnőtt közösségekben érvényesülni óhajtó fiatalok életében. Arról nem is beszélve, hogy valóban nagy célokat csak olyan emberek tűzhetnek maguk elé, akik tisztában vannak helyükkel a világegyetemben, és tudják, az a hatalmas golyó, melyen térben és időben utaznak, egyelőre az egyetlen hely, ahol apáik, ők és fiaik élhetnek. Végezetül pedig, azt hiszem, az öszszes Trifid-tag egyöntetű véleményét tolmácsolom, ha köszönetét mondok a Kormorán Szálló dolgozóinak a kellemes légkörért és a nagyszerűen ízesített, bőséges kalóriaadagokért, melyeket a szűnni nem akaró agytornákhoz biztosítottak. CSÓKA FERENC nagyokat dobbant a csodálkozástól. A szórványosan érkező fiatalok sorra jelentkeztek Bödők Zsigmondnál — aki mellesleg a szervezet vezetője —, s amint azt észrevettem, az összejövetel alatt a fiatalabb tagok számára a pótpapa szerepét is betölti. Nem az volt ám a csillagász bevezető kérdése, hogy: nézegettétek-e az eget, kedves AMATŐR CSILLAGÁSZOK TALÁLKOZÓJA Március negyediké és hatodika között, a csölösztői (Čilistov) Kormorán Szállóban ismét randevút adtak egymásnak a Trifid-tagok. A csillagászat tudományában jártas olvasók előtt e név hallatán (láttán), azonnal a Nyilas-csillagképben található, M 20-as (Messier-katalógusszámú) gázköd közismert képe jelenik meg, ami mindjárt nyilvánvalóvá is teszi e szervezet működési körét. Igen, egy amatőr csillagászszervezetről van szó, mely a Dunaszerdahelyi Népművelési Központ szárnyai alatt fejti ki tevékenységét. Az összejövetel célja az előző találkozó óta tett csillagászati megfigyelések egyeztetése, kiértékelése, a tagok elméleti ismereteinek bővítése és a jövőbeli tervek kidolgozása volt. Az együttlét három napját Bödők Zsigmond csillagász és néhány régi Trifid-tag érdekfeszitő előadásai tették emlékezetessé. Szó volt a csillagászati évkönyvekben előforduló jelölésekről, a változócsillagok fajtáiról, a világegyetem keletkezésének régi és új elméleteiről, a röntgencsillagászat múltjáról és jelenéről, az űrtechnika legújabb vívmányairól. Szinte minden témakörben izgalmas viták bontakoztak ki, melyek kétséget kizáróan bizonyították a tagok elméleti felkészültségét. Vasárnap mindenki energiával és szellemileg feltöltődve elégedetten távozott. Itt talán abba is hagyhatnám a tudósítás írását, ha levelezői vagy külső munkatársi tömörséggel akarnék fogalmazni ... Ami ezt lehetetlenné teszi, az az a tény, hogy e lelkes társasággal közel három napon át szerencsém volt együtt kelni, együtt feküdni, együtt lélegezni. Bevallom, nagy hatással voltak rám! A különböző találkozók ridegségéhez szokott szívem már az első napon Az itt bemutatott felvételek a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) amatőr csillagászok nyári táborozásán készültek a múlt évben Csicsón. A képeken a Holdsarló és a Félhold — egy Celestron elnevezésű távcső segítségével készített — fényképe, illetve egy —7 magnitudós tűzgömb látható (a csillagok a 10 perces expozíció alatt rövid fénycsíkká „alakultak át" a Föld forgása miatt) Fotó: BÖDŐK ZSIGMOND NAPKERÉK Szédítő magasságban kócos „árvalányhajfelhók" sodródnak a valószínűtlen ül kék délkeleti égbolton. A tudományosan cirruszoknak nevezett felhőfoszlányok a beavatottnak egy ciklon biztos közeledtét jelentik, míg egy csapongó fantáziával megáldott ember inkább a menynyei farsangból hazatérő ledér tündérlányok szétszórt selyemfátylait tátja bennük. Mindez most csak innen, a Lomnici-csúcsról látható, mert alulról tömött gomolyfe/hők függönyözik el a kilátást Síksági embernek ritka látványra magasban gyöngyházfényű fátyolfelhők, alul a hömpölygő felhőtenger s közből a Nap vöröslő korongja. A kép azonban hirtelen változik. Mintha az égbolt kapuját sarkig tárták volna, a (/légifolyosó huzatjában meglódulnak a kusza fátyolfelhők, ellepik a nyugati égboltot s néhány pillanat múlva már csak elmosódott. homályos folt marad a Nap helyén. S ekkor, szinte kárpótlásul a megfakult fényekért a játékos természet a csak sejthető Nap köré tökéletes gyűrűt karcol a jégszilánkok milliárdjába. Egy pillanatra felragyog a napszekér aranyküllős kereke, a mindenség „égszerészének" utánozhatatlan ötvösremeke. Vagy tán ez a természet titkos kincseskamrájának a bűvös szó hallatán feltáruló ablaka? De, jaj, megint elrontottunk valamit, egy pillanat alatt szertefoszlik a látomás. Az öreg Geométer letörli ujjhegyével remekét, megunva, hogy színeit a korom- és füstáradat minduntalan összezavarja. Még néhány perc és a Nap is eltűnik a láthatárról. Fogynak a fények, feltámad a szél és a Tátra csúcsai között ágyazni kezd az éjszaka. Bödők Zsigmond (a szerző felvétele) 8
