A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-15 / 16. szám

fiúk, lányok?! Először is alaposan kifag­gatta őket a tanulmányi eredményeik felől! Az alapiskolásoktól jövendőbeli tarveik iránt érdeklődött, a középiskolá­soktól arról, szorgalmasan készülnek-e az érettségire, az egyetemistákkal, főis­kolásokkal kapcsolatban pedig az el­maradt vizsgák kerültek terítékre. S a lányok, fiúk mind töredelmesen vallot­tak, vagy éppen boldogan eldicseked­tek sikereikkel. Lerítt róluk, mennyire nem mindegy nekik, mit gondol róluk Bödők Zsigmond. Az ilyen közösségi megnyilvánulások­ban többször részem volt a három nap során. Nem vetődött fel személyi prob­léma, melyet ne érzett volna mindenki a sajátjának, és ne igyekezett volna min­dent megtenni a másik homlokára, szí­vére boruló gondfelhők elhessegetése érdekében. Persze, azért késhegyre menő szak­mai viták is előfordultak néha! Csak­hogy e viták akkor szakadtak'meg, ami­kor az egyik fél kifogyott a tudományos érvekből! Vagyis, senkinek sem jutott eszébe a másik nagyapjának büntetett előéletét felhasználni végső fogódzó­nak, mint ahogy az az idősebb korosz­tálynál még ma is dívik olykor-olykor... Úgy érzem, az efféle összejövetelek nagyszerű előtanulmányok a majdani, felnőtt közösségekben érvényesülni óhajtó fiatalok életében. Arról nem is beszélve, hogy valóban nagy célokat csak olyan emberek tűzhetnek maguk elé, akik tisztában vannak helyükkel a világegyetemben, és tudják, az a hatal­mas golyó, melyen térben és időben utaznak, egyelőre az egyetlen hely, ahol apáik, ők és fiaik élhetnek. Végezetül pedig, azt hiszem, az ösz­­szes Trifid-tag egyöntetű véleményét tolmácsolom, ha köszönetét mondok a Kormorán Szálló dolgozóinak a kelle­mes légkörért és a nagyszerűen ízesí­tett, bőséges kalóriaadagokért, melye­ket a szűnni nem akaró agytornákhoz biztosítottak. CSÓKA FERENC nagyokat dobbant a csodálkozástól. A szórványosan érkező fiatalok sorra je­lentkeztek Bödők Zsigmondnál — aki mellesleg a szervezet vezetője —, s amint azt észrevettem, az összejövetel alatt a fiatalabb tagok számára a pót­papa szerepét is betölti. Nem az volt ám a csillagász bevezető kérdése, hogy: nézegettétek-e az eget, kedves AMATŐR CSILLAGÁSZOK TALÁLKOZÓJA Március negyediké és hatodika között, a csölösztői (Čilistov) Kormorán Szálló­ban ismét randevút adtak egymásnak a Trifid-tagok. A csillagászat tudományá­ban jártas olvasók előtt e név hallatán (láttán), azonnal a Nyilas-csillagképben található, M 20-as (Messier-kataló­­gusszámú) gázköd közismert képe jele­nik meg, ami mindjárt nyilvánvalóvá is teszi e szervezet működési körét. Igen, egy amatőr csillagászszervezetről van szó, mely a Dunaszerdahelyi Népműve­lési Központ szárnyai alatt fejti ki tevé­kenységét. Az összejövetel célja az előző talál­kozó óta tett csillagászati megfigyelé­sek egyeztetése, kiértékelése, a tagok elméleti ismereteinek bővítése és a jö­vőbeli tervek kidolgozása volt. Az együttlét három napját Bödők Zsigmond csillagász és néhány régi Tri­fid-tag érdekfeszitő előadásai tették emlékezetessé. Szó volt a csillagászati évkönyvekben előforduló jelölésekről, a változócsillagok fajtáiról, a világegye­tem keletkezésének régi és új elmélete­iről, a röntgencsillagászat múltjáról és jelenéről, az űrtechnika legújabb vívmá­nyairól. Szinte minden témakörben iz­galmas viták bontakoztak ki, melyek kétséget kizáróan bizonyították a tagok elméleti felkészültségét. Vasárnap min­denki energiával és szellemileg feltöl­tődve elégedetten távozott. Itt talán abba is hagyhatnám a tudó­sítás írását, ha levelezői vagy külső munkatársi tömörséggel akarnék fogal­mazni ... Ami ezt lehetetlenné teszi, az az a tény, hogy e lelkes társasággal közel három napon át szerencsém volt együtt kelni, együtt feküdni, együtt léle­gezni. Bevallom, nagy hatással voltak rám! A különböző találkozók ridegségé­hez szokott szívem már az első napon Az itt bemutatott felvételek a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) amatőr csillagászok nyári tábo­rozásán készültek a múlt évben Csicsón. A képeken a Holdsarló és a Félhold — egy Celestron elnevezésű távcső segítségével ké­szített — fényképe, illetve egy —7 magnitudós tűzgömb látható (a csillagok a 10 perces expozíció alatt rövid fénycsíkká „alakultak át" a Föld forgása miatt) Fotó: BÖDŐK ZSIGMOND NAPKERÉK Szédítő magasságban kócos „árvalányhajfel­­hók" sodródnak a valószínűtlen ül kék délkeleti égbolton. A tudományosan cirruszoknak neve­zett felhőfoszlányok a beavatottnak egy ciklon biztos közeledtét jelentik, míg egy csapongó fantáziával megáldott ember inkább a meny­­nyei farsangból hazatérő ledér tündérlányok szétszórt selyemfátylait tátja bennük. Mindez most csak innen, a Lomnici-csúcsról látható, mert alulról tömött gomolyfe/hők függönyözik el a kilátást Síksági embernek ritka látványra magasban gyöngyházfényű fátyolfelhők, alul a hömpölygő felhőtenger s közből a Nap vöröslő korongja. A kép azonban hirtelen változik. Mintha az égbolt kapuját sarkig tárták volna, a (/légifolyosó huzatjában meglódulnak a ku­sza fátyolfelhők, ellepik a nyugati égboltot s néhány pillanat múlva már csak elmosódott. homályos folt marad a Nap helyén. S ekkor, szinte kárpótlásul a megfakult fényekért a játékos természet a csak sejthető Nap köré tökéletes gyűrűt karcol a jégszilánkok milliárd­­jába. Egy pillanatra felragyog a napszekér aranyküllős kereke, a mindenség „égszerészé­­nek" utánozhatatlan ötvösremeke. Vagy tán ez a természet titkos kincseskamrájának a bűvös szó hallatán feltáruló ablaka? De, jaj, megint elrontottunk valamit, egy pillanat alatt szertefoszlik a látomás. Az öreg Geométer letörli ujjhegyével remekét, megunva, hogy színeit a korom- és füstáradat minduntalan összezavarja. Még néhány perc és a Nap is eltűnik a láthatárról. Fogynak a fények, feltá­mad a szél és a Tátra csúcsai között ágyazni kezd az éjszaka. Bödők Zsigmond (a szerző felvétele) 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom