A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA dani a tápanyagutánpótlást. Mindehhez tápteret adott az ipar, a növényvédő szerek hatásossága. És semmit sem tudtunk a műtrágyák és a vegyszerek másodlagos hatásáról. Nem tudtuk, mennyi jut belőle a környezetbe: a talajba, a vízbe, a levegőbe és az ember szervezetébe. Egy idő múlva meggyö-Kertészetről nemcsak kertészkedőknek Dr. Bálint György, a Magyar Televízió Ablak című műsorából nálunk is jól ismert kertészeti szakember a napokban a Csemadok Komáromi (Komárno) Alapszervezete Klapka Művelődési Klubjának, a Jednota fogyasztási szövetkezetnek és a magyar tannyelvű gimnáziumnak a vendége volt. Ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt a gimnázium nagyterme kiváncsi hallgatókkal. Nem csoda, hiszen Komáromban és a környéken hagyománya van a zöldségtermesztésnek, valamint a szőlészetnek. Ezen az estén nem a nagyüzemi zöldségtermesztésről, nem is a piacra termelésről beszéltek, hanem a család jobb ellátását, a választékosabb étkezést szolgáló konyhakerti zöldségtermesztésről, s arról, mennyi örömet lelhet a jó gazda a gyümölcsfák ápolásában, kiskertje művelésében. Mi is megragadtuk az alkalmat, hogy Bálint Györggyel olyan dolgokról beszélgessünk, amelyek nemcsak a kertészkedőket érdekelhetik. Elsőnek rögtön a ma oly sokat vitatott és oly sok oldalról megközelíthető kömyzetvédelemről, a természet és az emberi munka összhangjáról, a természetes növényvédelemről kérdeztem. — Úgy a negyvenes-ötvenes években — kezdi válaszát Bálint György — úgy véltük, vegyszerekkel teljesen meg lehet védeni a kultúrákat és műtrágyázással meg lehet olzödhettünk arról, hogy a legártalmatlanabb növényvédőszernek is vannak hátrányos hatásai. Lásd a DDT példáját. Mint növényvédő szert, annak idején azt tartották a szakemberek, hogy még fürödni is lehet benne, nincs káros hatása. Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az orvosok megállapítsák, hogy a klórozott szénhidrogének a májban lerakódnak és halált is okozhatnak. Ezután minden országban megszigoritották a használatát szabályozó előírásokat. Mára úgy néz ki, hogy minden vegyszernek van valamilyen káros hatása. A legfejlettebb országokban most azt vizsgálják, hogyan lehetne növényvédő szerek nélkül megvédeni az állományt. A mezőgazdaság iparosodása és a monokultúrás termesztés által a nagyobb területek jobban ki vannak téve a fertőzés veszélyének. A műtrágyázás következtében növekedett a terméshozam, de a több termés megint fokozottan ki van téve a káros hatásoknak. A biodinamikus termelésnek nevezett módszerrel — növényvédő szer nélküli termelés — termesztett zöldség és gyümölcs Magyarországon a Natura bolthálózatban kerül értékesítésre. De országos méretben nem lehet lemondani a műtrágyák alkalmazásáról, mert csökkenne a termésátlag, romlana a minőség és kézimunka-igényessé válna a termelés. Személyes véleményem szerint ebben is a középúton van a megoldás. Az okos kompromisszum a legcélravezetőbb. Azért én azt tanítom, és azt mondom mindig, hogy minden régi és minden új, és minden tudományos módszert fel kell használni annak érdekében, hogy minél kevesebb vegyszert kelljen alkalmazni. Vagyis ismét be kell vezetni a vetésforgót, a gyümölcsritkitást, az idős gyümölcsfák törzsének tisztogatását, az új módszerek közül említem a szexferomon csapdák alkalmazását és a baktériumok bevetését a gombabetegségek ellen. Véleményem szerint ezen módszereké a jövő. Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk, de ha valamilyen kártevő fenyeget, akkor mégis kell növényvédő szert alkalmazni, de csakis az előírások betartásával. Csak olyan és annyi növényvédő szert használjunk, amely az adott körülmények között engedélyezett. Tartsuk be a munkavédelmi szabályokat: munkaruha, védő szemüveg, gumicsizma viselése kötelező és a legfontosabbról se feledkezzünk meg: a kezelés után meghatározott ideig nem szabad a termést fogyasztani. Vagyis a kezelés időpontját vissza kell számítani az érési időből. Ha mindezt betartjuk, akkor a növényvédő szer áldás és nem átok. És van még egy megoldás. Hozzon az ipar olyan növényvédő szert forgalomba, amely nem veszélyezteti sem a felhasználót, sem a fogyasztót! Van ilyen. Igaz, még Magyarországon nem került forgalomba. Ez a Dimilin nevű szer, amely a Sandoz svájci cég terméke, a környezetre teljesen ártalmatlan. Egészen új módon fejti ki hatását. Nem elpusztítja a levéltetveket, az almamolyt és a káposztalepkét, hanem a rovar külső kitinvázának kifejlődését akadályozza meg, így a rovar már az esőtől elpusztul. Várhatóan nálunk is ebben az irányban fejlődik majd a vegyszerek alkalmazása. — Amikor hírét vettük az ön érkezésének, baráti társaságban arról vitáztunk, hogy éreznek-e a növények. A szobanövényből felénk áradó szeretetről, a megsimogatott zöldségpalánta jobb fejlődéséről, a kézzel vetett búza magasabb terméshozamáról volt szó. Mi az ön véleménye: éreznek a növények? — Egész biztos, hogy éreznek. Mivel a törzsfejlődés során nagyon különös vonalon fejlődtek, máshogy alakultak az érzékszervei, mint az emberé. Könnyen bizonyítható, hogy éreznek. Példának felhozom a mindenki által ismert jelenségeket. A bab levele nyáron délidőben a nagy hőségtől összehúzódik, az akác levele is lehajlik ilyenkor, összehúzódik. A mimóza, a szemérmesérzőke, ha leveléhez hozzáér az ember, szintén összecsukódik. Kevésbé vizsgált terület a növények és a többi élőlény viszonya. Egész biztos, hogy csak a műszereink tökéletlensége miatt gondoljuk, hogy a növények nem éreznek. Több tanulmányban olvastam arról, hogy a növény felismeri — megérzi — gondozója jelenlétét és máshogy reagál, ha idegen jön a kertbe, az üvegházba. Szintén egy tanulmányban olvastam arról, hogy valaki véletlenül ledöntött egy cserép virágot, amelyet a háziaszszony gondosan visszaültetett, de a virág, ahányszor csak megjelent az az ember aki ledöntötte, szinte riadót fújt. Életnedveinek összetétele és áramlása megváltozott. Idegrendszere nincs a növénynek, de valamilyen érzékszervei vannak. — A divat változik, vonatkozik ez a konyhakertekre és a divatos kerti növényekre is. Hol tart ma a konyhakerti divat? — Ha megfigyeljük, a történelem folyamán többször lehettünk tanúi annak, hogy egyes növények elterjedtek, mások kimentek a divatból. Valószínűleg ilyesmi akkor következett be, ha valamely betegség támadta meg a növényeket és a kor színvonala még nem ismerte a védekezés módját, vagy ha megváltoztak a táplálkozási szokások. A kereskedelem, az idegenforgalom változásai is gyakran hozzájárulnak az étkezési szokások változásaihoz. Fél évezredes múltja van például a burgonya- és a kukoricatermesztésnek, fogyasztásnak, de Így került egy újabb kártevő, a burgonyabogár is a vidékünkre. De a növénynemesítés is hozzájárul ahhoz, hogy új divatok hódítsanak a konyhakertekben. A mángold például olyan növény, amelyet a Kárpát-medencében gyakran fogyasztottak, de mára majdnem elfeledték a létezését. Kár lenne érte. Vitamindús, sok benne a szerves sav és az emészthető rost. Az egészséges táplálkozás jó kiegészítője lehetne. Újabban ismét elterjedőben van. Rokona a cukorrépának és a takarmányrépának, majdnem méteres leveleiből spenótszerű főzelék készíthető. Az elfeledett s most divatba jövő növények közé a póréhagymát is besorolhatnám. Szinte hihetetlen, de régebben termesztik a Kárpát-medencében, mint a sárgarépát. Sajnos, a gyümölcsök közül is bizonyos fajták kimentek a divatból. Ilyen az almafajták közül a batul, a masánszki, a bőralma és a citromalma. Néhányat most próbálunk visszahonositani. A régi fajtáknak is voltak előnyeik! Ellenállóbbak voltak a betegségekkel szemben, az időjárás kilengéseit jobban tűrték, igaz, szakaszosan teremtek. A utóbbi évtizedben divatba jött nálunk a cukkini és a brokkoli. Reméljük, hamarosan tért hódit az okra is, amelyet az Alföldön már sikerrel termesztenek. Ez afrikai növény, ott szabadon nő, nem termesztik. Itthon a paprikáéhoz hasonló meleg talajt kedveli. Termése sütve, főzve, párolva fogyasztható. A gyümölcsök választéka is bővül az utóbbi időben. A ribiszke és a köszméte keresztezéséből származó josta a kiskertek Ínyencsége lehet. Egyre inkább próbáljuk visszahozni a termesztésbe az áfonyát. Mogyoró nagyságú gyümölcseit a tartósítóipar nagyon kedveli. A homoktövist is ide sorolhatom, nagyon magas E-vitamin tartalmú termése van, ezért különösen értékes az emberi szervezet számára. Az utóbbi időben rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés a trópusi gyümölcsök termesztése iránt. Közülük a kivi, az, amely a mi éghajlatunkon is jól érezhetné magát. Ügyelni kell azonban arra, hogy ez kétlaki növény, tehát legalább kettőt kell belőle ültetni, egy fiút és egy lányt. Citromot, narancsot, sőt már banánt is sikerrel termesztenek Magyarországon. Ez idén tízezer banáncsemetét hozott forgalomba a budapesti Rozmaring téesz. Kertészbarátaim sikeres ananászszüretről, és avokádószüretről is beszámoltak már. Most a legújabb divat a kókusz meggyökereztetése. Könnyen meggyökerezik, csak melegen kell tartani és gyakran kell öntözni. Lényeges, hogy csak az ép kókuszdiót lehet gyökereztetni! A konyhakerti divatoknak a legjobban a szőlő állt ellen. A jól bevált fajták ma is megállják a helyüket. A legnagyobb változást a virágoskertekben tapasztaljuk. A fukszia és a nebáncsvirág harminc évvel ezelőtt és most divatos, de közben húsz évig nem volt az, helyettük a gumós begónia és a futó muskátli terjedt el. — Azt hiszem, hogy jó szolgálatot tennénk a társadalomnak azzal — fejezi be a gondolatsort dr. Bálint György —, ha szebb, gondozottabb, virágosabb lenne környezetünk! FISTER MAGDA Fotó: Gyökeres 16
