A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
n y 's LnJ A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Beszélgetés KURUCZ Lujzával, a Csemadok Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának elnökével Hazaérünk, a kapuban kiveszi a napi postát... — Háromféle tennivalóm is lenne olykor ugyanabban az időben. Néha fájó a választás — mondja, miközben leülünk az otthonos nappaliban. Nem csodálom, hogy Kurucz Lujza is időhiánnyal küzd. Feleség és háziaszszony, pedagógus és kultúrmunkás egyszemélyben. Tevékeny életútján a Csemadok Emlékérem arany fokozata, a Kultúra Érdemes Dolgozója és az Érdemes Tanító kitüntetések lehetnének a jelképes mérföldkövek, és az a pár nappal ezelőtti esemény, amikor a Csemadokot képviselve Kurucz Lujza volt az, aki részt vehetett március 8-án a prágai várban a köztársasági elnök fogadásán. — Mikor s hogyan jegyezte el életét a Csemadokkal ? — Alapító tagja vagyok a Csemadoknak. Izsán 1949. november 26-án alakult meg a szervezet. Az egy esős vasárnap délután volt. Az egyik vendéglőben gyűltünk össze. Természetesen kellő előkészületek után. Vagyis műsoros délután várta az alapító tagokat. A Varga Ábris feltámadása című egyfelvonásost adtuk elő. A színpadtechnika söröshordókból és deszkákból állt. Függöny sem volt, oldalról, a söntés mellől jöttek be a szereplők. Az egyfelvonásos után cigányzenére táncoltunk. Tömve volt a vendéglő. A Központi Bizottságot Pathó Károly képviselte. Tizenhárom évig voltam az alapszervezet pénztárosa, utána'alelnök lettem, majd 73-tól elnöke vagyok szülőfalumban az alapszervezetnek. A Központi Bizottságba először 1959-ben választottak be, 1966-ig voltam tagja. Majd 1977-től napjainkig vagyok a Csemadok KB Elnökségi tagja. A fél életem a Csemadok-munka tölti ki, a másik felét a pedagógusi hivatás, de úgy érzem, az egyik pályán is egész emberként vagyok jelen és a másikon is a teljesség igényével dolgozom. — Az elhivatottság és a hivatástudat kialakulásában milyen szerepet játszott a család, az otthoni nevetés? — Kisparaszti földműves családból származom. Édesapám olvasott ember volt. Értett a politikához és a fölmüveléshez. Nálunk nemcsak kalendárium, hanem újságok és könyvek is voltak. Sokat olvastam. Az olvasás szeretetét, a kultúra igényét otthonról hoztam. Már kisgyerek koromban elvittek színdarabot nézni, amelyet a tanító tanított be a falunkban. 1945 után, amikor megszűnt minden hagyományos dolog, azt mondtuk mi fiatalok, hogy tenni kellene valamit. A színjátszás volt divatban akkor. Betanítottam egy darabot, már nem emlékszem mit. A boltos hitelbe adott festéket és papírt a kulisszákhoz. mondván, apád majd kifizeti, ha nem jön be az ára. Bejött. 1953-ban tanító lettem, azóta itt tanítok Izsán. Közben egy évet az árvíz idején Komáromban tanítottam. Szeretem az iskolai munkát de nagyon szeretem a Csemadok-munkát is. Az emberekkel szeretek dolgozni. Nem holt tárggyal, hanem az élő anyaggal, amely formálható. Mindkét helyen megadatik a formálás lehetősége. Ha valakinek át tudok adni csak egy keveset is a bennem élő kultúraigényből, olvasásigényből, már megérte. Az iskolában sohasem buktattam meg senkit. Mindenkinél elértem azt, hogy tehetségéhez mérten gyarapodjon a tudása. És az élet engem igazolt. Harmincöt éve tanítok. Nyugdíjba készülök júliustól. Volt diákjaim között van hét orvos, 40 pedagógus, nem tudom hány mérnök és középkáder is nagyon sok. — Hogy megy most az izsai alapszervezetnek? — Az eltelt harminckilenc év az élet ezen területén is meghozta a változást. Az alapításkor más volt az emberek egyéni indíttatása. Akkor a Csemadoktagság volt a magyarságvállalás külső megnyilvánulási formája. Mára ez az indíttatás megszűnt, már ez nem ok többé arra, hogy az egyén csak „ezért" lépjen be a Csemadokba. Izsán is, mint másutt, előbb a színjátszás virágzott, majd a néptánc vette át a vezető szerepet. Országos hírű volt a Búzavirág tánccsoport. Színjátszással, irodalmi színpadi összeállítással a Jókai Napokra is többször elkerültünk. Az idén — sajnos — nem sikerült. Bár a helyi vezetésben aktívan dolgoznak azok, akik egykor a Jókai Napok szereplői voltak, de a stafétabotot még nem sikerült csak részben átadni. Szeretnénk felújítani a tánccsoportot is, az irodalmi színpadot is, de most még a szereplőtoborzás kevésbé sikeres. A klubmozgalom viszont fellendült és a magas kultúra egyik új ágával, képzőművészettel ismerkedik tagságunk. Az elmúlt évben négy tárlatunk volt. A Csemadok Galéria kiállításait ki hozzuk Izsára is. — Milyen tapasztalatokat szerzett a jb elnökeként? — 1975-től vagyok a járási bizottság elnöke. 40 alapszervezetünk és 10 517 tagunk van. Sok ez vagy kevés? Nehéz megmondani. Mindenütt mások a körülmények. Irányadó számunk az országos közgyűlésen elfogadott 20 százalék körüli szervezettség. Ezt szeretnénk elérni. Vannak ennél jobb alapszervezeteink is, mint például a cserháti (Čerhát), ahol minden második ember Csemadok-tag, vagy a karvai (Kravany nad Dunajom), a martosi (Martovce), a naszvadi (Nesvady) és a vágfüzesi (Vŕbová nad Váhom), ahol minden harmadik ember szervezett, valamint Gellér (Holiare), ahol a lakosság egynegyede tartozik a tagsághoz, és majdnem húsz azon szervezeteink száma, ahol a taglétszám máris húsz százalék körüli, de érdekes módon a szervezettségi mutatók csak ritkán esnek egybe az egyéb kimutatásokkal. Más kép alakul ki a járás szervezeteiről, ha az ismeretterjesztő és tudományos előadások, a kiállítások számát, látogatottságát, gyakoriságát figyeljük, más ha az író-olvasó találkozók szervezését, a könyvvel való munkát, a színházlátogatások gyakoriságát vesszük minősítő alapul, és megint más, ha a művészeti munkát. Az országos versenyek résztvevői megérdemlik, hogy itt külön is szóljak róluk. Mert hiába lennék a járási bizottság elnöke, hiába lenne a járási bizottság, és hiába lennének az alapszervezeti elnökök, ha nem lennének odaadó munkát végző aktivisták, ha nem lenne az a sok-sok áldozatkész Csemadoktag, akik szorgalmas munkával, sok-sok próbával országoshírnevet szerez falujának. Csepp vagyok ebben a tengerben. — Mi a járásban kifejtett kulturális munka sajátossága, jellegzetessége ? Mi vezette Önöket arra, hogy éppen ebben az irányban fejtsenek ki fokozott tevékenységet? — Sajátosságaink közül a Csemadok Galériát, a Képzőművészeti Kört és az őrsújfalusi (Nová Stráň) táborozásokat emelem ki. A Csemadok Galériában évente hat-hét tárlatnyitót tartunk. Bemutattunk már festőket, szobrászokat, keramikust és textilművészt. Hivatásos képzőművészek ugyanúgy állíthatnak itt ki, mint amatőrök. A Képzőművészeti Kör a Csemadok Komáromi Alapszervezete és a járási bizottság égisze alatt működik. Évente egy kiállítást rendez tagjai alkotásaiból. Most lesz a harmadik kiállításuk az idei Jókai Napokon. A tavalyi a Steiner Gábor évfordulóhoz kötődött. Csicsón (Čičov) van az egyetlen vidéki, úgynevezett Kastély Galéria, ahol már hagyományuk van a kiállításoknak. A falu „befogadta" és igényli. Járási bizottságunk az elmúlt év végén együttműködési szerződést kötött a Szlovák Képzőművészeti Szövetség kerületi szerveivel, amelynek keretében évente két kiállítást rendezünk. Úgy gondolom, a vizuális kultúra megismertetése, megszerettetése hozzáférhetővé tétele is feladatunk. További sajátosságunk a komáromi irodalmi és kulturális napok, amelyet most harmadízben rendezünk meg. Ez idén először Komáromi Könyvnapok címmel. Ezt rangos Madách-fórummá akarjuk fejleszteni, ahol a kiadó bemutatót rendezhet az előző évi könyvterméséböl. Természetesen vendégeket is hívunk a könyvnapokra: a Tatran Kiadót, és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületét.Továbbá minden évben megrendezzük az őrsújfalusi táborozást. Önállóan, vagy a központtal együtt. A szervezésben a Komáromi Klapka Klub jár az élen. Évközben is sokrétű, rendszeres munkát végez. Bár nem sajátosság, mert járási dal és táncünnepélyt mindenütt rendeznek, azért elmondom a miénk jellemzőit: délelőtt a fiatalokhoz szólunk, diszkó ritmusú koncertet rendezünk, így akarjuk őket „odacsalogatni" bízván abban, hogy a népművészeti műsorra is maradnak. A kisgyermekescsaládokat a hajókirándulás lehetőségével invitáljuk. A leghíresebb sajátosságunk a Jókai Napok nemcsak Komáromhoz, hanem az egész járáshoz kötődik. Az alapszervezetekben is esemény. Különbusszal jön a nézősereg, az egész város fesztiváli hangulatban él. Az utóbbi időben nagy sikernek a járulékos műsorok, mint a táncház a Szakszervezetek Háza előtt és az irodalmi műsorok a Lehár Libreszszóban. Arra törekszünk, hogy a vendégek jól érezzék magukat. — Terveznek-e valamilyen változást a járásban a Csemadok munkája, tevékenysége kapcsán? — A taglétszám emelésében kell mindenképpen előbbre lépni. Elsősorban a fiatalokat szeretnénk bevonni a szövetség munkájába. Szorosabbra akarjuk fűzni a kapcsolatot az iskolákkal, meríteni a hagyományokból, de lépni és haladni a korral. A Jókai Napok kapcsán én Jókaira helyeznék egy kicsit több hangsúlyt. A jó értelemben vett Jókai kultusz kialakítása, elmélyítése ma is feladatunk. A nagy mesemondó nem mesét mondott, hanem valóságot, csak a leírt kép egyes kockáit más-más helyszínről merítette. A regényeiből ismert néhány tájra, tán házra is, egy-egy embertípusra ma is ráismerhetünk Komáromban és környékén. A gyökerek megismerésében lehet segítségünkre Jókai, és nem csak nekünk, mindenkinek, aki a Jókai Napokra idelátogat. Fontos, hogy az ország bármely pontján élő ember ismerje múltját, a gyökereit és abból táplálkozva, annak gyümölcsét hozza el ide. — Köszönöm a beszélgetést. FISTER MAGDA CSEPP VAGYOK A TENGERBEN 6
