A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
Bulgáriai barangolásaim remekeit már fel kellett újítani. Csaknem teljes fényében pompázik az a római kori amfiteátrum, amelyben 1980-ban az Athénból Moszkvába tartó olimpiai láng egy éjszakán át lobogott. Most diákcsoportok váltogatják egymást, akik az ifjúság alkotókészségét bemutató kiállításról érkeztek. Ezekkel a diákokkal néhány órája még a nagy kiállítócsamokokban találkoztam, ahol a XXI. század gépeit, műszaki elképzeléseit csodálták meg. A kiállítócsarnokokkal szemben áll a minden igényt kielégítő Marica Szálló, melytől csupán egy kőhajításnyira utcai Az utazási irodák őszi-téli-tavaszi programjában általában nem szerepel Bulgária. ha mégis, akkor a főváros fölé emelkedő Vitosa síelésre alkalmas helyeit propagálják. Nyáron viszont a bolgár tengerpart milliókat vonz az egész világból. Hogy ennek ellenére harminc társammal együtt az elmúlt év végén elindultunk Bulgáriába, annak két oka volt. Van látnivaló Szófiában, a fővárosban, még hószállingózás idején is és főleg az ország második legnagyobb városában Ptovdivban, ahol egyebek között a hatalmas kiállítócsarnokok télen-nyáron „üzemelnek". Megtettem én már az utat Szófiáig az elmúlt évek során autóbuszon, vonaton, személygépkocsin, de azért mégis legkényelmesebb a repülőgép, bármennyire is félek a levegőben, hiszen nem egész három óra alatt Brno—Štúrovo—Budapest—Arad „érintésével" Prágából megérkezik a gép a szófiai repülőtérre. Nem rábeszélni akarom azokat, akik csoportosan indulnak el világot látni, hogyha tehetik (főleg ha már ismerik egy kicsit a várost), hogy egyedül vagy kettes-Szófia - előtérben Vaszil Levszki emlékművé Kiállítási csarnokban A Nyevszkij-szekesegyház Szófiában ben induljanak el városnézésre, mert így találkozhatnak a mindennapi élettel, és annyi időt tölthetnek egy-egy helyen, amennyit csak akarnak. Nem kell kapkodni a fejüket a rohanó autóbuszon se jobbra se balra, miközben az idegenvezető magyarázatait hallgatják. így egyedül nemcsak a török hódoltság emlékeit idéző épületek körül tölthettem órákat, hanem Vaszil Levszki bolgár forradalmár demokrata, a törökellenes bolgár nemzeti felszabadító mozgalom harcosának szobránál, melynek talapzatán télennyáron ott díszeleg az élő világ. A főváros sok-sok ifjú házaspárjának vezet ide első útja, és ki-ki egész csokrot, de ha egész csokrot nem is, legalább egy szál virágot elhelyez annak az embernek a szobránál, aki a független demokratikus köztársaság létrehozásán munkálkodott. Céljai megvalósításában a törökök akadályozták meg. 1872-ben elfogták és 1873-ban, öt évvel Bulgária függetlenségének kivívása előtt. Szófiában felakasztották. Itt a szobor mellett még a villamosvezetők is lassítanak, hogy ezzel is tisztelegjenek a nagy hazafi emléke előtt. Sőt. az egyik villamosvezetőnő még le is állt az utasokkal teli villamossal, de ezt a kis pihenőt azért iktatta be, hogy a szobornál levő ifjú párnak gratuláljon. Bejárhattam Szófiában a 30 ezer diáknak otthont adó városrészt, amely számomra lépten-nyomon meglepetéssel szolgált. Több mint tíz évvel ezelőtt itt szállásolták el bolgár vendéglátóink az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes tagjait és akkor ugyancsak botladoztunk az építőkben és jártuk itt az úttalan utakat. Ma e modern városrészben egészségügyi Plovdiv belvárosa központok, sportpályák egész sora áll a Szófiában tanuló diákok rendelkezésére — Ha Plovdivot is akarod látni, akkor holnap 11 órakor légy a vasútállomáson — jelentette be egyik este a vacsoránál csoportunk vezetője. Ott voltam. Sok várost bejártam már, de a múlt századok emlékeinek feltárását annak megőrzését talán sehol sem végzik olyan tudatosan, mint ebben a csaknem félmilliónyi lakost számláló városban. Régmúlt idők épületmaradványainak feltárásán dolgoznak most is, és ha már felírták, úgy védik meg az utókor számára, hogy még a várost átszelő sugárutat is a régiségek fölé építették. Nem veszhet el egyetlen tégla sem a múltból — tartják a város tisztségviselői. A török világ emlékei még épségben állnak, a római kor építészeti cipőtisztító csalogatja a vendégeket. Aprópénzzel nem nagyon éri be, fényképész kollégámat viszont óva inti, hogy felvételt készítsen róla. Mindenesetre a vállalkozókedv már az utcán is megmutatkozik és „megtűrt", sőt ott-tartózkodásom idején mondták el ismerőseim, hogy a magántaxik nemcsak a fővárosban, hanem másutt is üzemelnek és december végén Szófiában az első szerződéses éttermek, cukrászdák, sörözők is megnyílnak. Ez a folyamat januárban tovább bővül, szó van kötöttáru-kereskedések, zöldségboltok bérbeadásáról is. Kezdeményezésből nincs hiány a Bolgár Népköztársaságban sem. Jobbító szándékkal találkoztam az ifjúság leleményességét, alkotókészségét demonstráló kiállításon. Csupán azért szorítok a bolgár fiataloknak, hogy minél több ötletük gyártókra találjon. Kép és szöveg: CSIKMÁK IMRE 17
