A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
ségben sikerült Mocsáry Lajos-emléktáblát elhelyeznünk. — Bizonyára vannak gondjaik is... — Losoncon és Füleken van a legnagyobb helyi szervezetünk, de nincs állandó székházuk, s ez megnehezíti munkájukat. Ezzel magyarázható, hogy az 1984-ben jól indult Korunk Ifjúsági Klub nem tudta rendszeresíteni tevékenységét. Gondot okoz a lelkesedés megcsappanása. Vannak községek, ahol kiválóak a feltételek a jobb tevékenységre, de hiányzik a lelkesedés és az az egy-két ember, akik szerveznék, irányítanák a kulturális munkát. A szakemberhiány is gond, főleg az amatőr művészeti munkában. Van mit tennünk a kapcsolatok javításáért a Nemzeti Front tömegszervezeteivel. Tovább kell erősítenünk a kölcsönös kulturális kapcsolatokat a magyarországi Rétsági járással is. — Húsz éve igazgató vagy helyettes, tíz éve a Csemadok járási bizottságának elnöke. A leszűrt tapasztalatok ? — Az élet bizonyítja, hogy az iskoláinkból kikerülő fiatalok megállják a helyüket komoly beosztásokban is. Előnyükre válik a két nyelven szerzett műveltség, és hogy a volt tanítványok helyt tudnak állni az életben, annak előfeltétele a jó tantestület, a sokoldalú felkészítés, az alapok biztos lerakása a további ismeretek megszerzése érdekében. Minden szülő felfigyelhet a magyar iskolák eredményeire és minden kétséget kizárva bizalma lehet az anyanyelven szerzett műveltség iránt. — Nézete ember és szülőföld viszonyáról? — Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy a szülőföld töltse ki életemet. Ha újra kezdeném, újra pedagógus lennék, és újra az a másik pedagógus is, aki az iskola falain kívül is él. MACS JÓZSEF lakitelki éneklőcsoportot. A Csemadok méltóképpen ünnepelte meg e jeles ünnepet. Pénteken az irodalmi színpad orosz és szovjet írók műveiből összeállított kulturális műsorral, valamint a lakitelki citerások szép zenéjével szórakoztatta a közönséget. Szombaton az évforduló jegyében nagyszabású népdalestet rendeztek, s ez a műsor is nagy sikert aratott a kultúrához hű közönség körében. 1987- ben két színházlátogatást szerveztek Budapestre, sajnos nem nagy sikerrel Az autóbusz mindkét esetben csak félig telt meg. Sikeres volt viszont a bükkfürdői kirándulás. 1988- ban egy erdélyi kirándulást terveznek. A FARSANGOLÁS MÉG NEM A MÚLTÉ Tizenhét éves álom. Mint a mesében Csipkerózsika, úgy aludt el sok régi kedves szokás, amikor lebontották az Ipartestület épületét Pelsőcön (Plešivec). Éveken át nemigen akadt ember, aki azt remélte, hogy még valaha is újra életre kel az elfeledett népszokás a községben. De nem mindenki felejt. Élnek itt még olyanok, akik szívesen emlékeznek a vidám szórakozásokra. Olyanok, akik nem szeretnék, ha mindez a múlté lenne. Ezek a nyugdíjas klub tagjai. Elhatározták, felkérik a fiatalokat, a tűzoltókat, rendezzenek a régi „módi" szerint farsangi álarcosbált s utána sztrapacska estet. A kérés meghallgatásra talált, és február 6-án este már gyűlt az álarcosok csoportja a hnb nagyterme előtt. A nyugdíjasklubban serényen dolgoztak az asszonyok: egyikük a lángost szaggatta, néhányan sütötték, a többiek szedték és hatalmas tálakra rakták. Sok vendégnek sok kell. Ezen az estén pedig kétszázan voltak. Volt mit tenni, de senki nem panaszkodott. Krupinszky Manyi néni intézkedett, Lednyicky Erzsiké néni. Siska Jani bácsi, Szmerek néni és a többi szorgoskodó örömmel rakta a forró lángosokat Ki nem idott meg ? Gyűjtik a sztrapacskához valót Az elmúlt évben a hnb elnökének jóvoltából kaptak egy helyiséget, melyet a szervezet a sajátjának tekinthet. Szerettek volna még egy tájházat létrehozni, de sajnos ezt a hnb többszöri sürgetésre sem tudta a szervezet számára átutalni. S a terveik? A tagság létszámának emelése, egy gyermek éneklőcsoport megszervezése, emelni a Hét előfizetőinek számát, társadalmi munkával segíteni a helyi efsz-t a csúcsmunkák idején, az irodalmi színpad a négy nyári hónap kivételével rendszeresen havonta mutasson be egy-egy összeállítást, s egy előadás megszervezése a nemzetiségi jogokról. GYÖRGY ELEK a tányérokra. Boldogságtól, megelege déstöl pici csillag gyűlt valamennyiük szemében, hát mégis sikerült, mégis lesz újra Pelsőcön farsang. Vidáman szólt a nóta reggelig. Aki legény éjszaka, legyen az másnap is, mondják errefelé. A legények maskarába öltözve kora reggel már útrakészen álltak a nemzeti bizottság épülete előtt. A szekér előállt, a nagykönyv előkerült, indultak a maskarába öltözöttek a tűzoltók kíséretében meglátogatni a bálozókat. Házról házra járva szedték az esti sztrapacska kellékeit. A 14 maskarás nem akart hinni a szemének, mi mindent raktak a szekerükre, s nemcsak a bálozók, mások is részt akartak venni a közös sztrapacskázáson. Ötszáz tojást, 80 kiló lisztet, 60 darab szalonnát és 500 koronát szedtek össze. A lakótelep házaiból sok-sok gyerekszem nézte Csodálkozva az elvonulókat. Ki tudja, nem a mai nap hozta-e közelebb őket ehhez a községhez s az idősebbekhez! A nagykönyvbe bejegyzettek jókedvűen erkeztek a bál színhelyere, a nagy sztrapacskázásra. Még nem volt hat óra, már forrt a három üstnyi víz, készült a sztrapacska. Az ifjúsági szervezet tagjai olyan sztrapacskahányót készítettek, hogy befedte az üstöt, így könnyebb volt a munka. Háromszáz adag tehéntúrós, juhtúrós és tojásos sztrapacska került az asztalokra, megszórva illatozó, pirított szalonnával. Nem volt, aki ellen tudott volna állni a kísértésnek. Még a gyenge gyomrúak is bekanalaztak egy-két tányérral. A jókedvvel kezdett két napi szórakozás vidáman fejeződött be. Fábián József a Hét 6. számában arról írt, hogy a pelsőci farsangolás a múlté, s lám nem így van. Köszönet ezért az „élni" akaró nyugdíjasoknak, az őket meghallgató fiataloknak és a nemzeti bizottságnak. Mindez együtt jelentette a múltat, a régi jó szokásokat feleleveníteni akaró igyekezetét, tettet. MÁTÉ LASZLÓNÉ A szerző felvételei 1
