A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
szagot, csodákra azért a lavinakutya sem képes. Sajnos. így azután nemegyszer az is előfordul, hogy csak holtan találja meg a hó alatt az embert. Statisztikai adatok és tudományos kutatások bizonyítják, hogy a Tátrában a lavinaindulás nem tartozik a rendkívüli események közé. Az igazán nagy lavinák esetében a veszély — esetleg a baleset következményei is — azonnal fölmérhető; de joggal merül fel a kérdés: vajon mikor válik gyanússá, hogy valaki az egyik-másik kisebb lavinaomlás áldozata lett?... Nos, alapvető tudnivaló, hogy minden üdülőben, szállodában, menedékházban van egy napló, amelybe az útnak induló bejegyezheti: merre tart. Ha egy idő után nem jelentkezik, megkezdődik a keresése. Ha valóban tudják róla, melyik irányba tartott és szerencséje is van, még élve mentik ki a hó alól. A lavinaomlás pillanata egyébként félelmetes látvány, és akkor bizony már nemigen jut ideje senkinek sem arra, hogy ilyen-olyan nyomjeleket hagyjon maga után. A sítalpon, tilosban csúszkáló turista ugyanis valami mennydörgésszerű zajt hall, feltekint, és látja, hogy akár egy kilométeres hosszúságban és több méter magasságú hógörgeteg formájában elindult feléje a hegy! Ez elől nem lehet elfutni, szárny nélküli lény itt csak egyet tehet: reménykedhet Feltéve, ha neve ott szerepel szálláshelyének napi túranaplójában. Ladislav Milan halkan, kedélyes tempóban fűzi tovább a szót: — A Tátrában ma már akadnak családok, amelyekben a második, esetenként a harmadik nemzedék foglalkozik a hegyi mentés, vagy a lavinakutatás feladataival. A piros pulóvereseknek egyszerűen a vérükbe ivódott az emberek óvása, féltése. A különösen rossz időjárási viszonyokban szinte kizárólag a saját gyakorlatunkban, egyéni tapasztalatainkban bízhatunk. Egy-egy riasztás után számunkra ezért az a legjobb befejezés, ha egy-egy korsó sört, vagy egy kupica rumot ihatunk a megmentett emberrel. — Miért vállalják, maga is, társai is ezt az állandó készenlétet? Ladislav Milan a vadászlak ablakán túlra pillant, és válasza meggyőzően egyszerű: — Mert jó érzés, hogy segíthetünk, ha valaki bajba jut. Felállunk, szedelődzködünk. A vadásziakból kilépve egy pillanatra megvakít a hóról visszaverődő, ragyogó napfény. Indulunk a csúcs felé. ahonnan majd körbepásztázhat a szem. MIKLÓSI PÉTER Turistamesék Az ember, azaz az emberke mielőtt megismerné saját világát, előbb a küszöböt képező mesevilágot hódítja meg. A szülők, nagymamák, nagypapák, nénikék, bácsikák, mindenkinek jóvoltából. A kimeríthetetlen forrásból buggyanó számtalan mesealak a megpattanó bimbót felvértezi és egyszersmind kitárja előtte a valós világot. A tündérek, sárkányok között elvegyül egy-egy létező, helyhez kötődő személy neve is. Olykor egybeolvad a mese-monda-igaz és az sem véletlen, hogy Rózsa Sándor az Alföldön, Jánošík a Tátrában, Rumcajsz a Cseh Paradicsomban betyárkodott... ELSŐ MESE „Az erdőben csend honolt. A Ŕáholec Tölgyecskéi rendezgették szikkadozó ágaikat. Rumcajsz előbújt rejtekhelyéről és megfújta vékonyka sípocskáját." Václav Ötrvrtek megszámlálhatatlan gyönyörű szóval kezdi meséit. Tolla nyomán Rumcajsz neve a Cseh Paradicsom betyárja és hőse olyan mélyen bevésődött a gyerekek és felnőttek emlékezetébe, mint a vidék kéklő búrfenyöinek gyökerei a talajba. Ezek a mesék mind megiródtak már. Talán csak ez az egy nem. Az esti szürkület leheletének illata ereszkedett a tájra. A nyári nap lehelete lágyan lepihent az erdő levélszönyegén úgy, mint Cipíszek apja barlangjában. A magasban, a sziklák bércein árnyak suhantak el. Odaosontam, annak reményében, hogy végre meglelem az erdörengeteg hatalmas urát. Az ágak készségesen felemelték karjukat. A gyökerek udvariasan félrehúzódtak, a csillagok is tisztán ragyogva szórták sugarukat. Egy mesés mesebirodalomban éreztem magam. Itt az álom testet ölt, mint a hajnali harmat a pázsiton. Minden lehetséges. A távolban egy lidérces pislákoló fényt pillantottam meg. Valami régi idők varázsa nehezedett rám. Képzeletemben megjelent a félelmetes óriás és a tüzes manó. Egész testem bizsergett. A hátamon végigfutott a hideg. Közelebb lopakodtam. Látom, hogy a tűz mellett két táborozó-természetjáró turista ül. A fiú gitárral a kezében és a lány — aranyhajú királylány elátkozva szemmel, ifjú szerelemmel. Az iménti árnyak is testet öltöttek. Egy zöldkabátos férfi személyében, mellén a prachoví sziklatornyok természetvédő jelvényével. Figyelmesen megvizsgálta a tüzet, hogy az ne ártson az erdőnek — majd ismét eltűnt a sötétben. Ebben a pillanatban olyannak tűnt az éjszakai szél suttogása, mint a pihenő-nyugodó Rumcajsz szakállán végigsuhanó lehelet. Ne félj, aludj békében. A Te Ŕáholeced biztonságban van. A mesének itt sohasem lesz vége. A táj szeretete bevésődött az itt lakók szívébe és ez jó. Nagyon jó. (Irena Mlejnková) MÁSODIK MESE Hol volt, hol nem volt, miért ne lett volna, volt egyszer egy paradicsom. A Cseh Paradicsom. Annak a kellős közepén vagy nem is ott, volt egy barlang. A barlang mélyén aludt egy nevesevolt legényke. Nem mondom, furcsa egy fickó volt, mert egyebet sem csinált csak aludt, meg aludt és érdekes dolgokat álmodott. Mindaddig, amíg az orrát meg nem csípte egy szúnyog. A szúnyogját! Förmedt a zümmögő bajnokra és felébredt. Most meg egy fénysugár csiklandozta a szemét. Hát ez meg mi a manó? Azonnyomban el is indult, hogy kiderítse. így jutott ki a barlangból. Furcsán bigygyesztgette a száját. Unalmasnak találta a tájat. Bezzeg az ö mesevilágországa. Várj csak, tudok egy varázsigét. El is mormolta és jópofa lényeket varázsolt maga köré. Akkorákat, hogy bizony jómaga is megijedt, ahogy azok izegtek-mozogtak, totyogtak-lotyogtak. Egy újabb varázsigével gyorsan sziklává varázsolta őket. Mielőtt azok az égig nőttek volna. így már más, bátorította magát és vígan ugrándozott a sziklatornyok tövében. Egyszercsak megbotlott egy gyökérben és hkk, elfelejtette a varázsigét. A mi nevesevolt legénykénk rosszat sejtve ijedtében bebújt a barlangba és tüstént elaludt... Eddig a mese. így volt vagy másképp volt, nem tudni. Az viszont igaz, hogy Jicíntől hét kilométerre Prachov falucska mellett ma is ott ácsorognak a világviszonylatban is ritkaságszámba menő sziklatornyok. Aki nem hiszi, nézze meg. Érdemes. M. NAGY LÁSZLÓ (A szerző felvételei) 5
