A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-11 / 11. szám
KERESSÜK AZ ÚJ LEHETŐSÉGEKET | Beszélgetés Klimits Lajossal a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatójával — Idestova fél esztendeje van a Madách Könyv- és Lapkiadó élén. Hogyan valósulnak meg céljai, elhatározásai, amelyekkel elkezdte tevékenységét a kiadóban? — Természetesen minden új ember új célokkal, elhatározásokkal kezdi meg tevékenységét új munkahelyén. Ez alól én sem lehetek kivétel. Amikor a múlt év augusztusában megtudtam, hogy október elsejével a Madách Könyvkiadóba kerülök, sok minden megfordult a fejemben. Alaposan meg kellett ismernem a feltételeket és lehetőségeket, s tevékenységemet az adott lehetőségekre és feltételekre kellett alapoznom, mert mindig reális talajon álltam, nem építettem soha légvárakat, az egészséges kockázatot azonban mindig szívesen vállaltam. Már a kezdet kezdetén láttam, hogy nehéz, bonyolult időszakban kerültem a Madách élére. Január elsejétől a mi vállalatunk is az új körülményeknek megfelelően kezdte meg munkáját. Ehhez meg kellett teremtenünk a feltételeket. Az egyik alapvető feltétel az volt, hogy a módosított tervmutatóknak megfelelően teljesítsük az 1987-es év feladatait. Ezt sikerült maradéktalanul megvalósítanunk. Ami azt is bizonyítja, hogy a kiadóban az emberi tényezők terén vannak még tartalékok. S ez az alapja annak, hogy derűlátóan nézzünk a jövőbe. Nem csak mi, az egész szlovákiai könyvkiadás kísérleti stádiumba lépett 1988. január 1 -jétől. Ez abban nyilvánul meg, hogy majdnem egyharmadára csökkent az állami dotáció. Ezentúl minden könyv kiadását alaposan meg kell gondolnunk, mivel kiadványaink nagy részét — amely kultúrpolitikai szempontból ugyan fontos, de ráfizetéses művekből áll — olyan könyvekkel tudjuk kiegészíteni, amelyek képesek pótolni a veszteséget. Saját erőnkön, munkánkon és kockázatvállalásunkon múlik majd, hogy fennmaradjunk, sőt értékeket hozzunk létre és gyarapodjunk. E néhány hónap alatt tapasztaltam, hogy dolgozóinkban van annyi erő, bátorság, hogy a feladatokat a jelenlegi körülmények között és a jövőben is maradéktalanul teljesíteni tudják mindannyiunk örömére. — A Madách Könyv- és Lapkiadó specifikus kultúrpolitikai feladatokat teljesít Elsősorban a csehszlovákiai magyar írók műveit valamint szlovák és cseh írók alkotásait jelenteti meg magyar nyelven. Köztudott — ön is utalt rá —, hogy ez a fajta irodalom ráfizetéses. Milyen könyveket kíván ezentúl kiadni a Madách, hogy pótolni tudja azokat az összegeket, amelyek eddig az állami költségvetésből származtak? — A kis példányszámban megjelenő könyvek nemcsak nálunk, hanem az egész világon ráfizetésesek. A szedés, a nyomda, a könyvkötés és egyéb munkák költségeit egyformán meg kell fizetni akár kis példányszámban, akár nagy példányszámban jelenik meg a könyv. De hogy a feltett kérdésre válaszoljak: Tovább kívánunk haladni azon az úton, amelyen a kiadó tizenkilenc évvel ezelőtt elindult, de természetesen nagyobb áttekintéssel és szakmai hozzáértéssel, hogy valóban csak az igazi irodalmi értékek jussanak el az olvasó asztalára. Feladatunk, hogy a hazai magyar irodalmat segítsük fejlődésében, gazdagodásában és odafigyeljünk minden tehetséges alkotó munkájára, tartozzon az az idősebb vagy a fiatalabb nemzedékhez. Azokat az összegeket, amelyek eddig az állami költségvetésből származtak — jobb és ésszerűbb gazdálkodással szeretnénk pótolni. A csehszlovák—magyar közös könyvkiadás keretében eddig is kiadtunk néhány olyan könyvet, amellyel anyagi sikert értünk el. Itt elsősorban a budapesti Móra Kiadóval közösen megjelentetett gyermek- és ifjúsági könyvekre gondolok. Az Európa Könyvkiadóval közösen kiadott krimik, valamint a szakácskönyvek nagy példányszámban kerülnek a magyarországi és hazai olvasók kezébe. Ezt a lehetőséget továbbra is szeretnénk kiaknázni. A magyarországi könyvkiadók részéről ezen a téren is jó és megbízható barátokra leltünk. Az idén ismét több mint 500 ezer rubel értékben viszünk ki és ugyanilyen értékben hozunk be a Magyar Népköztársaságból könyveket, ami az egész hazai behozatal több mint ötven százalékát képezi. Természetesen nagyobb erőt kell kifejtenünk könyveink hazai propagálásában és terjesztésében is. E téren még nem használtunk ki minden lehetőséget. Hogy további hiteleket vehessünk fel a banktól könyveink elkészítéséhez, el kell adnunk a már kiadott könyveinket, tehát csökkentenünk kell raktárkészletünket, amely 1987 végén — 1 millió 400 ezer koronával haladta meg a megengedettet. Persze, ez nem azt jelenti, hogy hazánkban könyveink iránt nem lenne elegendő az érdeklődés. Hanem azt, hogy a Slovenská kniha nagyraktár nem tudta folyamatosan kielégíteni a könyvkereskedők igényeit. Remélem, e téren is változás történik, hiszen a napokban itt is igazgatócserére került sor. Könyveinknek a Cseh Szocialista Köztársaság területén való terjesztésére a Hét 3. számában megjelent riport adta az ötletet. Érintkezésbe léptünk a Slovenská kniha új vezetőségével és felhívtuk a figyelmüket azokra az észak-csehországi és morvaországi járásokra, ahol magyar nemzetiségű állampolgárok élnek és könyvesboltjaikban a magyar könyv hiánycikk. Ezen a téren is talán bizonyos fejlődés következik be a jövőben. A könyvek propagálásában, és terjesztésében a Csemadok is felajánlotta a segítségét. Élünk a lehetőséggel, hiszen könyvkiadónknak a Csemadokkal már évek óta nagyon jó és gyümölcsöző a kapcsolata. A Csemadok járási bizottságai számára bázis-könyvkereskedéseket szeretnénk létrehozni, amit már megtárgyaltunk a Slovenská kniha igazgatóságán. A könyvterjesztők a bratislavai, losonci (Lučenec) és a kassai (Košice) könyvesbolttal tartják majd fenn a kapcsolatot és ezek a könyvesboltok fogják ellátni könyvekkel a Csemadok-szervezeteket. Gondolkodunk a Vers- és a Könyvbarátok Körének felújításán a Csemadokkal együttműködve. — A fentiekből már kiderült, reménykedik abban, hogy rövidesen javulni fog a könyvellátás helyzete. De milyen is lesz a könyvellátás 1988-ban, elsősorban a behozatali könyvek esetében. Nagyobb lesz a választék ? — Remélem, hogy bővülni fog. Említettem már, hogy az idén a közös könyvkiadás keretében 500 ezer rubel értékben hozunk be könyveket a Magyar Népköztársaságból. Ez nyolc magyarországi könyvkiadót érint; a 159 tétel közel 300 ezer példányban kerül be hozzánk. Ezenkívül a Slovenská kniha további könyveket is behoz a magyarországi kínálatból 555,8 ezer rubel értékben. Úgy gondoljuk, hogy a közős könyvkiadás keretében tovább kell növelni a behozatalt. Ezt jeleztük is felettes szervünknek, s ők nem zárkóznak el az elöl, hogy magyar partnereinkkel tárgyaljunk a behozatal növeléséről. — Már említette, hogy folytatni kívánják azt az utat amit a kiadó tizenkilenc évvel ezelőtt megkezdett Valami újdonságot új sorozatot nem terveznek a jövőben ? — Nyilván a februári győzelem 40. évfordulója alkalmából kiirt irodalmi pályázatunkra gondol. 1990-ben egy új sorozatot szeretnénk indítani „Közös hazában" címmel. Erre meghívásos pályázatot irtunk ki kiválasztott írók közreműködésével. A sorozat nem tér el kiadónk eddigi koncepciójától, ezt fejleszti tovább szélesebb körben. Olyan pályaműveket várunk a meghívott íróktól, minden lehetséges irodalmi műfajban, amely a magyarszlovák és szlovák—magyar közeledést szolgálja. Rá szeretnénk mutatni azokra a pozitív mozzanatokra a két nép életében, amelyek a népeket összekötötték, közelebb hozták egymáshoz. Évente egy-egy könyv jelenne meg ebben a sorozatban magyar és szlovák nyelven, valamelyik szlovák könyvkiadóval párhuzamosan. A „Közös hazában" című sorozatot Mikszáth Kálmán szlovák tárgyú elbeszéléseivel kezdenénk, 1990-ben, majd a következő témakörökkel folytatnánk: Ady és Hviezdoslav szellemi kapcsolatát elemző tanulmányok; a Petőfi partizánbrigád; a kosúti események és a DAV szlovák értelmiségi folyóirat tárgyalásáról; Dél-Szlovákia megsegítése az 1965-ös árvíz idején; a csehszlovákiai magyar irodalom a szlovák művészeti kritika tükrében. A pályázatra beérkezett műveket jövőre, kiadónk fennállásának 20. évfordulója évében szeretnénk értékelni. Remélem, hogy értékes müvek születnek majd, kiadónk és olvasóink örömére. Tudjuk, hogy az idei és talán még a jövő év lesz a legnehezebb kiadónk életében, de bízunk benne, hogy sikerül megbirkóznunk a nehézségekkel. Reméljük, ebbéli igyekezetünket az olvasók is messzemenőleg támogatni fogják. KINCSÜNK AZ/WY/WELV Fehér-e vagy sárga ? Sáros: Sáros vármegye neveként és több település, (Nagysáros, Sárospatak, stb.) nevének egyik összetevőjeként szerepel. 1217-ben Sarus, 1262-ben Ssaros alakban van feljegyezve. Az etimológiai szótárak a magyar „sár, sáros" (blato, blativý) szóból származtatják. Ennek azonban ellentmondanak a régi szlovák Šariš, Veľký Šariš. Šarišský Potok helynévi alakok. Ha a magyar sár, sáros szó lenne a név alapja, akkor Sárospataknak Blatenský, vagy Blativý Potok lenne a neve. Az alapul szolgáló szó tehát nem a „sáros" (blativý), hanem a Šariš lesz. A Sáros-Šariš szó a magyarban a fentebb említett csuvasos (óbolgár-török) sári, sárik. saruk (sark) = fehér alapszóból -s (-os, -es, -is, -üs) névszóképzővel szabályosan képzett szóalak. Jelentése „fehéres, szürke, szőke". A Sáros szó mint személynév is előfordul már a 13. században. Lehetséges tehát, hogy egy Sáros (Szőke) személytől kapta a nevét. Elképzelhető az a lehetőség is, hogy a vármegye szürke, fehéres mészkőszikláitól kapta a nevét, mint ahogy a Fehér Kárpátok, Fehérhegy, stb. A Sáros, Šariš szó kezdőhangja s- bolgártörökös jelleget mutat. A sár, sárig, sarug szavaknak a köztörökben sz- szókezdő hang felel meg: szári, szarig, szarug. Jelentése azonban „sárga". A Saris alapszóhoz további adatul szolgál az anatóliai törökben ma is élő sáriéin (szőke, sárga jelentésű) szó, valamint Volgográd városának régi neve: Caricin, mely a rajta keresztül folyó Caricin pataktól kapta a régi nevét. Ez a patak a zavaros, iszapos, szőke vizétől kapta ezt az elnevezést. (A Caricin eredeti kiejtése: sarisin volt.) A Sáros helynevek tehát a bolgár-törökökkel való kapcsolatra utalnak. Mint a történelemből ismeretes, a bolgár-törökök a honfoglalás előtt birtokukban tartották Erdélyt, a mai Kárpát-Ukrajnát és Kelet-Szlovákiát. Erre a kapcsolatra utal a Labore (Laborec) patak neve is, amely Anonymus krónikája szerint Aipbár („hős párduc") nevű bolgár vezértől kapta a nevét. Az óbolgárokra más helynevek is utalnak, pl. a Nagysáros (Veľký Šariš) melletti falu: Kanaš. A „kanaš" szó bolgár-török méltóságnév volt, amelynek jelentése „tanácsadó, bizalmi ember". (Ez az ótörök inek méltóságnév szinonimája. Lásd az Imely-lmő szó magyarázatánál). Szepes megye Sáros megye közvetlen nyugati szomszédja. Nevét az etimológiai szótárak a magyar „szép" szóból származtatják. 1150-ben és a 13.—14. században Zepus alakban mint helynév, 1279-ben ugyancsak Zepus alakban mint személynév szerepel. Szlovák neve Spiš. Ha figyelembe vesszük, hogy az egész északkeleti felvidéket a bolgár-törökök uralták a honfoglalás előtt, ahogy fentebb említettem, akkor talán öszszefüggésbe hozhatjuk az ótörök szap- igével, amelynek jelentése: „eltér, eltávolodik, letér ti. az ismert útról vagy vidékről, elvándorol, elköltözik". Ennek az igének is gazdag szócsaládja van és megfelelői megvannak az összes török nyelvekben. Egyik származéka a szabir, szabar szó. szabályosan képzett melléknévi igenév, melynek jelentése eltávozó, elmenö, elköltöző modem szóval disszidens. Ez a honfoglalás előtti korszakban egy török népnek, a szabiroknak volt a neve. Egy időben a bizánci források a magyarokat is szabiroknak nevezték. Van azonban a szap- igének egy magashangú változata: szép-. Ugyanazon szónak magas- és mélyhangú változata nemcsak a török, hanem a magyar nyelvben is előfordul, pl. durran-dörren, kavar-kever, sugár-sügér, stb. A szép- igének van egy -s, -os, -es, üs névszóképzővel alakult származéka: a szepes (szepüs). Jelentése: távoli, valamin túli, messzebb fekvő (vidék). Talán helyes lesz, ha ebből a szóból indulunk ki a Szepes helynév magyarázatánál. A bolgár-törökök szemszögéből a Szepesség valóban távoli, túli, azaz a Sárosnak nevezett vidéken túli, terület volt. BLASKOVICS JÓZSEF NYELVI TOTÓ Milyen nyelvi hiba található a következő mondatban és hogy hangzana helyesen : Azt senki sem mondhassa, hogy nem lássuk szívesen a vendéget 10