A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
BEKOPOGOTT A MESE Ott, ahol gyermek voltam, nem minden bokorban termett meg a mese. Az emberek nehezen keresték meg a mindennapi kenyeret, napközben kifáradtak, nem volt kedvük a mesélgetéshez. Ebben a világban ritka volt a könyv, kivált a meséskönyv, Így a mesemondás sem indulhatott virágzásnak. Az öreg emberek sem meséltek, mint más tájakon. A fonóban sem pergett a mese rokkája, hiszen már nem volt fonó. De azért a gyermekek lelkében égett a vágy, hogy átgázolhassanak az Óperenciás-tengeren. Én is vágytam rá, hogy átlábolhassak a hegyeken túlra. Szerettem volna tudni, ott van-e a világ vége. Nem emlékszem rá, hogy szüleim vagy nagyanyám egyetlen mesét is mondtak volna. Egy őszi alkonyórán mégis bekopogtatott hozzánk a mese, vidám, nevető arcú ember képében. Az apám nagybátyja, Lajos bácsi látogatott meg bennünket. — Nézzétek csak, mit hoztam — rikkantotta — és ütött-kopott könyvet tett az asztalra. — Mi ez? — kérdezte apám és kezébe vette a könyvet. — Hiszen ez meséskönyv — simította meg a födelét, de egy csöppet sem örült neki. — A fiadnak hoztam — szólt a nagybácsi. — De ő még nem tud olvasni, csak jövö ősszel megy az első osztályba — vetette ellen apám. — Ki fog neki mesélni ? — Ti meséltek neki. — Nincs nekünk időnk ilyen haszontalanságra. Az orrunk hegye sincs ki a dologból. — Nem haszontalanság ez öcsém. Öröm. Apám csak legyintett és átnyújtotta nekem a könyvet. — Az van a táblájára írva, hogy Grimm mesék. Képek is vannak benne. Nézegesd. Örömmel vettem kezembe. Forgattam lapjait, megcsodáltam színes képeit, amelyek egy más világról regéltek: tündérekről, királyfiakról, elvarázsolt királykisasszonyokról és gonosz boszorkányokról. Benne voltak a könyvben a törpék meg a manók is, nem hiányoztak a rablók sem, ott gubbasztottak a fákon az éjsötét hollók, ott acsarkodtak a bokrokból kikukucskáló ordas farkasok. Másutt kecskegidák, baglyok, macskák, galambok, hattyúk és egerek népesítették be a képeket és rajzokat. Lázas kíváncsiság fogott el, szerettem volna hallani is a meséket. Egyre gyakrabban kérleltem apámat, anyámat, okulárés nagyanyámat: meséljenek a szép könyvből. Ha kelletlenül is, de hozzáláttak a meséléshez. Nehezen ment nekik az olvasás, megbotlott a nyelvük, le-lecsuklott a fejük az álmosságtól. De én türelmetlenül nógattam őket: — Tovább, tovább! Még egy pirinyót. Csak egy nyúlfarknyit. — Lassan-lassan ők is megkedvelték a könyvben talált történeteket, s már szívesebben meséltek esténként a füstös petróleumlámpa világánál. Én meg nem győztem betelni a csodálatos történetekkel. Lelkemben életre kelt Rigócsőr király, Hamupipőke meg gonosz mostohája, együtt kalandoztam Babszem Jankóval, Hüvelyk Matyival. Képzeletemben helyet keresett Hófehérke és a hét törpe. Együtt izgultam Piroskával és nagymamájával, akiket bekapott a gonosz farkas. Életem meghitt óráiban ma is elfog a vágy, hogy újraolvassam ezeket a meséket, amelyekben jók és gonoszok csapnak össze, igazság és ravaszság mérkőzik, de ahol mindig a jóság, igazság és szépség győzedelmeskedik. Nem úgy, mint az életben. DÉNES GYÖRGY NE DOBJÁK EL A NARANCSHÉJAT! A szárított narancshéjat — amely nem égett meg a szárítás közben, és nem tartalmaz gyümölcshús-maradékokat — Szlovákia minden gyógynövény felvásárló állomása megvásárolja az egész év folyamán. Felszólítjuk elsősorban az iskolákat, a Csehszlovák Vöröskereszt, a szlovákiai Nószövetség tagjait, kapcsolódjanak be ennek a jelentős másodlagos nyersanyagnak a gyűjtésébe. Közelebbi információkat az alábbi felvásárló központok nyújtanak: Bratislava, Kun Béla u. 16, telefon 815 767 Malacky, ul. Oslobodenia 291, telefon 21 74 Krakovany, telefon 924 05 Vojnice, telefon 974 27 Zlaté Moravce, Športová u., telefon 32 16 Žilina, Zápotockého u. 34, telefon 227 41 Zvolen, ul. V. P. Tótha 2, telefon 210 06 Košice, Lenin u. 102, telefon 230 87 Humenné, Staré Kasárne 6, telefon 23 71 Michalovce, Obrancov mieru 19, telefon 236 53 Felhívjuk a figyelmüket, hogy a citrom, grapefruit és a kubai narancs héját nem vásárolják fel! ÉRTESÍTI A GYÓGYNÖVÉNYTERMESZTŐKET, HOGY KELL-E SÉTÁLTATNI A KÁPOSZTÁT? 1988. 1. 1-jétől beszünteti a gyógynövénymagvak árusítását, illetve küldését a malackyi üzemből. Azok a termesztők, akik saját szükségletre termesztenek gyógynövényeket, az alábbi címen rendelhetnek vetőmagot: Dehogy kell! A régi rómaiak azonban ezt még nem tudták. Ők csak arra jöttek rá, hogy a megsavanyodott káposzta még ízletesebb, mint a friss. Amennyiben hinni lehet a krónikásoknak, a történet úgy kezdődött, hogy az egyik légiónak káposztát szállítottak, s a hosszú, hepehupás úton a faedényben zötykölődő káposzta összenyomódott majd erjedésnek indult. Az éhes katonák, mit sem törődve azzal, hogy romlott-e vagy sem, nekiestek, s jóízűen bekebelezték. Még dicsérték is, milyen finom. Az eset híre Rómába is eljutott, és néhány patrícius végére akart járni, mi igaz a pletykából. Nosza, fogtak egy hordó káposztát, és elkezdték szekéren utaztatni. A rázós szekérút megtette a magáét. Ha nem is azonnal, de a káposzta megsavanyodott, és a patríciusoknak is megnyerte a tetszését így aztán mind többen rákaptak, és mivel azt hitték, hogy a savanyítás receptjének lényege a rázkódás meg a zötyögtetés, a szekereket kímélendő, rabszolgák hátára kötözték a káposztásputtonyokat Szegény párák aztán mászkálhattak naphosszat a ház körül, hogy a káposzta savanyodjék. A fáma szerint egy káposztasétáltató rabszolga vette észre először, hogy ha erősen benyomkodják a hordóba vagy puttonyba a káposztát, idővel magától is megsavanyodik. Fáradt volt-e a rabszolga, vagy csak a dolog könnyebbik végét akarta megfogni, ma már közömbös: a legenda szerint ő találta föl az ínyenc utókor számára a sétá/tatás nélküli savanyú káposzta receptjét SEMEX N. P. STREDISKO SLUŽIEB ZÁSIELKOVÁ SLUŽBA PÚCHOVSKÁ 12 835 08 BRATISLAVA Azok a gyógynövénytermesztők, akik a szárított gyógynövényt a felvásárló központokban szándékoznak leadni, a gyógynövény termesztésére szerződést köthetnek, s a vetőmagot közvetlenül a felvásárló központokban vásárolhatják meg. 23
