A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-04 / 10. szám

lécbe erősített szemescsavaron átvezet­jük. 2. A klasszikus rugós rolót szereljük az ablak elé és válasszunk hozzá a berende­zéshez illő textilt 3. Ez a megoldás vékonyabb anyagból jó. Az anyag két szélére és közepére varrjunk egy szalagot vagy lapos zsinórt. Egyenlő távolságban varrjunk rá kis kari­kákat, ezeken vezetjük át a húzózsinóro­kat Az anyag felső végére erősítsünk egy lécet, annak egyik szélére szemescsa­vart, s ezen vezetjük át a húzózsinórt. 4. Először a két hosszanti oldalra, az anyag szélére szalagot varrunk, melybe majd belehúzzuk a zsinórt. A redőzöttsé­­get úgy lehet elérni, hogy az anyag alsó részébe 3—4 gumiházat varrunk, és ezt különböző hosszúságú gumik befűzésé­vel a kívánt formára húzzuk. A zsinórok végét gumiházak végére varrt karikába fűzzük be, felül pedig a már ismert módon egy szemescsavaron vezetjük ke­resztül. Vékony áttetsző anyagból mutat szépen. GYERMEKEKNEK — Kilencen vagytok, édes fiaim, a sárkánynak meg csak hét feje, kettő még száját is táthatja, mialatt a fene­vaddal vívtok — bátorította volna őket a király. De bizony minden hiába, ahogy Élt egyszer, messze az Öregerdö szélén egy király. Kilenc fia volt, de nem sok öröme telt bennük, mert egyik lustább volt, mint a másik. Kilencen együtt sem tettek egy szalmaszálat keresztbe, s bizony sok bánatot okoztak szegény apjuknak. Történt pedig egyszer, hogy hirtelen haragú hétfejű sárkány jelent meg a királyi város határában. S nem is akárhogyan, hanem mindjárt azzal kezdte, hogy reggelire barlangja előtt legyen a város legszebb leánya, akit reggelire el is fogyaszt majd. Lett erre felbolydulás a királyi várban, siránko­zás, jajveszékelés, sírás-rívás, sopánko­­dás. Mit tegyen szegény király, maga elé szólította kilenc legényfiát s szólott hozzájuk imigyen: — Felejtsétek el nagy lustaságoto­kat, fiaim, rajtatok a sor s a világ szeme. Meg kell vívnotok a sárkánnyal, külön­ben vége az országunknak. No hiszen, mondhatott volna egyebet is, annak sem lett volna más haszna. Hímeztek-hámoztak a fiúk, magyaráz­ták erre-arra, miért, hogyan, mi okból nem vívhat meg, de egyikük sem a szörnyeteggel. kilencen voltak a királyfiak, mind elbújt valamerre. Volt pedig a királynak még egy le­ánya is, a bűbájos Évike, akit csak Juliskának hívtak közönségesen. Szem­lélte csak, szemlélte a királyfiak pipo­­gyaságát, végül nem állta meg, s maga szólt apjának: — Édes apámuram, ha már olyan szerencsétlen lusta s gyáva mind a csapatnyi bátyám, ellátom én magam annak a dúvadnak a dolgát. S nemcsak mondta, kis köténye zse­bébe hét szem rágógumit csúsztatott, aztán bátran indult egyenesen neki a barlangnak. Aludt éppen a sárkány, talán a regge­lijéről álmodott, amikor Julika megálla­podott odúja előtt és elkiáltotta magát csengő hangján: — Hallod-e, te fertelmes féreg, te nyuvadt, szemtelen korcs, bújj elő ko­szos vackodból, ha van még annyi mer­­szed! A sárkány elsőre fel sem fogta, hogy róla van szó, Juliskának másodszor is el kellett ismételnie felszólítását. Ekkor is csak hüledezve-hápogva tolta ki magát SÁNDOR KÁROLY Az én folyom a Garam: partján jót érzem magam. Ős vándorként ott halad nem messze a kert alatt. Varázsa van télen, nyámn, mindig egyformán csodálom. Kora tavasszal ha árad: zsörtölődik, duzzog, támad. Ha elmúlik haragja: libák hadát ringatja. Nyáron, ha a tűz lobog: habjában lubickolok. Ősszel a topolya fák s bokrok avarszőnyegébe botiok. Télen — erre várok régen — ; korcsolyázhatok a jégen. A növények nagy része gyökerei révén a földből veszi táplálékát. Tudjuk azon­ban, hogy vannak olyan növények, ame­lyek rovarokkal és egyéb apróbb álla­tokkal is táplálkoznak. Ezeket rovarevö (húsevő), rovarfogó növényeknek ne­vezzük. Leveleik rovarfogó berendezés­sé alakultak át. Legtöbb fajuk az indo­néz szigetvilágban (Borneo, Szumátra) honos. A legnagyobb rovarfogó növény a kancsókafélék közé tartozik — latin neve Nepenthes rajah. Hatalmas piros kancsóra hasonlít, még zárófedele is van. A szélein fokszerű nyúlványok me­­redeznek. A kancsó körülbelül fél méter hosszúságú és öble alul egyre keske­­nyedik. Egy jókora galamb is elférne benne. Belsejében színtelen, kissé savanykás fehérjebontó folyadék válik ki. A rovarok lágy részeit ez a folyadék lebontja és a növény aztán felszívja. Nem válogatós! Hangyák, pókok, százlábúak, rovarok, férgek, apró békák és gyíkok hullanak az őserdő fáiról az élénk színű kancsó­­ba és onnan már nincs menekvés. A a sárkány a barlang elé és pislogott nagy ámuldozva a leányra. — Te vagy az én világszép reggelim ? Talán a fülem csengett az előbb?! — Ütött az utolsó órád, te torzszülött förmedvény, te félresikerült őshüllő, védd magad! — válaszolt a királylány. A sárkány látta, hogy ennek fele sem tréfa, elkezdte hat jól bevált gyakorlata szerint buzgón csiholni a tüzet torkából. Alig tátotta ki azonban behemót száját, Julika ügyesen a torkába ejtett egy-egy rágót. A sárkány, aki ilyesmihez nem szokott, elkezdett csámcsogni, köpköd­ni, prüszkölni. Ez lett a veszte. A rágó a pofájában duzzadni, dagadni kezdett, beleragadt a fogaiba, torkába, a száj­padlásához tapadt, eltömte torkát, or­rát. Juliskának más dolga sem maradt, mint megvárni, míg a fenevad égnek mereszti talpait. Lemetszette mind a hét pár fülét s nekivágott a hazafelé vezető útnak. Eleinte nem nagyon hittek neki, de miután a füleket előszedte, lett becsü­lete nyomban. A király megtette főfőta­nácsosának, a királylány pedig okosan igazgatta tanácsaival. A királyfiak szá­mára is véget ért a lazsálás. Tanulni, dolgozni kezdtek, végül még derék le­gények is váltak belőlük. Máig is emlegetik az Öregerdö szélén a királylány uralkodását. MOHR GEDEON növénynek hosszú indái is vannak, me­lyekkel a fák ágait behálózza és így a „vadászkörzetét" is kiterjeszti. Olyan legendák is elterjedtek, hogy az őserdőkben óriási húsevő növények él­nek, melyek indáikkal az arra haladó embert is behálózzák és kiszívják test­nedveit. Persze, ez ma már csak a mesék világába tartozik. Élénk fantázi­ájú őslakók találták ki, hogy a fehér embert elrettentsék az őserdei kutatás­tól- L Š. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom