A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
lécbe erősített szemescsavaron átvezetjük. 2. A klasszikus rugós rolót szereljük az ablak elé és válasszunk hozzá a berendezéshez illő textilt 3. Ez a megoldás vékonyabb anyagból jó. Az anyag két szélére és közepére varrjunk egy szalagot vagy lapos zsinórt. Egyenlő távolságban varrjunk rá kis karikákat, ezeken vezetjük át a húzózsinórokat Az anyag felső végére erősítsünk egy lécet, annak egyik szélére szemescsavart, s ezen vezetjük át a húzózsinórt. 4. Először a két hosszanti oldalra, az anyag szélére szalagot varrunk, melybe majd belehúzzuk a zsinórt. A redőzöttséget úgy lehet elérni, hogy az anyag alsó részébe 3—4 gumiházat varrunk, és ezt különböző hosszúságú gumik befűzésével a kívánt formára húzzuk. A zsinórok végét gumiházak végére varrt karikába fűzzük be, felül pedig a már ismert módon egy szemescsavaron vezetjük keresztül. Vékony áttetsző anyagból mutat szépen. GYERMEKEKNEK — Kilencen vagytok, édes fiaim, a sárkánynak meg csak hét feje, kettő még száját is táthatja, mialatt a fenevaddal vívtok — bátorította volna őket a király. De bizony minden hiába, ahogy Élt egyszer, messze az Öregerdö szélén egy király. Kilenc fia volt, de nem sok öröme telt bennük, mert egyik lustább volt, mint a másik. Kilencen együtt sem tettek egy szalmaszálat keresztbe, s bizony sok bánatot okoztak szegény apjuknak. Történt pedig egyszer, hogy hirtelen haragú hétfejű sárkány jelent meg a királyi város határában. S nem is akárhogyan, hanem mindjárt azzal kezdte, hogy reggelire barlangja előtt legyen a város legszebb leánya, akit reggelire el is fogyaszt majd. Lett erre felbolydulás a királyi várban, siránkozás, jajveszékelés, sírás-rívás, sopánkodás. Mit tegyen szegény király, maga elé szólította kilenc legényfiát s szólott hozzájuk imigyen: — Felejtsétek el nagy lustaságotokat, fiaim, rajtatok a sor s a világ szeme. Meg kell vívnotok a sárkánnyal, különben vége az országunknak. No hiszen, mondhatott volna egyebet is, annak sem lett volna más haszna. Hímeztek-hámoztak a fiúk, magyarázták erre-arra, miért, hogyan, mi okból nem vívhat meg, de egyikük sem a szörnyeteggel. kilencen voltak a királyfiak, mind elbújt valamerre. Volt pedig a királynak még egy leánya is, a bűbájos Évike, akit csak Juliskának hívtak közönségesen. Szemlélte csak, szemlélte a királyfiak pipogyaságát, végül nem állta meg, s maga szólt apjának: — Édes apámuram, ha már olyan szerencsétlen lusta s gyáva mind a csapatnyi bátyám, ellátom én magam annak a dúvadnak a dolgát. S nemcsak mondta, kis köténye zsebébe hét szem rágógumit csúsztatott, aztán bátran indult egyenesen neki a barlangnak. Aludt éppen a sárkány, talán a reggelijéről álmodott, amikor Julika megállapodott odúja előtt és elkiáltotta magát csengő hangján: — Hallod-e, te fertelmes féreg, te nyuvadt, szemtelen korcs, bújj elő koszos vackodból, ha van még annyi merszed! A sárkány elsőre fel sem fogta, hogy róla van szó, Juliskának másodszor is el kellett ismételnie felszólítását. Ekkor is csak hüledezve-hápogva tolta ki magát SÁNDOR KÁROLY Az én folyom a Garam: partján jót érzem magam. Ős vándorként ott halad nem messze a kert alatt. Varázsa van télen, nyámn, mindig egyformán csodálom. Kora tavasszal ha árad: zsörtölődik, duzzog, támad. Ha elmúlik haragja: libák hadát ringatja. Nyáron, ha a tűz lobog: habjában lubickolok. Ősszel a topolya fák s bokrok avarszőnyegébe botiok. Télen — erre várok régen — ; korcsolyázhatok a jégen. A növények nagy része gyökerei révén a földből veszi táplálékát. Tudjuk azonban, hogy vannak olyan növények, amelyek rovarokkal és egyéb apróbb állatokkal is táplálkoznak. Ezeket rovarevö (húsevő), rovarfogó növényeknek nevezzük. Leveleik rovarfogó berendezéssé alakultak át. Legtöbb fajuk az indonéz szigetvilágban (Borneo, Szumátra) honos. A legnagyobb rovarfogó növény a kancsókafélék közé tartozik — latin neve Nepenthes rajah. Hatalmas piros kancsóra hasonlít, még zárófedele is van. A szélein fokszerű nyúlványok meredeznek. A kancsó körülbelül fél méter hosszúságú és öble alul egyre keskenyedik. Egy jókora galamb is elférne benne. Belsejében színtelen, kissé savanykás fehérjebontó folyadék válik ki. A rovarok lágy részeit ez a folyadék lebontja és a növény aztán felszívja. Nem válogatós! Hangyák, pókok, százlábúak, rovarok, férgek, apró békák és gyíkok hullanak az őserdő fáiról az élénk színű kancsóba és onnan már nincs menekvés. A a sárkány a barlang elé és pislogott nagy ámuldozva a leányra. — Te vagy az én világszép reggelim ? Talán a fülem csengett az előbb?! — Ütött az utolsó órád, te torzszülött förmedvény, te félresikerült őshüllő, védd magad! — válaszolt a királylány. A sárkány látta, hogy ennek fele sem tréfa, elkezdte hat jól bevált gyakorlata szerint buzgón csiholni a tüzet torkából. Alig tátotta ki azonban behemót száját, Julika ügyesen a torkába ejtett egy-egy rágót. A sárkány, aki ilyesmihez nem szokott, elkezdett csámcsogni, köpködni, prüszkölni. Ez lett a veszte. A rágó a pofájában duzzadni, dagadni kezdett, beleragadt a fogaiba, torkába, a szájpadlásához tapadt, eltömte torkát, orrát. Juliskának más dolga sem maradt, mint megvárni, míg a fenevad égnek mereszti talpait. Lemetszette mind a hét pár fülét s nekivágott a hazafelé vezető útnak. Eleinte nem nagyon hittek neki, de miután a füleket előszedte, lett becsülete nyomban. A király megtette főfőtanácsosának, a királylány pedig okosan igazgatta tanácsaival. A királyfiak számára is véget ért a lazsálás. Tanulni, dolgozni kezdtek, végül még derék legények is váltak belőlük. Máig is emlegetik az Öregerdö szélén a királylány uralkodását. MOHR GEDEON növénynek hosszú indái is vannak, melyekkel a fák ágait behálózza és így a „vadászkörzetét" is kiterjeszti. Olyan legendák is elterjedtek, hogy az őserdőkben óriási húsevő növények élnek, melyek indáikkal az arra haladó embert is behálózzák és kiszívják testnedveit. Persze, ez ma már csak a mesék világába tartozik. Élénk fantáziájú őslakók találták ki, hogy a fehér embert elrettentsék az őserdei kutatástól- L Š. 21
