A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
Káliméra, Hellasz! A hajnali pirkadatban már kirajzolódtak gépmadarunk szárnya alatt a repülőtér objektumai, s néhány perc múltán olvashattuk a feliratot: Athine — Athén. Tehát szerencsésen görög földre érkeztünk! Az ajtónyitás után a bájos légikisasszony ezt mondta: Káliméra, Hellasz! — Jó napot, Görögország! E köszöntésben mélységesen érződött a hódolat, mely a hellén kultúrának és egyben európai kultúránk bölcsőjének „kijár", még akkor is, ha e kultúra évezredes emlékeit napjainkban már csak romokban csodálhatjuk. Utazási irodánk, a Tatratour által szervezett — végül is nagyon sikeresnek bizonyult társasutazásunk — célállomása az Athénhoz közel eső nyaralóközpont, Anavisszosz volt. Az autóbusz kényelme és az útmenti látnivalók változatossága kedvező alkalmat adott történelemtudásunk sommázására. Egyáltalán, mennyire ismerjük az ókorban lezajlott események történetét, ezen belül Kréta minoszi kultúráját, a Kükládok szigetcsoport kereskedelmi hatalmát, az északi térfélben kialakult Macedóniát, Thesszáliát, Epiruszt, Odüsszeusz Ithakáját, Marathón, Olympia, Thermophylai, Spárta hőseit, Homérosz korát, vagy Periklész rabszolgatartó demokráciáját azzal kiegészítve, milyen jó lenne ismernünk minden adatot, ami az ókori görög szárazföld és a hozzátartozó ezernyi sziget történelmével kapcsolatos, pl. a bizánci, szláv, és római hatásokat, a török hódoltságot jellemző értékrendet,,valamint a végleges kibontakozás megalapozását és az egyetemes Görögország kialakítását. A meditáció véget ér, szálláshelyünkre érkeztünk: Hotel Eden Beach, negyedik emelet, 122-es szoba. Kényelmes a berendezése. Tengerre nyíló erkéllyel ez lesz két hétre a második otthonunk. Az épület a modern görög építészet remek alkotása. Környezete kellemes. Fenyő-, oliva- és cédrusligetek váltakoznak a kopár magaslatok lábánál, de gyakori a szárazbozót illuzórikus képegysége is. A tengerpartot a forgalmas autóút alatti aluljárón át közelíthettük meg. A fürdőzés állandó program volt, annál is inkább, mert a szálloda saját édesvizü fürdőmedencét tartott üzemben, ahol frissítőket szolgáltak fel a teraszon, sportszereket, emléktárgyakat árusítottak és fodrászat állt a látogatók rendelkezésére. Az előbb említett Szunion — a kis félsziget csücskén már a peloponneszoszi hadviselés idején jelentős magaslati település volt. Kulturális értékét az itt felépített Poszeidóntemplomban bemutatott vallási szertartások s hajós versengések jelentették. A szentély fehérmárványból készült, oszlopai dór stílusúak. Néhány nap elteltével bejártuk Korinthosz, Mükéné, Argosz, Nauplion és Epidaurusz nevezetességeit s közben megfigyelhettük a mai Görögország idegenforgalmát jellemző létesítményeket, a déli félsziget mediterrán miliőjét, ami kellemes benyomást keltett bennünk. Navigare necesse est — hangzik az ismert mondás, hajózni kell! Mi is tengerre szálltunk. Útközben a több száz utast görög népművészeti csoport és kellemes muzsika szórakoztatta, mialatt a konyha „művészei" is jeleskedtek. ízletes és egyben bőséges ebédet kaptunk. Mindenünnen hallatszott az Herodes Atticus odeon/n A „második " otthon elismerés: Merci, thank you, danke, ďakujem, köszönöm! Én még hozzá tettem — köszönöm, sógorom, merthogy olyan derűs mosolygású, rokonszenves pincérlegény volt a fölszolgálónk. Az elegáns kapitány és a matrózok kitűnő manőverezése révén először Aigina szigetén, majd Porosz sziget érintésével Hydra szigetén kötöttünk ki. Mindhárom szigetnek megvannak a sajátos műemlékei, vagy azok maradványai, szépen kiépített kikötői, melyeket a turizmus idején sok ezren felkeresnek. Hydra szigetén nincs jármüközlekedés, ezért a belsőbb területeket szamár vagy öszvérháton érheti el az érdeklődő. Késő este, békés vizeken hajóztunk vissza Pireuszba, majd otthon a csendes, csillagokkal beragyogott éjszakában új erőt gyűjtöttünk a főváros, Athén meglátogatására. A térképről megállapítottuk, hogy a sűrűn beépített „poliszban" aránylag kevés a zöld terület, majd láttuk, hogy a meglévő parkokat szakszerűen gondozzák s diszlenek benA Propylaia lépcsőin nük a ciprusok, oleanderek, a narancsfák, de sok-sok az ízlésesen megkomponált virágmező is. A gépjármű- és utasforgalom világ városi méreteket ölt. Sajnos, az ebből és az ipari létesítményekből származó légszennyeződés gyakran szmogriadót indokol. Nagy a zsúfoltság utcákon, tereken, de az Akropoliszon is. Többszöri pihentetést beiktatva, lassan feljutottunk a másfél száz méter magasságban elhelyezkedő Fellegvárba, s máris ott szorongtunk a sok száz érdeklődő között Agrippa emlékművénél, a Propülaia lépcsőin és az Artemisz-szentély romjainál megállva csodáltuk a Parthenon és Erechteion szépséges monumentalitását s oldalmélységben pedig Herodes Atticus Odeonját, az Aszklepieont és Dionüszosz színházát. A szerző felvételei KURUCZ NÁNDOR Mindezeket látva azokra a szobrászokra, kőfaragókra, építészekre és építőkre emlékeztünk ámulattal, akik e műveket megtervezték, létrehozták s megajándékoztak bennünket, a hálás utókort a klasszikus építészet három remek alakzatával, a dór, ion és korinthoszi stílusú oszlopformákkal és a timpanonok űzenetvívő domborzataival. E gondolatok jegyében búcsúzunk: Adien, Hellasz! — Viszontlátásra, Görögország! 17
