A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-04 / 10. szám

Káliméra, Hellasz! A hajnali pirkadatban már kirajzolódtak gép­madarunk szárnya alatt a repülőtér objektu­mai, s néhány perc múltán olvashattuk a feliratot: Athine — Athén. Tehát szerencsésen görög földre érkez­tünk! Az ajtónyitás után a bájos légikisasszony ezt mondta: Káliméra, Hellasz! — Jó napot, Görögország! E köszöntésben mélységesen érződött a hódolat, mely a hellén kultúrának és egyben európai kultúránk bölcsőjének „kijár", még akkor is, ha e kultúra évezredes emlékeit napjainkban már csak romokban csodálhat­juk. Utazási irodánk, a Tatratour által szerve­zett — végül is nagyon sikeresnek bizonyult társasutazásunk — célállomása az Athénhoz közel eső nyaralóközpont, Anavisszosz volt. Az autóbusz kényelme és az útmenti látni­valók változatossága kedvező alkalmat adott történelemtudásunk sommázására. Egyálta­lán, mennyire ismerjük az ókorban lezajlott események történetét, ezen belül Kréta mi­­noszi kultúráját, a Kükládok szigetcsoport kereskedelmi hatalmát, az északi térfélben kialakult Macedóniát, Thesszáliát, Epiruszt, Odüsszeusz Ithakáját, Marathón, Olympia, Thermophylai, Spárta hőseit, Homérosz ko­rát, vagy Periklész rabszolgatartó demokráci­áját azzal kiegészítve, milyen jó lenne ismer­nünk minden adatot, ami az ókori görög szárazföld és a hozzátartozó ezernyi sziget történelmével kapcsolatos, pl. a bizánci, szláv, és római hatásokat, a török hódoltsá­got jellemző értékrendet,,valamint a végle­ges kibontakozás megalapozását és az egye­temes Görögország kialakítását. A meditáció véget ér, szálláshelyünkre érkeztünk: Hotel Eden Beach, negyedik emelet, 122-es szoba. Kényelmes a beren­dezése. Tengerre nyíló erkéllyel ez lesz két hétre a második otthonunk. Az épület a modern görög építészet remek alkotása. Környezete kellemes. Fenyő-, oliva- és cédrusligetek váltakoznak a kopár magas­latok lábánál, de gyakori a szárazbozót illu­zórikus képegysége is. A tengerpartot a forgalmas autóút alatti aluljárón át közelíthettük meg. A fürdőzés állandó program volt, annál is inkább, mert a szálloda saját édesvizü fürdőmedencét tar­tott üzemben, ahol frissítőket szolgáltak fel a teraszon, sportszereket, emléktárgyakat áru­sítottak és fodrászat állt a látogatók rendel­kezésére. Az előbb említett Szunion — a kis félsziget csücskén már a peloponneszoszi hadviselés idején jelentős magaslati település volt. Kul­turális értékét az itt felépített Poszeidón­­templomban bemutatott vallási szertartások s hajós versengések jelentették. A szentély fehérmárványból készült, oszlopai dór stílu­súak. Néhány nap elteltével bejártuk Korinthosz, Mükéné, Argosz, Nauplion és Epidaurusz nevezetességeit s közben megfigyelhettük a mai Görögország idegenforgalmát jellemző létesítményeket, a déli félsziget mediterrán miliőjét, ami kellemes benyomást keltett bennünk. Navigare necesse est — hangzik az ismert mondás, hajózni kell! Mi is tengerre száll­tunk. Útközben a több száz utast görög népművészeti csoport és kellemes muzsika szórakoztatta, mialatt a konyha „művészei" is jeleskedtek. ízletes és egyben bőséges ebédet kaptunk. Mindenünnen hallatszott az Herodes Atticus odeon/n A „második " otthon elismerés: Merci, thank you, danke, ďaku­jem, köszönöm! Én még hozzá tettem — köszönöm, sógorom, merthogy olyan derűs mosolygású, rokonszenves pincérlegény volt a fölszolgálónk. Az elegáns kapitány és a matrózok kitűnő manőverezése révén először Aigina szigetén, majd Porosz sziget érintésével Hydra szige­tén kötöttünk ki. Mindhárom szigetnek meg­vannak a sajátos műemlékei, vagy azok ma­radványai, szépen kiépített kikötői, melyeket a turizmus idején sok ezren felkeresnek. Hydra szigetén nincs jármüközlekedés, ezért a belsőbb területeket szamár vagy öszvérhá­ton érheti el az érdeklődő. Késő este, békés vizeken hajóztunk vissza Pireuszba, majd otthon a csendes, csillagok­kal beragyogott éjszakában új erőt gyűjtöt­tünk a főváros, Athén meglátogatására. A térképről megállapítottuk, hogy a sűrűn beépített „poliszban" aránylag kevés a zöld terület, majd láttuk, hogy a meglévő parko­kat szakszerűen gondozzák s diszlenek ben­A Propylaia lépcsőin nük a ciprusok, oleanderek, a narancsfák, de sok-sok az ízlésesen megkomponált virág­­mező is. A gépjármű- és utasforgalom világ városi méreteket ölt. Sajnos, az ebből és az ipari létesítményekből származó légszennye­ződés gyakran szmogriadót indokol. Nagy a zsúfoltság utcákon, tereken, de az Akropoliszon is. Többszöri pihentetést beik­tatva, lassan feljutottunk a másfél száz méter magasságban elhelyezkedő Fellegvárba, s máris ott szorongtunk a sok száz érdeklődő között Agrippa emlékművénél, a Propülaia lépcsőin és az Artemisz-szentély romjainál megállva csodáltuk a Parthenon és Erechtei­­on szépséges monumentalitását s oldal­mélységben pedig Herodes Atticus Odeon­­ját, az Aszklepieont és Dionüszosz színházát. A szerző felvételei KURUCZ NÁNDOR Mindezeket látva azokra a szobrászokra, kőfaragókra, építészekre és építőkre emlé­keztünk ámulattal, akik e műveket megter­vezték, létrehozták s megajándékoztak ben­nünket, a hálás utókort a klasszikus építészet három remek alakzatával, a dór, ion és korinthoszi stílusú oszlopformákkal és a tim­panonok űzenetvívő domborzataival. E gondolatok jegyében búcsúzunk: Adien, Hellasz! — Viszontlátásra, Görögország! 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom