A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-26 / 9. szám

Nálunk termé­szetesnek tűnik, hogy megcsó­koljuk azt, akit szeretünk, s a társasági kéz­csók sem megy szenzációszámba. De nem mindenhol és nem mindig volt ez így. Paul d'Enjoy például 1897-ben kiadott útijegyze­teiben azt írja, hogy egy kínai lány „segítség, emberevő!" kiáltással tépte ki magát egy nyitott ajakkal szája felé közelítő angol fiú karjaiból, holott közeledése ellen egyébként semmi kifogása nem volt. A múlt század végén ugyanis Kina egyes vidékein még nem ismerték az európai csókot, ahogy idegen volt az eszkimóknak is, akiknél az orruk összedörzsölése jelentette a szerelmi előjá­tékot. No és a kézcsók? Az sem éppen mai találmány. A hajdani fejedelmeknek nem­csak a kézcsók, de néhol még a lábcsók is kijárt. A hölgyek kézfejére lehelt társasági kézcsók viszont — mint a hódolat jele — a biedermeier korban vált általános szokássá némely tájakon. Mert nem egy országban napjainkban is könnyen képen törli a férj az ügybuzgó idegent, aki ártatlan udvariasság­gal kezet csókol a feleségének, mivel efféle udvariassági gesztusról eddig nem hallván, félreérti a helyzetet. Ml A PLACEBO? Gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tar­talmazó „álorvosság", amelyet tabletta vagy injekció formájában adnak a betegnek, aki természetesen nem tudja, hogy kicselezték. Az efféle becsapásra gyakran épp a páciens érdekében kerül sor. Az idegbetegek egy része például mániákus gyógyszerfaló, s mi­vel minden gyógyszerszedésnek pszichés hatása is van, a különféle színű piruláktól — ha nincs is hatóanyaguk — jobban lesz. Amennyiben öngyilkosságra hajlamos az idegbeteg —, a placebo valóságos áldás. Akár húszfóliányit bevehet belőle, nem lesz semmi baja. De szerfelett hasznos a placebo új gyógyszerek kipróbálásánál is. A klinikai kísérletre kiadott készítményeknél jól bevált a vakpróba, sőt a dupla vakpróba is. Az előbbinél az orvos kétféle gyógyszert ad a betegeknek; az egyik valóban gyógyszer, a másik vele teljesen azonos küllemű placebo. Az utóbbinál maga az orvos sem tudja, melyik a gyógyszer, melyik a placebo. Mind­két módszer arrA szolgál, hogy az új szer objektív és szubjektív hatását a lehető leg­jobban elkülönítse. Szubjektív hatás ugyanis mindig van. A betegek többsége bízik az orvosában, és megszokta, hogy ha bevesz egy gyógyszert, ez hat. A bizalom és a tapasztalat folytán, amint lenyelte a tablet­tát, működésbe lépnek a feltételes reflexei. amelyeket lelki tényezők is alátámasztanak, így aztán a kísérleti betegcsoport általában 30—35 százalékánál a placebo beadása után átmeneti javulás tapasztalható, amit aztán a klinikai gyakorlatban valódi gyógy­szerekkel szinten is tudnak tartani. MIÓTA KOCKÁZZÁK A LEVEST? A leveskocka feltalálója az agrokémiát megalapozó (s mellesleg a műtrágyát is feltaláló) Justus Liebig. Kiváló vegyész volt, de levesekkel talán sosem foglalkozott volna, ha barátjának vér­szegény leánygyermeke nem kezd a szeme láttára sápadni, sorvadozni. E gyermek ked­véért, akin úgy tűnt. semmilyen gyógyszer nem segít, kezdett Liebig proteinek felhasz­nálásával úgynevezett restauráló eröleves-ki­­vonatokkal kísérletezni. Állítólag sikerült is velük színt varázsolnia a kis beteg sápadt arcocskájára. A zacskóleves viszont Julius Maggi leleménye, aki még vegyész sem volt, csak egyszerű molnár. Nem is egyetlen gye­rek miatt kezdett kísérletezni. A népes város­negyedek szegény gyerekeinek aggasztó nyomorán akart segíteni. Eszébe jutott, hogy a középkorban a sűrű borsólevesek mentet­ték meg az embereket nem egy éhínségben, és támadt egy ötlete. Sok-sok borsót lisztté őrölt, a lisztet zsíron megpirította, majd kis zacskókba töltötte. Mivel a borsó rendkívül gazdag növényi fehérjékben, egy-egy kis zacskó koncentrátumbói némi meleg víz hozzáadásával tartalmas levest lehetett ké­szíteni. Utóbb derült ki, hogy leveskivonato­kat készíteni üzletnek sem rossz. így aztán Maggi úr megalapította a ma is az ő nevét viselő gyárat, s elkezdte a leveskivonatokat nagyüzemileg előállítani. Végül Liebig leves­kockáját is ö terjesztette el világszerte, s a Maggi cég hamarosan fogalom lett. MIÓTA VAN HOMOKÓRA? Hogy ki szerkesz­tette meg az első homokórát, arra nincs hiteles adat. Az órák történetét kutató Horváth Ár­pád szerint általá­ban azt feltételezik, hogy Chartres-i Li­­pót találta fel 765 körül. Az arab Ta­­gial-Din 1585- ben mindenesetre már közhasználatú műszerként emle­geti. A log nevű eszközzel kombinálva hajó­kon még sebességmérésre is használták. Készült automata változata, amely a felső üveg kiürülésekor egy billentösúly hatására magától átfordul. Akad nem egy híres a homokórák között. Például Stuart Máriáé, amely a félórákat, negyedórákat is jelezte. Egyébként használunk homokórát ma is, lágytojásfőzéshez vagy a háromperces tele­fonálási idő méréséhez. És átvitt értelemben is él tudatunkban. Azt a mondást, hogy gyorsan peregnek az órák, a napok, a homokórában lévő homok pergése ihlette. Festők és grafikusok szintén gyakran ábrá­zolnak homokórát az idő múlásának érzékel­tetésére. JOGI TANÁCSOK .10 éves munkaviszony" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy munkaadója lakást szerzett neki, s ennek fejében azt követelte, hogy az eddigi állandó munkaviszonyát úgy változ­tassa meg, hogy kötelezi magát 10 évig ott dolgozni. Azt kérdezi, hogy érvényes-e az ilyen megállapodás és ha igen, milyen felté­telek mellett mondhat fel a kikötött idő letelte előtt. A munkaadó szervezetek dolgozóinak sta­bilizálása érdekében vállalati, állami vagy szövetkezeti lakást adhatnak, esetleg anyagi hozzájárulást vagy vissza nem fizetendő köl­csönt is nyújthatnak. Ennek feltételéül azt szabják meg, hogy dolgozójuk kötelezze ma­gát a szervezetben egy bizonyos ideig (5—10 évig) dolgozni. Ebben az esetben a munkaszerződésüket — kölcsönös mege­gyezéssel — úgy változtatják meg, hogy ezt 5 vagy 10 évi időre kötik. Az ilyen meghatározott időre kötött mun­kaviszony magától csak a kikötött idő eltel­tével szűnik meg. Ha azonban a dolgozó ennek az időnek elteltével a munkaadó szervezet tudtával és beleegyezésével tovább dolgozik, akkor a munkaviszonya állandóvá (időben korlátlan­ná) válik, hacsak másképp nem egyeznek meg. Az ilyen megállapodás érvényes, s mind­két felet köti. Ebből következik, hogy a meg­határozott időre kötött munkaviszonyt annak letelte előtt csak a Munka Törvénykönyve 57. §-a 2. bekezdésében kifejezetten megje­lölt okból lehet felmondani, hacsak ezeket a felmondási okokat a munkaszerződésben nem másként határozták meg. A dolgozó felmondást ilyen szerződés után csak a következő esetekben adhat: — ha a nemzeti bizottságok által szerve­zett munkaerötoborzás keretében más szer­vezettel köt munkaszerződést, — ha orvosi véleményezés szerint nem tudja az eddigi munkáját végezni, vagy ha öregségi, rokkantsági nyugdíjra keletkezett igénye, vagy ha a dolgozó nő, aki terhes lett vagy ha gyermekéről gondoskodik, — ha a munkaadó szervezet a munka­­szerződésből vagy a kollektív szerződésből folyó lényeges kötelességeit nem tudja telje­síteni, vagy ha az utolsó 12 hónap alatt legalább hat hónapon át nem tudja dolgozó­ja szakképzettségét kihasználni. Természetesen az ilyen meghatározott időre kötött munkaviszonyt kölcsönös mege­gyezéssel is meg lehet szüntetni. „Lakáscsere" jeligéjű olvasónk kérdezi, hogy mit tehet akkor, ha a partnere, akivel a lakáscserében megegyezett, nem akar átköl­tözni és ezt különböző kifogásokkal húzza­­halasztja. A lakáscserét a nemzeti bizottságnak kell jóváhagynia, ha állami lakásokról van szó. Ha az egyik lakás állami, a másik pedig szövet­kezeti, akkor a lakáscserét nemcsak a nem­zeti bizottság lakásügyi osztályának, hanem a lakásszövetkezet vezetőségének is jóvá kell hagynia. Ha olvasónk partnere az így jóváha­gyott lakáscsere-megállapodást nem akarja megvalósítani, akkor a Polgári Törvénykönyv 189. §-a értelmében a bírósághoz kell for­dulnia és kérnie, hogy az kötelezze a csere partnerét a megállapodás teljesítésére. Ezt a lakáscsere-megállapodás jóváhagyásától .számított három hónapon belül kell megten­nie, mert különben ez a joga megszűnik és a cserét már nem kényszerítheti ki. „Családi ház" jeligéjű olvasónk »ja, hogy vidéken családi házat örökölt; amelynek a lakója meghalt. Azt kérdezi, hogy beköltöz­het-e a megürült házba, illetve megtarthat­ja-e ezt akkor is, ha neki magának a család­jával együtt a fővárosban is van lakása. A családi ház tulajdonosának joga van a megürült házba, illetve lakásba beköltözni, ha ezt a szándékát a lakás megürülésétől számított 8 nap alatt a nemzeti bizottságnak bejelenti. Ebben az esetben ugyanis a csalá­di házban lévő üres lakás kikerül a nemzeti bizottság rendelkezése és kiutalási joga alól. Ha a családi ház tulajdonosai maguk nem akarnak ezzel a lehetőséggel élni és a megü­rült lakásba beköltözni, akkor ezzel a joguk­kal a nős vagy férjezett gyermekei vagy a szülei is élhetnek, és őket költöztethetik be. Ha olvasónk maga költözne be a családi házába, akkor a fővárosban lévő lakását nem tarthatná meg, mert a lakásjogi előírások értelmében senkinek sem lehet két lakása, s így a fővárosban lévő lakását neki a Polgári Törvénykönyv 184. S-a c) pontja alapján fel kellene mondani. Nem tekintendő azonban két, illetve má­sodik lakásnak az, ha valaki a vidéki családi házában csak egy lakóhelyiséget (vagy a lakás egy részét) akarja használni avégből, hogy ezt a sajátmaga, vagy a családja üdülé­sére, vagy a kertje megmunkálására és gon­dozására veszi igénybe. De ezt a tényt is be kell a nemzeti bizottságnak jelenteni s ekkor a nemzeti bizottság csak a lakás többi részé­vel — e helyiség kivételével — rendelkezik. Ez a megoldás csak akkor lehetséges, ha olyan önálló vagy elkülöníthető helyiségről (lakásrészről) van szó, amelynek használata nem fogja a lakás használóját a szokásos használati jogaiban zavarni, vagy ha ezt az építési hatóság véleményezése szerint így át lehet alakítani. Ebben az esetben tehát olvasónk továbbra is megtarthatja a fővárosban lévő lakását. „Fogadás" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy követelheti-e a barátjától azt az össze­get. amely a fogadás tétje volt. A fogadást megnyerte, de a barátja nem akarja neki a kikötött összeget megfizetni. Olvasónk kérdésére a Polgári Törvény­­könyv 455. paragrafusának 2. bekezdése ad választ. Eszerint magánszemélyek között fo­gadásból származó követelést nem lehet bírósági úton érvényesíteni. Ugyanez vonat­kozik a játékban (kártya- vagy más játékban) szerzett nyereményre is, amit szintén nem lehet behajtani. Ezek a kötelezettségek ún. természetes kötelezettségek, amelyeknek kielégítése csak önkéntességi alapon történhetik, s így a felek becsületességétől és jóakaratától függ. Az állam azonban ezen bírósági érvényesíté­sére gazdasági és szociálpolitikai meggon­dolásból jogvédelmet nem nyújt. Ezért a fogadásból vagy nyereményből származó követelés teljesítését nem lehet kikényszerí­teni. Másrészt azonban a nyereményből vagy fogadásból származó és önként megfizetett összeget sem lehet visszakövetelni, mert ez a törvény értelmében nem képez ún. jogtalan vagyoni előnyt. Dr. B. G. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom