A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Hímzésiskola haladóknak 1. Önállóan leoltott láncszem: ha virágmotivumot szegélyezünk „bütyök" a neve. 2. Díszes láncöltés : az egyenlő távolságban leöltött, egVszemes láncokat spirál alakban átbújtatott, kétféle színű fonallal kötjük össze. 3. Különleges szegélydísz: a kétsoros láncszemeket fonott keresztszemek fogják össze. 4. Szegélyminta: a kétsoros láncszemöltést elütő színű szállal összeöltögetjük. 5. Láncöltéssel kombinált pelenkaöltés: különleges szegélydísze lehet egy bársonyterítőnek, ha fémszállal vagy pl. bronzszínű gyöngyfonallal készítjük. (folytatjuk) LnJGYERMEKEKNEK MÁRIA DURÍCKOVÁ Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két testvérke. Se anyjuk, se apjuk nem élt már. Kis házacskájukban a szegény árvák nyomorúságában tengették életüket. Egyszer a kisfiú elindult az erdőbe málnát szedni. Ment, mendegélt, egyszer csak látja ám, hogy egy vén anyóka káréjával bajmolódik, sehogy se tud boldogulni vele. A kis kocsi beragadt a sárba. Jankó odaugrott és segített kinyomni a latyakból a kocsit. — Vidd haza, fiam ezt a bögrét! Ne félj, többet nem fogtok éhezni, csak azt kell mondanod, hogy „főzz kis bögre, főzz!" S ha már megtelt édes kásával a csodabögre, akkor edig így szólsz: „köszönöm kis bögre, elég lesz." Jankó megörült az anyóka ajándékának, szépen, illedelmesen megköszönte, azután hazaszaladt a kishúgához, aki már türelmetlenül várta. — Gyere Annuska, eszünk kását! — hívta testvérkéjét Jankó. A csodabögrét az asztal közepére állította, és így szólt: „Főzz, kis bögre, főzz!" Jdát csodák csodájára a bögréből illatos kása kezdett folyni. Amikor már jóllaktak belőle, Jankó megköszönte a csodabögrének a kását: „Köszönöm, kis bögre, elég lesz!" Erre a bögre abbahagyta a kásafőzést. Jankó feltette az edények közé a polcra. Ez így ment nap mint nap. Már hoszszú ideje jólétben éltek a gyerekek. Egy napfényes napon Jankó újra elment az erdőbe. Elég sokáig volt ott, s ez alatt az idő alatt a kis Annuska megéhezett. Levette hát a csodabögrét a polcról, hogy megebédeljen. „Főzz, kis bögre, főzz!" — kérte a csodabögrét. Az természetesen szót fogadott neki. Amikor tele lett Annuska bendője, kiabálni kezdett: „Elég már! Elég! Elég!" De a bögre makacskodott. Mintha nem is hallotta volna a kislányka szavait. Csak úgy ontotta magából a kását. Annuska már rimánkodott, jajveszékelt, de a bögréből továbbra is csak úgy dőlt a finom kása. Mire Jankó hazaért az erdőből, az egész ház kásában úszott. Jankó gyorsan elkiáltotta magát: „Köszönöm, kis bögre, elég lesz!" — és lám, a bögre megállt. Abbahagyta a főzést. De a két gyereknek a kásával bizony nagyon sok dolga volt, teljes hétbe került, mire eltakarították. (Szlovák népmese nyomán) Fordította: Takács Izabella A középkori várakat, városokat régen magas és erős falak védték az ellenséges hadak ellen. És többször sikeresen, mert az őrtornyokkal megerősített falakról már messziről észrevették az ellenséget és nyílzáporral, később szakállas puskákkal, ágyúkkal fogadták a támadókat. Erős falakkal nemcsak városokat, de országhatárokat is védtek. Például Angliában a skót határ mentén a középkorban 150 kilométer hosszú védőfal húzódott, amely körülbelül a Bratislava— Brno közötti távolságnak felel meg. A világon a leghosszabb a kínai fal, melyet több mint kétezer éve építettek a nomád törzsek betörései ellen. A fal elkészítésénél császári parancsra körülbelül 300 ezer munkás dolgozott. Tíz évig éjjel-nappal dolgoztak rajta, míg elkészült a 3 400 kilométer hosszú, 5—9 méter széles, átlagosan 4—5 méter magas (helyenként azonban a 12. méter magasságot is elérte). Tetején szekerekkel hordták az építőanyagot és így haladtak egyre tovább. Ma már csak egy része maradt fenn épen belőle. És megmentésén önkéntes ifjúsági brigádok dolgoznak. A kínai fal az egyetlen építmény a földgolyón, amely a Holdról is jól látható! L. S. íjafüMtífi 5 üj h r 1 jä > i Melyik cica kerül az üres kockába ? Rajzoljátok be! SÁNDOR KÁROLY A hó a legtisztább fehér. Fürge a kis fehér egér. A napfényes felhőtlen ég végtelenje a legszebb kék. A tavasz a fákat sorba üde zöldre varázsolja. Kéményseprőnek elnézik, hogy naponta feketézik. — A táj színeit csodálom: festegetek télen, nyáron. KMECZKÓ MIHÁLY Éva, hová lett a kréta ? Ide futott a zsebembe — egy kis kenyérmorzsát enne... Évi, hová lett a tégli? Ide gurult az ágyamba — nagyon álmos a mihaszna . .. Évike, hol az ablak kék inge ? Pókhálónak ryéztem — cafatokra téfitem... Éva, Évi, Évus — / f vigyen el a négus...! 21
