A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-26 / 9. szám
136 ELŐADÁS, 30 900 NÉZŐ, 48 DÍJ A JÓZSEF ATTILA IRODALMI SZÍNPAD JUBILEUMA Az Ipolysági (Šahy) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanári szobájának kényelmes foteljeiben ülünk és beszélgetünk Vas Ottóval, az iskola tanárával, a népszerű amatör előadóművésszel, a József Attila Irodalmi Színpad vezetőjével. Beszélgetésünk apropója az a tény, hogy 25 évvel ezelőtt alakult meg, tehát negyedszázados jubileumára készül az irodalmi színpad. — Hogyan is kezdődött? — 1963-ban megnéztem Komáromban (Komárno) a színiakadémia növendékeiből alakult irodalmi színpad előadását, s akkor arra gondoltam, hogy az irodalmi színpad nagyszerű formája lehet az irodalom megismertetésének és megkedveltetésének a gimnáziumban is. A kezdet bizony nagyon nehéz volt. Sem a technikai feltételek, sem a felkészültségünk nem volt megfelelő, a feladat nagyságához képest. Az alapítók lelkesedése azonban minden akadályt képes volt legyőzni. Nyomban lelkes támogatókra leltünk: a gimnázium vezetősége és a Csemadok helyi szervezete egyaránt lelkesen támogatott bennünket. — Miért József Attiláról nevezték el az irodalmi színpadot? —- Humanista, elkötelezett és a valóságról hü képet feltáró összeállításokkal kívántunk a közönség elé lépni. Ezt a törekvésünket a nagy proletárköltő, József Attila neve fémjelezte, de ez a név egyben kötelezett eredeti célkitűzéseink betartására. Az „irodalmi színpad" elnevezést is megtartottuk a manapság divatosabb kisszinpadokkal szemben, mert változatlanul az a törekvésünk, hogy a költői szó erejére támaszkodva hassunk a közönségre és ennek a költői szónak rendeljük alá az egyéb színpadi eszközöket. —■ Hogyan bontakozott ki az irodalmi színpad tevékenysége? — Ha most visszagondolok az eltelt negyedszázadnyi időre, úgy látom, hogy a színpad működését három időszakra lehet felosztani. Az első volt az indulás szakasza, melynek a csúcsát az Ébredés című műsorunk jelentette. Ennek az volt az érdekessége, hogy Kuo Mo-zso, Andrej Voznyeszenszkij és Benjámin László költeményeiből készült, mert mint rendező akkor tudatosítottam elsőízben, hogy a művek kiválasztásában elsődleges a gondolati kapocs. A műsor alapgondolata az volt, hogy az emberi élet, a művészet, a humánus gondolkodás és az ember békevágya örök. folytonosan megújul. Ezzel a műsorunkkal nagy sikerrel szerepeltünk a Jókai Napokon és a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napokon is. — Mi volt később? — Következett a fellendülés időszaka. Ekkor legnagyobb sikerünk a „Leláncolt Prométheusz" című műsorunk volt. Ezzel a műsorral 1969-ben irodalmi színpadunk a Jókai Napokon három dijat nyert el: a Jókai Napok nagydíját, a legjobb rendezés díját és a legjobb alakítás díját. Szakmai berkekben ma is ehhez a műsorhoz mérik irodalmi színpadunk teljesítményét. Aztán további sikeres műsorok következtek: 1970-ben a „Minden dal forradalom" (összeállítás csehszlovákiai magyar költők műveiből), 1971- ben egy összeállítás Lengyel József műveiből „Ézsau mondja" címmel, 1974-ben a „Petőfi nem alkuszik" című Petöfi-összeállitás, majd további műsorok József Attila, majd Szécsi Margit, ezután pedig Nagy László költeményeiből. — Azokban az években még volt egy sikeres műsoruk... — Igen. 1974-ben bemutattunk egy Radnóti-műsort „Ember, vigyázzI" címmel, melyet Hunčik Péter állított össze. Ez az összeállítás lett a hetvenes években legtöbbet játszott műsorunk. — Aztán némi megtorpanás következett. — Valóban. A nyolcvanas évekkel megérkezett irodalmi színpadunk működésének harmadik szakasza, melyet a „bajok és problémák" korszakának neveznék. Irodalmi színpadunk tagjai gimnazista diákok. A nyolcvanas évek elején az új iskolareform következtében megnőtt a délutáni tanítási órák száma, a diákok fáradtak, ingerültek voltak a próbákon és ez természetesen produkcióink színvonalán is megmutatkozott. Fáradt, ideges közreműködőkkel nem tudtunk olyan eredményeket elérni, mint régen, előadásaink színvonala meg sem közelítette a régieket. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt évben ennek az áldatlan állapotnak végre vége lett, irodalmi színpadunk ismét talpraáll. A nehézségek nagy része ugyan most is megvan, de a mostani gárdánk úrrá tud lenni ezeken a nehézségeken. — A József Attila Irodalmi Színpad krónikáját lapozgatva valóban érdekes adatokra bukkanunk... — így van. Az eltelt negyed évszázad alatt 50 különféle műsort tanult be az irodalmi színpad, melyben a 25 év alatt 189 tag cserélődött. Együttesünk összesen 136 előadást tartott, amit 30 900 néző tekintett meg. A különféle versenyeken és fesztiválokon az irodalmi színpad 48 dijat nyert el. Ezekért az eredményekért köszönet illeti a színpad eddigi tagjait és a közönséget, mely mind Ipolyságon, mind Komáromban és azokon a helyeken, ahol megfordultunk, lelkesen támogatta együttesünket. — Végül az ilyenkor elmaradhatatlan kérdés: hogyan tovább? — Megújhodott együttesünk új bemutatóra készül, ez egy összeállítás a neves szovjet költő, Jevgenyij Jevtusenko régebbi és újabb költeményeiből „Ébredjetek agyak, kezek!" címmel. Az egykori fiatal, minden ellen lázadó Jevtusenkót állítja szembe a mai lehiggadt, a humanista eszmékért lelkesedő, békére vágyó költővel. Örülnénk, ha ezzel a műsorunkkal is eljuthatnánk a Jókai Napokra. Egyébként jubileumunkat munkával ünnepeljük, de azért a közeljövőben szeretnénk rendezni egy találkozót irodalmi színpadunk régebbi és mai tagjai részére. Örülnénk, ha erre a találkozónkra eddigi 189 tagunk közül minél többen eljönnének. — Köszönöm a beszélgetést és munkájukhoz további sok sikert kívánunk! SÁGI TÓTH TIBOR A balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napokon (balra Vas Ottó) Archívumi felvétel AZ IGÉNYESSÉG JEGYÉBEN Évek óta nem mutatkozott olyan nagy érdeklődés a Csemadok munkája iránt Dunaszerdahelyen (Dun. Streda), mint az 1988. január 18-án megtartott értékelő taggyűlésen. Ezt bizonyítja, hogy a városi nemzeti bizottság több mint 200 főt befogadó nagy ülésterme zsúfolásig megtelt. A városi párt, állami és társadalmi szerveket a legmagasabb szinten képviselték dr. Simon Béla, Kovács Imre, Gyurcsík József, Mácsai Gyula és Kulcsár Lajos mérnök. A Csemadok Központi Bizottsága részéről dr. Lukács Tibor vezető titkár volt jelen. Csóka Klára elnöki beszámolója bíráló igényességgel elemezte, értékelte a szervezet sokrétű munkáját, kihangsúlyozva a pozitív mozzanatokat és rávilágítva a haladást fékező fogyatékosságokra egyaránt. Az egész 1987-es évi munka szervezésében döntő szerep hárult a 24-tagú vezetőségre, mely havonta rendszeresen ülésezett. Ugyanakkor a megjelenés csupán 60 %-os volt, s bizony ez az aktívabb tagok túlterheltségét és nem egy esetben etkedvetlenedését is eredményezte. Komoly gond és probléma volt a tagnyilvántartással, amit csupán a múlt év végén sikerült megoldani. A pontos nyilvántartásból derült ki, hogy a tavalyi kétszáz új tag ellenére is csökkent a szervezet létszáma. Jelenleg már csupán 1 946 tagot tartunk nyilván. Felvetődött — a tagság aktivizálása érdekében és az új alapszabályzatból eredően — a szervezet két alapszervezetté osztásának a gondolata is. Természetesen a meglévő kulturális csoportok fenntartása a két új alapszervezet közös feladata lesz. A szervezetek munkájának koordinálását — a Nemzeti Fronthoz hasonlóan — egy új szerv a Csemadok városi bizottsága biztosítja majd. A művelődési munka három klub — művelődési, honismereti és filmklub — keretében történt. A klubok összesen 18 akciót szerveztek, amelyeken az érdeklődés kielégítő volt. A fennállásának 15. évfordulója megünneplésére készülő Bartók Béla Vegyeskarnak 13, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesnek 15, a színjátszó csoportnak pedig — néhány éves szünet után — 8 fellépése volt. A Csiholok zenekar eredményes munkáját az aranykoszorús minősítés megszerzése fémjelzi. Csoportjaink részt vettek a Csemadok országos rendezvényein is. E rövid felsorolás is igazolja, hogy művészeti csoportjaink a város minden jelentős kulturális megmozdulásának részesei voltak, növelve kulturális szövetségünk jó hírnevét és tekintélyét. A beszámolót követően a járási bizottság és a városi szervezet elismerő oklevéllel tüntette ki és tárgyi jutalomban részesítette legaktívabb tagjait: Csóka Klárát, Mag Erzsébetet, Farkas Pált, Lepi Máriát és Huszár Lászlót. A tartalmas vitában dr. Baculák Veronika a honismereti klub munkájáról, Rácz Erzsébet a nyugdíjas klub és a Csemadok közötti együttműködés tartalékairól szólt. Dr. Zászlós Gábor az anyanyelvi oktatás fontosságát, dr. Lukács Tibor a nemzetiségi iskolák feladatát és a kultúra tudatformálását hangsúlyozta. Molnár Józsefné a város középiskoláiban nyilvántartott 800 CSemadok-tag aktivizálását sürgette, Klimek Ferenc a televízió magyar adásával, Gyurcsík József az irányítás javításával, a fiatalok aktivizálásával, felelősségérzetük fokozásának szükségességével foglalkozott, majd értékelte a választási program múlt évi eredményeit és felhívta a Csemadok-tagokat az idei igényes feladatok teljesítésére. Végezetül az értékelő gyűlés jóváhagyta a szervezet 1988-as évi kötelezettségvállalását és az egész tagságot odaadóbb kulturális munkára serkentő — az idei feladatokat és célkitűzéseket megfogalmazó — határozati javaslatokat. Dr. MAG GYULA 7
