A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-19 / 8. szám

Sült máj paradicsommal, gombával Hozzávalók: 60 dkg máj, 40 dkg sam­­pínyongomba, 1 citrom, 40 dkg paradi­csom, zsír vagy olaj (vaj), só, bors, majoránna, petrezselyemzöldje Készítése: A májat megmossuk, vékony, hosszúkás csíkokra vágjuk. A gom­bát szűrőbe téve megmossuk, össze­vágjuk, citromlével meglocsoljuk (Így nem feketedik meg). A paradicsomot leforrázzuk, lehéjazzuk és holdakra szeljük. A májat bő zsírban vagy olaj­ban, kisebb adagokban megsütjük, ki­szedjük, fűszerezzük. A megmaradt zsírban a gombát puhára pároljuk, só­val, fűszerrel ízesítjük, majd hozzáadjuk a paradicsomot, együtt még kb. 10 percig pirítjuk, végül összekeverjük a májjal és petrezselyemzöldjével. Párolt rizst adunk hozzá. GYERMEKEKNEK hogy sem tudta elképzelni, hogy ilyesmi is megeshetik vele. De bizony, amikor másnap egy szegény viskó falai közé vitték, néhány ütött-kopott bútor társa­ságában, tudta már, hogy ez nem álom, hanem valóság. Szép, tágas szobában élt az asztal, kényes, finom bútorok között. Boldogan nézegette magát a nagy falitükörben, s amikor megbillent rajta a selyemmel hímzett terítő, így szólt a szomszéd bútorokhoz: — Látjátok, szebb ruhám van, mint a gazdasszonyunknak. Szóval nagyon megelégedett és bol­dog volt az asztal ebben a cifra környe­zetben, s annak különösen örült, ha ebéd- és vacsoraidöben telerakták pompás falatokkal. De bizony, ahogy múltak az évek, megkopott rajta a fényes máz, kicsor­bultak a lábai, és csúnya repedések szántottak végig rajta. De még mindig hivalkodva nézte magát a tükörben, nem akarta észrevenni, hogy bizony már megöregedett. Pedig olyan gyönge és rozoga volt már ekkor, hogy majd­nem az egész napot átszunyókálta. így történt, hogy amikor egy reggel feléb­redt álmából, az ócskapiacon találta magát. Azt hitte, még mindig álmodik, se-Bundás halász áll a jégen, talpas, tenyeres. Se hálója, se varsája, mégis halra les. így hát új élete kezdődött az asztal­nak, s ahogy múltak a napok, egyre jobban megszokta új életét. Itt bizony üresen állott, se szép terítő, se pompás ételek nem görnyesztették. Sehogy sem tudta ezt megérteni. Örökké azon tűnő­dött, hogyan lehet az, hogy régi gazdái annyi jót ettek délben, este, itt pedig van olyan nap, hogy csak kenyér jut az asztalra, s néha csak egy bögre színte­len leves. Most már az asztal is tudta, mi a szegénység, s együtt búsult az éhes gyerekekkel, s együtt örvendezett velük, ha olykor teli fazekat vagy egy jó meleg cipót tettek rája. így folyt az élete, mig aztán egy fogvacogtató téli napon apróra vágták. Eleinte nem értet­te, miért bántják, de amikor tüzet rak­tak vele a rozsdás kályhában, s a fázó kisgyerekek boldogan dörzsölgették ke­züket a lobogó tűz mellett, az asztal is boldogan felsóhajtott a lángok között: — Legalább ennyi örömet szerezhet­tem a szegényeknek! ZELK ZOLTÁN NAGY LÁSZLÓ Jégországban jég a háza, jég az ablaka, párát fújó fehér kályha a mackó maga. Karmos mancsát hasra téve ott elszundikál, s morgolódik, hogyha kívül jajgat a sirály. Még a 16. században történt, hogy egy spanyol utazó társaival Dél-Amerika addig ismeretlen őserdeit járva az egyik napon végeláthatatlan folyó partjához érkezett. Először azt hitte, hogy a ten­gert látja. Később megbizonyosodott róla, hogy e hatalmas víztömeg folyó. A fel­fedező az állítólag ellenük harcoló indi­án asszonyokban a görög legendából ismert amazonokat vélte életre kelni, és a folyót az amazonokról spanyolul Amazonas-nak nevezte el. Később ki­derült, hogy az asszonyokkal vívott csa­tát csak kitalálta, hogy az útleírása érdekesebb legyen. A név azonban megmaradt. Ma az Amazonas a Föld legbővebb vizű folyója. Vízgyűjtő területe hétmillió négyzetkilométer. Mellékfolyóinak a száma meghaladja a kétszázat és ezek közül mintegy száz hajózható. A hatal­mas folyó hossza 5 500 kilométer. Két forrásból ered, a perui Andokban. A folyó szélessége az alsó szakaszon eléri a 30—40 kilométert, a torkolatnál pe­dig a 200 kilométert is meghaladja. Az Amazonasban sok különleges hal­faj és egyéb állat él. Például a zavaros vízben a teljesen vak hal, elektromos és páncélos halak, valamint a rózsaszínű delfinek. Egy ilyen hatalmas folyó és őserdei vidéke sok-sok meglepetéssel szolgál még az utazóknak és a tudomá­nyos kutatóknak. L. Š. Ladik nélkül megy a vízre, hullámokra dűl, gumiruha nélkül bátran víz alá merül. Tátogató ezüsthalak seregébe csap, a víz csattan, nyelve esetten, nyeli a halat. % » ■y# •Š* 'A • K m / 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom