A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-19 / 8. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Fábry István: FEBRUÁRI EMLÉKEIM Miklósi Péter: PRÁGA NEGYVEN ÉVE Dr. VI. Rejholec: A KULTÚRA ÉS AZ ÁTALAKÍTÁS Dénes György: TALÁLKOZÁSOM EGRI VIKTORRAL Lacza Tihamér: FEJEZETEK A FÖLD NAPLÓJÁBÓL Hajdú András: MEGLEPETÉS KIJEVBEN Címlapunkon M. Borský felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé Terjeszti a Posta Híriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p„ Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. OROS LÁSZLÓ, mérnök-őrnagy A két bronzkori koponya kelti fel először az érdeklődésemet, amelyek nyugodtan pihennek a villanykandalló párkányán. A tapétázott falakon színes művészi reprodukciók, régi fegyverek, kardok, pisztolyok, tőrök ... A megsárgult csa­ládi fényképek mellett a csehszlovákiai magyar írók bekeretezett arcképei. És könyvek, könyvek... A régi korok stílu­sát őrző könyvszekrényekben a cseh­szlovákiai magyar írók dedikált művei is majdnem teljes számban megtalálha­tók. Ahogy jobban körülnézek, az az érzésem, mintha egy elvarázsolt kastély titkos szobájában lennék, ahová a tu­dós természetű házigazda néha vissza­húzódik, hogy a gyűjteményében lelje örömét. Pedig tudom, hogy mindez Fel­sőszeli (Horné Saliby) egyik legszélső utcájának — a másik oldalon gabona­táblák zöldellnek — takaros portáján egy garázsban van! E garázs belsejét Oros László az édesapjával együtt, aki nyugdíjas villanyszerelő, alakította át, rendezte be; minden könyvszekrény, falburkolat az ő kezük munkáját dicséri. Miközben a szépen rendezett albu­mokat lapozom, melyben a csehszlová­kiai magyar és a magyarországi írók dedikált arcképei, levelei, verskéziratai láthatók és olvashatók, a házigazdát gyermekkoráról, a szülőföldhöz való kö­tődésről, eddigi életútjáról faggatom. — 1952 februárjában születtem Fel­­sőszeliben. Szüleim és tanítóim szeret­tették meg velem az anyanyelvet, a szép magyar szót. Már az alapiskolában érdekelt az irodalom, a történelem. Né­hány füzetet még ma is őrzök, amelyek­ben jegyzeteket készítettem, újságcik­keket, képeket vágtam ki és ragasztot­tam az írás mellé a magyar írókról. Nagyon szerettem olvasni, délutánon­ként, amig osztálytársaim rúgták a lab­dát, én inkább a nagyapámtól kapott könyveket bújtam, és esténként szíve-ÉLETUTAK sen hallgattam az első világháborús élményeit. Különösen tollfosztások ide­jén olyan lebilincselöen tudta előadni érdekes történeteit, hogy velem együtt mindenki az ő szavait leste. Sokat tu­dott a falu múltjáról is, engem pedig ez nagyon lekötött. Később le is jegyeztem nagyapám elbeszéléseit. — Az alapiskola elvégzése után, an­nak ellenére, hogy mindig történész szerettem volna lenni, mégsem a hu­mán pályán folytattam a tanulmánya­imat. Talán közrejátszott ebben a szlo­vák nyelv gyérebb tudása is. A komáro­mi (Komárno) magyar nyelvű gépészeti szakiskolába kerültem, ahol 1971-ben érettségiztem. Természetesen a négy év alatt a szülőfalummal való kapcsolat nem szakadt meg. A falum történeté­hez fűződő tárgyi és írásos emlékeket továbbra is gyűjtögettem, sőt 1968- ban résztvettem a Nyitrai Pedagógiai Fakultás által meghirdetett falutörténeti versenyen. Ekkor gyűjtöttem össze fa­lum utca- és dűlőneveinek eredetét, nevezetesebb épületeinek történetét. Időnként ma is előveszem a régebbi feljegyzéseket és kibővítem az újonnan szerzett adatokkal. — 1971 -ben behívtak katonának. Egy éves szolgálat után tiszti iskolába kerültem és alhadnagyként a hadsereg­nél maradtam. Aztán elvégeztem a martini Katonai Főiskolát, ahol mérnöki képesítést szereztem, később pedig a bmói Antonín Zápotocký nevét viselő Katonai Akadémián (VAAZ) folytattam tanulmányaimat. Jelenleg egy Elba menti kis városban teljesítek szolgála­tot őrnagyi rangban. Hét éve vagyok itt, mint néphadseregünk minden egységé­nél, itt sem könnyű a szolgálat, de szívesen végzem munkámat. Alakula­tunk a Csehszlovák—Magyar Barátság Egysége megtisztelő nevet viseli. Éppen ezért baráti kapcsolatot tartunk fenn a magyarországi Ercsi községben levő hasonló magyar alakulattal. Éz a közös gyakorlatokon kívül, a kölcsönös láto­gatásokat is jelenti. Ilyenkor teljes egé­szében felhasználhatom anyanyelvi tu­dásomat, tolmácsi minőségben is. 1986-ban egységünknél megalapítot­tuk a Csehszlovák—Magyar Barátság Körét. Eddig tizenkét tagja van és én vagyok a vezetője. — Hogy mióta gyűjtöm a csehszlová­kiai magyar írók könyveit kéziratait? — ismétli meg lassan a kérdést Oros Lász­ló, majd elmondja elhatározásának okát. — 1977-ben kezdődött. Abban az évben nálunk járt Dobos László és Fo­nod 2toltán. Édesapámat keresték. Ak­kor dedikálta Dobos László az Egy szál ingben című regényét. Ez volt az alaku­ló könyvtáram egyetlen olyan kötete, amely a csehszlovákiai magyar irodal­mat képviselte. Akkor döbbentem rá arra a szomorú valóságra, hogy tulaj­donképpen nem ismerem igazán a ha­zai magyar irodalmunkat. Ennek a felis­merésnek a hatására megfogadtam, hogy megveszem, beszerzem, olvasni és tanulmányozni fogom az itteni alko­tásokat. 1985-ig több mint kétszáz ha­zai kiadású magyar könyvet sikerült összegyüjtenem. Megismerkedtem a könyvek tartalmával, de most már egyre jobban érdekelni kezdtek az Írói is. 1985-től nekifogtam a levélírásnak. Fényképet, kéziratot kértem, elküldtem az írónak a könyvét, hogy nekem dedi­kálja. Mindezt azzal a szándékkal, hogy az összegyűlt anyagból irodalmi albu­mot állítok össze. Az első bátortalan kísérletek biztatóan indultak. Sokan rö­­videbb-hosszabb idő múlva válaszoltak. Mikor már több mint harminc hazai magyar íróval leveleztem, kötelessé­gemnek éreztem, hogy a Magyarorszá­gon élő volt csehszlovákiai magyar írók­kal is felvegyem a kapcsolatot. Sok-sok levelet váltottam Morvay Gyulával, Szombathy Viktorral, Sziklay Lászlóval, Sándor Lászlóval, Urr Idával és a többi­ekkel. Romániából Balogh Edgár kül­dött értékes fényképeket és kéziratot. Külön albumban szerepelnek a mai ma­gyarországi írók, pl. Móricz Virág, Ke­­resztury Dezső, Jókai Anna, Esterházy Péter és a nemrég elhunyt Száraz György. Az albumok lapjai kivehetők, átlátszó műanyagból állnak. A fénykép alatt géppel írt életrajzi, könyvészeti adatok, rövid jellemzés található, majd külön lapokon következnek a levelek és a kéziratok. Eddig nyolc album készült el. — Kitől örökölte ezt a pontosságot? — A szüleimtől. Ahogy körülnézek a takaros portán, a verandán elhelyezett virágokon, igazat adok neki. — Szabad időmben, meg ha havonta hazalátogatok, akkor foglalkozom a rendszerezéssel. Ezenkívül a történe­lemhez se lettem hűtlen. Feldolgoztam a Földművesek sztrájkharcai a galántai járás területén 1920—1930-ig tartó időszakát, szintén korabeli képekkel és újságkivágásokkal illusztrálva. — Egyéb kedvtelések? — Főleg a hazai, az osztrák—magyar érméket és papírpénzeket gyűjtöm. Ez tulajdonképpen összefügg vidékünk történetével is. Archeológiái tárgyakat, régi újságokat. Gyakran megfordulok Prágában az antikváriumokban és a régiségkereskedésekben. — Mikor jut minderre idő? — A szolgálat után. Ha az embert valami leköti, nagyon érdekli, arra min­dig talál időt. Az albumokban a lapok egyre gyarapodnak. És a levelezés foly­tatódik ... OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Gyökeres 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom