A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Grado és Gorizia Olaszországnak nemcsak a nagyvárosai vonzóak, hanem a kevesebb lakosú, hangulatos régi városkái is sok érdekességet, látnivalót rejtenek magukban. A külföldi látogatók többségét általában a turistaközpontok érdeklik. Mi két kisebb várost, Gradót és Goriziát szeretnénk bemutatni az olvasónak. Grado zegzugos, ódon, tengerparti városka, amely az Isonzo lagúnáit a nyílt tenger felé lezáró szigeten fekszik. Ma modern fürdőhely, sok szállodával, penzióval. Sekély vizű homokos strandját szívesen keresik fel a kikapcsolódásra vágyó külföldi vendégek. Grado valamikor Aquileja római kori kereskedővároshoz tartozott. Innen indult Pannónia felé a híres római „borostyán út". Aquileját először a gót seregek, .majd 462-ben Attila harcosai dúlták fel. Grado erős védőfalaival erődítményként szolgált az ostromok idején. Ide menekültek a közeli városok lakói. Grado legértékesebb épülete a Szent Eufémiáról elnevezett székesegyház, amelyet az 5. században építettek. A mellette található keresztelökápolna a 4. századból való. A régi városrész még ma is sokat megőrzött az előző korokból. Az Isonzo folyó völgyében terül el a 43 ezer lakosú Gorizia. Most megyeszékhely, itt húzódik a jugoszláv határ. A 15. században Gorizia (német nevén Gröz) sok nézeteltérést szült a Velencei Köztársaság és a Habsburg-ház között. Nemsokára az Osztrák Birodalom olasz nyelvű vidékének kulturális központja lett. A város fölött magasló vár még a 11. században épült. A várdombról lefelé jövet a Viktoria térre érünk, ahol középen a késögótikus stílusú Szent Ignác templomot láthatjuk. Goriziától délre terülnek el Doberdo dombjai, ahol az első világháború idején százezrek pusztultak el. A közeli síremlékek és a Monte San Michelében található múzeum a hősi halált halt katonák emlékét őrzik. Évente nemzetközi folklórfesztivált rendeznek Goriziában. A környék egyik legérdekesebb eseménye. A három kategóriában versenyző együttesekből nemzetközi zsűri választja ki a legjobbakat. A többnapos rendezvény impozáns menettánccal végződik. BOKROS KATALIN Sokan keresik fei a homokos tengerpartot FORRADALMISÁG A MÁBAN 1 // ^ w • Havannai utcarészlet 1988. január 1 -jén 29 év telik el azóta, hogy Kubában a forradalom hatalomra jutott. Fidel Castro mondotta nemrég a párizsi L'Humanité-nak adott interjújában, hogy a valóság felülmúlta az álmokat. A forradalom kezdetén fel akarták számolni az analfabetizmust, minden gyereknek biztosítani kívánták a tanuláshoz való jogot. Mindez már a forradalom első éveiben megvalósult. Ma az ország minden tartományában egyetemi központok léteznek és az ország olyan tanítóképző programmal rendelkezik, amely minden általános iskolai tanárnak lehetővé teszi, hogy magasabb fokú diplomát szerezzen. A forradalom után megszűnt a munkanélküliség, a prostitúció, a koldulás, a szerencsejáték, a kábítószerélvezet. A társadalombiztosítás ma a népesség egészére kiterjed. Persze Kubának ma is megvannak a súlyos problémái. A forradalom kezdetén nem érzékelték eléggé az elmaradottság tragédiáját, nem mérték fel azt a szakadékot, amely a fejlett és az elmaradt országok között tátong. A jelenlegi nemzetközi gazdasági rend tudvalévőén a fejlődő országokat különösen sújtja. A KGST országoknak és különösen a Szovjetuniónak köszönhetően következményeik azonban Kubát kevésbé érintik mint sok egyéb fejlődő országot. Ez azért van, mert Kuba külkereskedelmének több mint 85 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. A szocialista közösség igazságos árakat biztosít Kubának. Ez pedig szilárd alapot nyújt gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Amikor Latin-Amerika több országában recesszió, stagnálás következett be, Kuba fejlődése nem fékeződött le. Tudnunk kell azonban, hogy a tőkés gazdaságú országokkal folytatott kereskedelem fontosságát nem csupán a 15 százalékos arányszám adja. Valóban ezen a piacon kell megvásárolnia Kubának azokat a termékeket, amelyekből a szocialista közösség nem tud szállítani. Pl. bizonyos élelmiszereket, gyógyszereket, egyes fontos nyersanyagokat. A Kuba elleni észak-amerikai gazdasági embargó csak súlyosbítja a helyzetet. Az Egyesült Államok tiltja a kubai nikkel behozatalát és minden olyan berendezés importját, amely azt tartalmazza. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államok 5 millió tonna cukrot importált évente Kubából, mára ez a menynyiség alig több mint 1 millió tonnára csökkent. Hozzájárult a nehézségekhez az is, hogy Kubát két éven át nagy szárazság és egy pusztító ciklon is sújtotta. így 1987-ben 10 millió tonna helyett 7,5 millió tonna cukrot termeltek. Fidel Castro a már fentebb említett interjújában elmondotta, hogy ilyen körülmények között is folytatják a gazdasági fejlesztést. Szó szerint megmondotta azt is: „a kemény kezű irányítást úgy tekintjük, mint ami nélkülözhetetlen a harmadik világ fejlődéséhez. Soha sem magasztaltuk a fogyasz tás a fogyasztásért eszméjét." Kuba kénytelen ebben az időszakban is nagy erőfeszítéseket tenni a honvédelem tökéletesítése területén. Ennek fö oka az Egyesült Államok kormányzatának ellenséges magatartása. Épp ezért tiszteletet ébreszt, hogy Kuba tovább folytatja a szociális programok megvalósítását. Kubát csak önmagával, saját múltjával vagy pedig a többi latin-amerikai fejlődő országgal lehet összehasonlítani. És mit állapít meg ez az összehasonlítás? Azt, hogy Kubában nincs alultápláltság. a harmadik világban itt a legkisebb a gyermekhalandóság, 1 3,6 ezrelék és az a cél, hogy öt év alatt ez a szám 10 ezrelékre csökkenjen. Az évtized végére az átlagos várható élettartam 74 év, amely a legfejlettebb országokhoz viszonyítva is komoly eredmény. EzéryKuba példája továbbra is oly vonzó Latin-Amerikában. S. Gy. A szerző felvétele 17
