A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-12 / 7. szám
Sárközi lakodalom lőerő és igyekezet, valahogy így jellemezném az óvárosi alapszervezet vezetőinek munkáját. Ezt dicsérte meg dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára, aki maga is ehhez az aiapszervezethez tartozik, és dr. Balázs Béla, a Csemadok városi bizottságának elnöke, aki a főváros területén tevékenységet kifejtő hat alapszervezet legjobbjának nevezte az óvárosit. Az idei munkaterv az eddig végzett munkát akarja még színvonalasabbá tenni, és nyújtózkodni próbál a szép emlékeket őrző színjátszás felújításával! A vitában számos okos gondolat fogalmazódott meg, örömös és szomorúságos, a taglétszám emelésének, a klubaktivizálás fokozásának lehetőségével kapcsolatban, meg a magyar osztályos belvárosi óvodát illetően, ahonnan csupán hat gyermeket írattak be a szülők a Duna utcai magyar iskolába, amelynek e ténytől függetlenül is 45 elsőse lesz az új tanévben, ahogy elhangzott a vitában. S ha már említettem az iskolát, hadd zárjam soraimat irodalmi színpada rendkívül okosan összeállított és hatásosan előadott műsorának dicséretével az anyanyelvről, amely „szellemi vértiálózatunk". A Kulcsárné Sz. Zsuzsanna összeállította műsort a februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére mutatták be. Végezetül most már csak annyit: örülök, hogy tagja vagyok ennek az alapszervezetnek, és sajnálom azokat a tollforgató-társaimat, akik nem adták fel vasárnap délutáni kényelmüket egy igen jó hangulatban lefolyt értékelő gyűlésért cserébe. MACS JÓZSEF Háromévenként egy dél-dunántúli magyar faluban. Decsen. ország-világra szóló lakodalmat rendeznek. Ez a lakodalom ráadás a Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiváljára. így volt az a múlt évben is, amikor a jókai (Jelka) folklórcsoportot, '84-ben pedig a zoboralji magyar községek Párta folklóregyüttesét látták vendégül, 78-ban a martosiakat, előttük pedig a barkókat és a Szilicei-fennsík képviselőit. 1968-tól, a fesztivál kezdetétől minden alkalommal megrendezték a lakodalmat is, tehát a hagyomány egyidős a fesztivállal. A lakodalmas nép nagy részét a sárközi falvak folklórcsoportjainak, együtteseinek, pávaköreinek tagsága adja, de ott vannak a fesztivál külföldi vendégegyüttesei is. így jutottak el a mi csoportjaink is a lakodalomba. A lakodalmas nép gyülekezésével indul a lagzi, s míg összejönnek, addig a helyi és környékbeli együttesek gondoskodnak a szórakoztatásról. Ezzel és a népi kézművesmesterek bemutatkozásával telik el a délelőtt. Aztán a több száz főre terített ebéd után kerül sor a valódi menyasszony, valódi nyilvános eskettetésére. Az eskütételt végignézik a felsorakozott együttesek és a rengeteg kíváncsi ember. A ceremónia után lovas kocsikra rakják a menyasszony kelengyésládáit, ágypámáit, dunyháit, kocsira-hintóba ül az ifjú pár, az örömszülők, a koszorúslányok, a közeli rokonság és megindul a lakodalmi menet a falu utcáin. Ez aztán a látvány. A gyönyörű sárközi viseletekbe öltözött hazaiakat követi a más tájról, a más országból vendégként részt vevő együttesek sokasága. Víg daltól, zenétől hangos az utca. A több ezer kíváncsi nézőnek van mit néznie, van miben gyönyörködnie: táncolnak, dalolnak a csoportok, nem kell őket külön biztatni. A hangulat olyan, hogy táncost és nézőt egyaránt magával ragad. És nem is sürgeti senki a vonuló sereget. Eltart jó két órát a nagy utcai mulatás, szórakozás. A vonuló sereg és a közönség nagy része aztán a Templom téri szabadtéri színpadhoz ér, ahol egy része a finomabbnál finomabb ételt, italt kínáló sátrak előtt áll meg, másik része pedig a fesztivál díjnyertes és külföldi vendégegyütteseinek műsorát élvezi. Ez aztán a felszabadult szereplés. Itt már nincsen versenyzési szorongás. A táncosokon, zenészeken a jó barátok között eltöltött, élményekkel gazdagon telített napiok igazi feiszabadultsága látszik. Az együttesek, csoportok tagjai barátokká váltak a fesztivál alkalmából együtt töltött hét alatt. A sok külföldi: török, bolgár, jugoszláv, szlovák, német, osztrák, portugál, spanyol, francia már otthonosan mozog a magyarok között, jó helyen tudja magát, egymás megértéséViszik a menyasszony ágyát nek már nincsenek nyelvi akadályai. Összemelegitette őket a tánc, a dal, a zene, a folklór szeretete, a folklór nemzetközi nyelve. A sárközi lakodálom nagy közönségvonzó erővel bír. Százak és ezrek utaznak ide az ország minden részéről, de a szomszédos Jugoszláviából és Ausztriából is csak azért, hogy láthassák a színpompás, vidám hangulatú lakodalmi menetet. A színpadi műsoron kívül is van látnivaló, mert Sárköz tárgyi népművészeti hagyományai, festett és faragott ládái, bútorai, munkaeszközei, gyönyörűen díszített kerámiái, kancsói, vázái, korsói, tányérjai, táljai élénk színükkel és gazdagon díszített szőttesei, varrottasai és a nagyon szép kivarrott viseletéi, diszkendöi, dísztárgyai a magyar néprajzban is párjukat ritkítják. A falumúzeumon, a faluházon kívül ilyenkor az egész falu egy nagy néprajzi kiállítás, s aki egyszer odamegy, az újból és újból visszavágyik. Ott járt csoportjaink is nagy-nagy szeretettel gondolnak vissza a fesztiválon és a lakodalomban eltöltött napokra. Deákos Farkas Lajos bácsi Borzováról még tavalyi beszélgetésünkkor is nagy szeretettel emlékezett vissza Kalocsára, Decsre, állítva, hogy élete egyik legszebb élménye volt az ottszereplés, pedig ők 1973-ban már jártak ott. Katyi Pista bácsi Péterfaláról gyakorta ottléte felidézésével kezdi beszélgetésünket, de így vannak ezzel az ott járt szlovák folklórcsoportok tagjai is. Ók is, ha találkozunk Východná-ban, Myjavában vagy bármely fesztiválon ragyogó arccal idézik fel a fesztivált és zárónapját, a lakodalmat. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző elviszem a búzám, elviszem a búzám a nagycsalomi gőzmalomba." Nekem énekelni kellett, mert állítólag szép hangom volt. (Mindenesetre szebb, mint most, hogy a sok cigarettafüst összerágta a hangszálaimat.) S akkor még édesanyám is énekelgetett: gyönyörűen. Amikor rádiót vettünk, elhallgatott a citera és sokáig, nagyon sokáig a szekrény tetején, majd a padláson porosodott. Nem tudom, mikor alakult a zsélyi citerazenekar, hiszen már régen elkerültem a falumból és csak elég ritkán, látogatóba járok haza — egyszercsak volt, a Csemadok alapszervezete szép, pirosbama citerákat készíttetett számára, minden ünnepélyen fellépett, szép sikereket aratva. Utolsó emlékem a zenekarról: épp otthon vagyok szabadságon, a zenekar nálunk „próbál", azaz gyakorol, s jómagam igyekszem műsorából kiirtani a magyar nótákat, műcsárdásokat. Apám eleget bosszankodik is ezen. — Csak nem azt akarod mondani — fordul felém — hogy ez is müdal? — s játszani kezdik: „Temető kapuja sarkig ki van nyitva, oda járnak a szép zsélyi lányok, rólam szedik a virágot..." — Ez is műdal? — kérdi mérgesen Barna bácsi. — Azt hiszem, ez népdal — mondtam tétovázva —, de ha müdal akkor is szép, a műsorban maradhat. A zenekar tagjai (hadd írom ide a nevüket is utoljára: Nagy Lajos, Nagy Barna, Nagy Richárd, Rég István) összenéznek és mosolyognak nagy „szakértelmemen". A zenekar, mint említettem, szétesett, de azért mindenki bízott abban, hogyha apám meggyógyul, újra összeáll, ismét hangulatossá, vidámmá varázsolja az évzáró gyűléseket, ünnepségeket. Azután ... tavaly, november másodikén apám befordult a zsélyi temető kapuján, utána másfél hónapra az öcscse. Barna bácsi is meghalt (hiába, ez a temetökapu „sarkig ki van nyitva!") az utóbbi fia, Richárd, elment vőnek Lukanényére. Rég Pista egyedül nem alkothat egy teljes citerazenekart... Így most már csak lélekben hallom szomorúan a népdal (műdal?) szép, befejező szakaszát: „Szedjétek, szedjétek, lányok a virágot, csak azt az egy fehér liliomot lányok, le ne szakítsátok!" Zs. NAGY LAJOS 7
