A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-05 / 6. szám
TÉL VÉGI SZOKÁSOK Már február végén jártunk, de a tél még javában dühöngött. A Pozsálóról szilaj fergetegek nyargaltak alá, és olyan hóbundával (Kisfaludy Károlyra emlékezünk) Kétszáz esztendeje, 1788. február 5-én született Kisfaludy Károly költő és drámaíró, az ezernyolcszázas évek első harmadának kiemelkedő irodalmár-egyénisége. Szervezője, szellemi vezére és érlelő kovásza volt a magyar romantikusok első nemzedékének. Ő szerkesztette a híres és közkedvelt Aurórát, az időszakonként megjelent irodalmi zsebkönyvet, amely sokkal szélesebb olvasóközönségre tett szert, mint az előző almanachok, s a haladó magyar romantika fórumává vált. Halála után a költő emlékére, munkássága felelevenítésére alakították meg a Kisfaludy Társaságot 1836-ban. Kisfaludy a Győr melletti Téren látta meg a napvilágot. Már születése is tragikus volt. mert anyja belehalt, amikor fiát világra hozta. Ez a körülmény közrejátszott abban, hogy a költő apja mindvégig ridegen bánt a fiával, csinytevéseiért gyakran elverte. A jónevű és müveit dunántúli földbirtokos apa a győri bencés gimnáziumba íratja fiát. A különben eszes fiú azonban annyira elhanyagolja a tanulást, hogy megbukik és el kell hagynia az iskolát. Nincs más választása minthogy beiratkozzék a győri katonai nevelőintézetbe. Tizenhat éves ekkor. Európa a napóleoni háborúk félelmében és bűvöletében él, Ausztriának katonára van szüksége. Kisfaludyt is csakhamar besorozzák a Pesten takarták be a felvégi házikókat, hogy csak a szorgalmasan pipáló kémények szertefoszló füstje árulkodott a szűk völgy mélyén lapállomásozó harminckettedik gyalogezredbe, mint saját költségén katonáskodó hadapródot és Itáliába viszik a franciák ellen. Tizenhét éves korában esik át a tűzkeresztségen az itáliai Caldierónál. Nála azonban a háború kellős közepén sem hallgatnak a múzsák. Verseket ír hadiélményeiről, hazavágyódásáról. Hazatérve a Szerémségben teljesít őrszolgálatot. Zászlótartóvá, majd hadnaggyá léptetik elő, utóbb Németországba vezénylik, ahol ismét Napóleonnal ütköznek meg az osztrák—német seregek. A francia vitézség azonban megint győzedelmeskedik. Az osztrák-német hadseregek megfutamodnak, és Kisfaludy ott találja magát a hadifoglyok között. A fogságból rövidesen megszökik, s miután üggyel-bajjal hazakerül, főhadnaggyá léptetik elő. Kisfaludynak azonban elege van a katonáskodásból és hátat fordít a seregnek. A szégyenletes vereségek miatt nem tud megbékélni a katonai hivatással, szertelen és lázadó természete sem bírja a szigorú katonai dresszúrát. Egy ideig Pesten él, de hamarosan elfogy a pénze és apjához indul. Apja azonban elkergeti. Elkeseredve indul nénjéhez Vönöckre. Festőművész szeretne lenni. Hátat akar fordítani előző életének, s annak a nemesi társadalomnak, amelyhez ö is tartozik. Mivel pangó életről. Az emberek fedél alá húzódtak. Csak a szél által tisztára sepert Drázuspatak jegén „simulkáztak", hancúroztak a gyerekek. Akkor még én is nagy csúszkáló voltam, és bizonyára ott lettem volna a bakancsokat nyüvö lármás vigadalomban, de azon a délutánon egyéb elfoglaltságom akadt. A fatartóban nagy buzgalommal nyársat fabrikáltam. Aztán alkonyodás előtt hétéves fejjel elindultam életem első farsangolására. A harmincas években Rozsnyón (Rožňava) még élt ez a régi szokás. Főleg a városka „Felvégnek" nevezett bányászok lakta északi zugában. Farsang utolsó napján, tehát a hamvazószerdát megelőző kedden a nyársakkal felfegyverkezett fiatal legénykék meglátogatták a rokonokat és a közeli ismerősöket. Bezörgettek egy-egy ház ajtaján, majd „jó nozsnyaiasan" az alábbi mondókával „rimeszgeték" a gazdát: „Hip farsang. Hop farsang! It is adnak, Ot is adnak Egy kis darab szalonét. Ha nem adnak, vigye el A farkas a disznóját!" A háziak a legtöbb esetben szívesen fogadták a farsangoló legénykéket. Hiszen az utófarsangi látogatásokban a jobb idők érkezését, a sötétséget, a telet és a hideget legyőző tavasz egyik ünnepét látták. A tréfásan fenyegető mondóka sorai közül pedig a jókívánságokat, az ólban gömbölyödö az évi malacka sikeres felcseperedésének a biztosítékát vélték kicsengeni. így hamarosan nyílt az ajtó, térült-fordult a gazdasszony, és a nyársra szalonna, kolbászka került. Amelyik háznál azon a télen nem volt disznóölés, a farsangolók gyümölcsöt. falun nem lát lehetőséget a fejlődésre, fölrándul Bécsbe, ahol festészetből tengeti életét. Könnyelműsége azonban eltéríti a művészeti akadémiától, inkább a színházakat, mulatókat látogatja. Ha szükségét érzi, könnyen és sokat dolgozik. Pénzét azonban gyorsan elveri. Az sem segít rajta, hogy kitanulja a rézmetszést. Nagy terveket forgat a fejében, Oroszországba készül szerencsét próbálni, de Itáliában köt ki. Ismét Bécs, majd Pozsony következik. 1817-ben, huszonkilenc éves korában végképpen Pestre teszi át székhelyét. Múzeumi őr szeretne lenni, de a nádor elveti kérelmét. Apja sem akar békülni. így hát megint nyomorog. Ekkor már kisebb irodalmi körök működnek a városban, s ö megismerkedik Bajzával. Toldy Ferenccel, Bártfay Lászlóval, Kazinczyval és az ifjú Vörösmartyval, akit tulajdonképpen ö mutat be a közönségnek. ír és sokat olvas, társaságba jár, a pesti közönség megismeri és megkedveli. Igazi sikert mégis akkor arat, amikor Éder György székesfehérvári színigazgató felfedezi Kisfaludy tíz éve porosodó A tatárok Magyarországon című színművét, amelyet 1819-ben Pesten is bemutatnak, tomboló sikerrel. Kisfaludy hírneve bejárja az országot, egyszeriben közkedvelt költő lesz, akit mindenütt megsüvegelnek. Megnő a magyar dráma ázsiója, Kisfaludy az első mester, aki igazi sikert arat, s igazodik a polgárság ízléséhez. A siker hatására négy hónap alatt írja meg következő színművét, az Ilkát, amely ugyancsak megnyeri a közönség tetszését. Kisfaludyt társai irodalmi vezérüknek tekintik, s ö rá is szolgál a nevére. 1821-ben megindítja az Auróra irodalmi zsebkönyvet, s felfrissíti a közönség irodalmi érdeklődését. Az írók az Auróra köré csoportosulnak, s a vidéki gócokból Pestre kalácsot, esetleg „susinkát" (aszalt gyümölcs) kaptak, de üres kézzel egyetlen helyről sem távoztak. Rozsnyótól néhány kilométerre a Csermosnya-patak völgyében fekszik Demö (Dmava). Szintén régi bányásztelepülés. Itt még nem is olyan régen a felnőttek is farsangoltak. Maskarákban — cigányaszszonynak, koldusnak, zsiványnak, kormos szénégetőnek álcázva járták a falut. Útközben megtréfálták, megkergették a járókelőket, de a meglátogatott házaknál is rengeteg bohóságot és nem egyszer malacságot is elkövettek. Sőt loptak is. Persze csak tréfából. Rigmusuk a rozsnyóihoz volt hasonló, és azt a kettős mássalhangzók teljes kizárásával mondták el: „Hip farsang. Hop farsang, Tu farsang! János uram, farsang. It is adnak, amot is, A mi házunk élőt is. Tyúk lát, daru lát Macska ul a szalonán. Menyenek lehajtani. Nekünk meg a nyársra Egy darabot vágni!” Az összegyűjtött szalonnát, kolbászt és egyéb húsféleségeket aztán az egyik farsangolónál fogyasztották el éjfélig tartó vidám adomázás. nótázás közben. (1) Pelsöcön (Plešivec) nem farsang utolsó napja, hanem a hamvazószerda előtti szombat és vasárnap volt a fiatalság mulatozásainak időpontja. A szombat esti maszkabálról fölösleges bővebben szólni, hiszen azt mindenütt ismerték, és ismerik ma is. Hanem a bált követő vasárnapi szokások nagyon érdekesek voltak. Reggel a legények maskarába öltöztek. Volt közöttük katona, pap, kántor. kerül az irodalmi központ, amely ugyancsak egyik nagy eredménye Kisfaludy Károly működésének. Irodalmi munkásságának első szakaszában főképpen drámákat és tragédiákat írt, később, jó érzékkel, áttért a vígjátékokra. Kérők és Csalódások c. vigjátékait itt-ott még ma is játsszák. írt vagy másfél tucat elbeszélést is, néhányat ma is el lehet olvasni. Versei dagályosak. de akad közöttük néhány, amely átvészelte a rostáló időt. A Hét Évszázad Magyar Versei-be 13 költeménye került, olyanok, mint a Mohács vagy a Szülőföldem szép határa. Az irodalmi tankönyvek is sokat tettek verseinek megmaradásáért. Gyulai Pál írja róla: „Kisfaludy Károly az ifjú írók egész bálványa lön s nemcsak Aurórájával központositá az ifjú erőket, hanem személyiségével is. Úri, gavallér ember volt, a nők kegyencze, ki olyan társaságokba is járt, hova társai be nem juthattak. Sokat élt külföldön, nyelveket beszélt, festett. Viharos ifjúsága, kalandjai, tapasztalatai, modern miveltsége, irodalmunkban eddig hallatlan termékenysége, népszerűsége, melyet épp úgy meg tudott nyerni mint tartani, tekintélyt vívtak neki az öregek előtt s elbájolták az ifjúságot. A kezdő költő már nem csak Kazinczynak mutatta be zsengéjét, hanem Kisfaludynak is, sőt némelyik csak egyedül Kisfaludynak, Egy egész ifjú irodalom képződött körűié, amely tőle vett buzdítást, irányt.” Romantikus, de szertelen lélek volt. Ha volt pénze, hamar kicsúszott a kezéből. Anyai jussát is rövid idő alatt verte el. Szerb Antal találóan jegyzi meg, hogy Kisfaludy volt az első magyar bohém. Üvegevését gyakran emlegették. Az egykori téri plébánosnak Toldy Ferenchez intézett levelében áll: .Egyszer késő este, úgy tizenegy óra „Míg szíve ver, csak vissza-visszanéz" 10
