A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-27 / 48. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Keszeli Ferenc: GÖMÖRI HANGULATOK Ozsvald Árpád: JÓZSEF ATTILA ÉS A DIOGENES Miklósi Péter: NÉGYSZEMKÖZT A HALÁLLAL Batta György: A HUSZONÖTÖDIK ARANYÉREM O. Henry: VÁLTSÁGDÍJ (elbeszélés) Gál Sándor: LENINGRÁDI KÉPESLAP Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ősi. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlaée, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Harmincnyolc éves vagyok. Feleségem a gépgyár beszerző részlegének dolgozója, Róbert fiam a kassai (Kosice) elektrotechnikai szakközépiskola első, Mónika lányom az általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. Szilicén, a szülőfalumban kezdtem elemibe járni. Apám géplakatosnak tanult ki, kölcsönpénzen vett cséplőgépet, saját kezűleg készített kendertörőt, az államosítás után azonban bányásznak csapott fel a rozsnyói (Rozőava) ércbányában. Négy évet dolgozott a föld mélyében, aztán áthelyezték a bánya központi javítóműhelyébe, ahol nyugdíjas koráig lakatosként dolgozott. Rozsnyói általános iskolás koromban gyakran elvitt a műhelybe, megszerettette velem a gépészetet, így esett választásom a kassai gépészeti középiskolára. Internátusbán laktam. Jó barátságot kötöttem a magyar ipari iskola tanulóival. Közösen jártunk a Csemadok klubjába, sportversenyeken is részt vettünk, hétvégi szórakozásokon is együtt jelentünk meg. Gyakorlati ismeretem már volt, hiszen darálót és más gépet is közösen csináltunk apámmal, a kassai középiskola elméletileg alapozta meg gyakorlati tudásomat a mechanikában, technológiában, géprészekben stb. Persze gyakorlati ismereteimet is gazdagította. A műszaki főiskola gépészeti karán annyi volt a változás, hogy lényegesen szigorúbbak lettek a követelmények. Egy véletlen folytán jelentkeztem ejtőernyős tanfolyamra, amelynek az elvégzése után az ugrások következtek. Olyan eredménnyel végeztem az ugrásokat, hogy kiválasztottak továbbképző táborba, és én azt fontolgattam, hogy felhagyok a főiskolával, bevonulok, de ekkor közbelépett a sógorom, hogy nem lesz úgy jó! Hallgattam rá, és nehéz helyzetbe kerültem. Alaposan megkéstem a félévi vizsgákkal, hiszen akkor már az év végiekre kellett készülnöm. A harmadik évfolyamban megismerkedtem Szentirmai tanárral, aki felkért, vegyek részt a főiskola egyik tudományos csoportjának munkájában. Feladatot is adott, ezt elméletileg kellett kidolgozni, majd később a gyakorlatban alkalmazni. Megoldottunk, de a berendezés nem volt a legtökéletesebb. Abbamaradt a továbbfejlesztése. Ez a tanárom javasolta, keressem fel Dunay docenst, aki komolyabban szeretne foglalkozni velem. Ő is alakított egy csoportot. Témául kaptuk a megmunkáló gépek sztatikus és dinamikus merevsége automatikus mérésének megoldását. Ki is fejlesztettünk egy gépi berendezést, egy mérési rendszert. amit a főiskola műhelyében le is gyártottuk. Részt vettünk vele a műszaki főiskola versenyén, és harmadik helyezést értünk el. Továbbkerülve a műszaki főiskolák országos versenyére, ott is a nyolcadik helyen végeztünk. Lényeges dolog az életemben, hogy már harmadéves koromban megnősültem. Feleségem szintén ennek a főiskolának volt a hallgatója. Negyedéves koromban megszületett a fiunk, feleségem megszakította, majd abbahagyta főiskolai tanulmányait. Jött a második gyerek is, és én szerencsésnek mondhatom magam, mert mindjárt kaptam szoba-konyhás szövetkezeti lakást. Én tovább tanultam, a feleségem meg a gyerekeket nevelte. A gyerekekkel máig is a feleségem foglalkozik többet. Én már teljesen a főiskolának éltem, reggeltől estig ott voltam, néha a szombatokat is beleértve. Vasárnaponként futballoztam, most is játszom a kuntapolcai öregfiúk csapatában. Ha úgy tenné fel a kérdést, mit adott a műszaki főiskola, úgy felelnék, hogy adott egy gépészmérnöki oklevelet, egy helyes feleséget, két gyermeket, sok jó barátot. ■» MÉZEI VIKTOR mérnök, a kuntapolcai {Kunova Teplica) gépgyár igazgatója — Munkahelyeimről szólva azzal kezdeném, hogy már negyedéves koromban szerződést kötöttem a gömörhorkai (Gém. Hőrka) papírgyárral, hogy majd ott helyezkedem el, így aztán üzemi ösztöndíjas lettem. Ötödéves koromban már tanítottam is a főiskolán, mint asszisztens, részleges óraszámban. így a főiskolán több volt a havonkénti jövedelmem, mint kezdetben a munkahelyemen. Gömörhorkán a beruházási részleg szakelőadója lettem. Kovács Jenő mérnökkel kerültem egy irodába, aki a főnököm volt, és a beruházási politika kitűnő szakemberét ismertem meg benne. Mikor már megtetszett első munkahelyi beosztásom, be kellett vonulnom katonának. 1978 januárjáig voltam Horkán, a beruházási részlegen. Építettünk egy fedett uszodát, felújítottuk a fözőkazánokat, az új energetikai központot is abban az időben építettük. 1978. február 1 -jén ide neveztek ki osztályvezetőnek. Hozzám tartozott a víz-, a villany- és a hőenergia-gazdálkodás. Körülbelül ötven ember munkáját irányítottam. S megint egy véletlen folytán változás történt az életemben. Gömörhorka Kuntapolcán futballozott. Mérkőzés után az igazgató meghívott magához és elcsalt Gömörhorkáról. Szép munkakört és beosztást ajánlott fel, azonkívül háromszoba-konyhás üzemi lakást és jóval nagyobb fizetést. 1978. május 1 -jétől dolgozom a kuntapolcai gépgyárban. Főmechanikusként kezdtem, a kazánház, a közlekedés és a karbantartó részleg munkáját irányítottam. 1979-ben megbíztak a műszaki igazgatóhelyettes helyettesítésével. Ebben az évben kezdtünk komolyabban foglalkozni a gépgyár korszerűsítésével. Júliusban bíztak meg a helyettesítéssel és már decemberben megkezdtük a gyártási csarnok építését, gyorsan tető alá is hoztuk. 1981-ben kineveztek műszakiigazgató-helyettesnek. Ezután felépítettünk egy új üzemi konyhát és egy 2 700 négyzetméteres alapterületű gyártási csarnokot, amelyben most szennyvíz-tisztító berendezések gyártásával foglalkozunk. Létrehoztunk továbbá egy raktárt hengerelt félkészáruk tárolására, majd hozzáfogtunk egy új energetikai központ létesítéséhez, s ennek az építését már igazgatóként fejeztem be. 1986. február 1 -jétől vagyok igazgató egy olyan gépgyárban, amelynek 400 dolgozója van. Az üzemben többek között szürke öntvényeket gyártunk. Nyolcszáz tonna az évi termelésünk. A rézöntés körülbelül ötven tonnát tesz ki. Az aluminiumörttés szükségszerűen 2—10 tonna. Foglalkozunk továbbá acélkonstrukció gyártásával, amiből évente kétezerötszáz tonnát termelünk. Ebbe tartozik a jolsvai magnezitüzemnek gyártott portalanító berendezés technológiája stb. Nagy teljesítményű szellőztető berendezéseket is gyártunk. Most az új hacsavai magnezitüzemnek készítünk technológiai berendezést. Foglalkozunk továbbá a prágai Benzinol cég konténeresítő programjával. Egy éve kifejlesztettük (környezetvédelmi program keretében) a szennyviz-tisztitó állomások berendezéseit. Ez nagyon keresett termékünk. Már exportáljuk is. Megmunkáló részlegünkön még a magnezitipar pótalkatrész-gyártásával foglalkozunk, s feladatunkká tették présgépeiknek a felújítását. Kiegészítő programként kezdtünk hozzá kis kaszálógépek gyártásához. Van egy olyan szerelőcsoportunk, amelyik a magnezitüzemek beruházásával, műszaki fejlesztésével és generáljavításával foglalkozik. — A tavalyi év tervét igen jól teljesítettük. Az idei még jobbnak ígérkezik. Fontosnak tartom a káderek kiválasztását. Elvem, hogy az igazgató, akármilyen jól végzi is a munkáját, öt-tíz évtől ne maradjon tovább ezen a poszton, mivel rutinszerűvé válik az irányító munkája. Elvem, hogy a frissen végzett technikusok és mérnökök ismerjék meg a fizikai munkát. A rendet és a tisztaságot is megkövetelem. Mert ahol rend van, ott jövedelem is van. Nálunk a dolgozók átlagkeresete 3 059 korona. Tavaly a magnezit üzemek tisztasági versenyében elsők voltunk. Ami1 hez még ragaszkodom, az az új technológiák bevezetése, s ami a gépgyárban elhanyagolt volt, a műszaki fejlesztés felgyorsítása. Az öntöde újjáépítését tavaly kezdtük el, s 1990-ben fejezzük be. A nagyméretű acélkonstrukciók festésének a technikai megoldását és kivitelezését is megkezdjük. Már a mérnökök dolgoznak rajta. Komolyabb tervünk. hogy 1988-ban itt rendezzük meg a XIII. magnezit olimpiát. Az előkészületi munkák már folynak. Ezzel kapcsolatban felépítünk egy sporttelepet, egy üzletközpontot. Ez utóbbi a községé lesz, amelynek a vezetőivel igen jó a kapcsolatunk. A faluközpontot is fel akarjuk újítani, a esetnek—pelsöci országutat is rendbe akarjuk tenni. 1990-től az állókemencék gyártását is szeretnénk megkezdeni a magnezit üzemek részére, a KGST keretében. 1978 májusától kuntapolcai lakos vagyok. Az üzemet és a falut egyaránt fejleszteni akarom. És hát Szilice! Úgy érzem, tartozom a szülőfalumnak, és ahogy az időmből telik, igyekszem majd törleszteni is a tartozásomat. Édesanyám még él, amikor csak tehetem, röpülök haza! Hozzá és falum dolgos emberei közé! Szippantani az erőt adó otthoni levegőből! Estéim újságolvasással. szakfolyóiratok olvasásával telnek el. Figyelemmel kísérem a műszaki újdonságokat. És ha a beruházást és a műszaki fejlesztést kedvtelésnek lehet tekinteni, akkor én elmondhatom, hogy szenvedélyesen szeretek teremteni. MÁCS JÓZSEF 2
