A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-31 / 31. szám
% M ............................................................ EGYETLENEGY Szlovákiában Jan Hus mesternek ez ideig csak egyetlenegy helyen, Brezová pod Bradlom városkában, a temető fölötti dombon állítottak szobrot. Azért választották ezt a helyet, mert ebben a temetőben nyugszik az a pap — neve: Tapolcsányi György —, aki ezen a vidéken előhírnöke volt a huszita tanoknak. Ő ugyanis már 1416-ban megírta Novum testamentum című, egyházi szempontból forradalmi szellemű tanulmányát. Nagy jelentősége volt a hely kijelölésébenVinnak is, hogy a csehszlovák burzsoá köztársaság és a Vatikán közötti, két évig tartó (192É. júliustól 1927. december 17-ig) konfliktus idején, ezen a helyen nagy ünnepséget rendeztek a kereszteseket legyőző Prokop Holy vezette huszita sereg tiszteletére. A győzelem 500. évfordulójának napján, 1927. augusztus 4-én. Ettől azonban sokkal jelentősebb és tün.tető jellegű ünnepséget tartottak ezen a helyen 1939. május 6-án. Az indoklás az volt, hogy 1413-ban ugyancsak május 6-án fejezte be Jan Hus mester a De ecclesia című művének írását, de mindenki értette: a fasizmus elleni népi tüntetés az ünneplés célja. Később, főleg 1944-ben, a helyben alakult partizáncsoport Ján Repta vezetésével fegyveresen is harcolt. A szoborral kapcsolatosan említésre méltó, hogy Jan Hus mester nevét vette fel a partizánoknak az a törzskara is, mely más alakulatokból kiválva- Dajan Bajanovics Murzin szovjet őrnagy vezetésével a morva területek felszabadulására készülve Leskovic község határában ért ejtőernyővel földet. Nagyon korán vették észre érkezésüket a németek. Kénytelenek voltak a tűzharcot azonnal felvenni. Az aránytalan és kíméletlen, két napig tartó (1945. március 26—27) harcban a partizánok törzskarának mindegyik tagja életét vesztette. Köztük Víg János is, aki korábban az 54. gyalogos zászlóalj tizedese volt, in memóriám pedig kapitányi rangot kapott. HAJDÚ ANDRÁS ______A szerző felvétele A VIZ ALATTI VILÁG VARÁZSA Menyhal, a titokzatos éjjeli ragadozó ••• Csukás Lászlóval, a HYDROSTAV n. v. komáromi (Komárno) Hydro nevű könnyűbúvár klubjának vezetőjével az utóbbi időben többször összehozott a véletlen. Valahányszor találkoztunk, Lacinak mindig akadt meglepő mondanivalója nagy szerelméről, a vízről. Néha már az volt az érzésem, hogy a vezetékneve valamiféle művésznév lesz, olyan elragadtatással tudott beszélni a víz alatti világról. De a személye iránti érdeklődésemet valójában egy elmaradt utazásával keltette fel. — Koktélpartira hív Monaco nagyhercege — mondta gondterhelt arccal. — Viccelsz? Válasz helyett elővette a meghívóját.-ér No, most már beszéljünk komolyan. — Én sem akartam hinni a szememnek, amikor a postám között rábukkantam a meghívóra. A kísérőlevélből értettem csak meg, hogy miről is van szó. Már nem emlékszem pontosan, de az elmúlt év elején volt. Ismerőseim rábeszéltek, hogy küldjék el a víz alatt készített fotóimból, és diáimból néhányat a víz alatt fotózó búvárok világkiállítására. Gondoltam, sokat nem veszthetek, legfeljebb szegényebb leszek néhány felvétellel, amelyek egyébként nagyon a szívemhez nőttek. Kiválogattam a legjobbakat és postára adtam a kis csomagot. Időközben már el is felejtettem az egészet. Csak most ez a meghívó és a hozzá csatolt levél juttatta újra az eszembe. Persze, nagyon boldog vagyok, mert a levélben az áll, hogy a felvételeimmel bekerültem a világ tíz legjobb búvárfotósa közé. A díj átadására hívnak, ami után Albert nagyherceg koktélpartit ad a tiszteletünkre. Őszintén sajnáltam Lacit, amikor megtudtam, hogy az idő rövidsége miatt nem vehetett részt sem a díjkiosztó ünnepségen, sem a koktélpartin. Azt hiszem aligha kárpótolja őt mindezért az én fokozódó érdeklődésem, ami odáig vezetett, hogy a közelmúltban azzal a kéréssel kerestem fel, hogy szeretném egy kicsit jobban megismerni a munkájukat. Természetesen újra szóba került az elmaradt utazás. — Tudod, annak örülök a legjobban, hogy az említett kiállításra csakis olyan felvételeket küldtem, amelyek a Csallóköz vizeiben készültek. Gondolom, az eredményemmel egy kicsit én is hozzájárultam ahhoz, hogy felkeltsük az érdeklődést a vizeink iránt. Még nem késő. Gyönyörűek a vizeink. De ha nem akarjuk ezt a kincsünket elveszíteni, nagyon oda kell figyelnünk a környezetvédelemre. Amit egyszer tönkreteszünk, azt már lehetetlen jóvátenni. De mit beszélek ennyit. Téged főleg a klubunk érdekel. Szívesen hallgattam volna még sokáig. 4