A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-31 / 31. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A Hét és az IBUSZ közös nyári képes versenye Zolczer László: A HAJDANVOLT CSELÉDSORON Fonod Zoltán: A STÓSZI ABLAK ... Turczel Lajos: FÁBRY ZOLTÁN ÉS AZ ÉHSÉG LEGENDÁJA Gál Sándor: AHOL ÉLÜNK Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Polgári László: Ismeretlen ismerősünk: a Helia-D Címlapunkon P. Havran felvétele A Csémadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: KrálPéterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, mzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK Ha nem ismerném, csak a külsőségek alap­ján ítélnék, inkább hegymászónak, vagy vala­mi olyan embernek képzelném, aki munkáját a szabad ég alatt végzi. Őszülő halántékú, egyre inkább „magasodó homlokú", mozgé­kony ember. Június tájékán szoktunk talál­kozni, ilyenkor tűnik fel napbarnítottan a gyönyörű gombaszögi völgyben. Operatőr. A Csehszlovák Televízió kassai (Kosice) stúdiójában dolgozik. A tévések jövő-menő emberek, egyszer itt, máskor ott tűnnek fel. Varga Tibor is nehezen elérhető ember. A gombaszögi rendezvény tévés stábja azonban elképzelhetetlen nélküle. A népművészet szerelmese. — Pedig nem volt ez mindig így. A főváros­ban születtem, izig-vérig városi ember va­gyok. A belváros műemlékei, a macskakö­vek, a nyüzsgés — ez jelentette az életet. A vár, a dóm, a Prímáspalota, a lomha Duna. A meghatározó élmények itt értek, ha a gye­rekkort idézem erre emlékezem. Mit mondjak neked? A város első kerüle­tének egyes számú házában volt a lakásunk. Ma a városháza új épülete áll a helyén. Innét a Kórház utcára költöztünk. Hiszen ismered, ez sem a város peremén van. E terület levegőjét szívtam, ez nevelt ilyen konokká, a saját jussomhoz ragaszkodóvá, de a másét végtelenül becsülő, tiszteletben tartó ember­ré. Remélem ilyennek ismernek barátaim, munkatársaim is. Mert én ilyen magatartást várok el a másiktól is. Csak ilyen emberrel, emberekkel lehet igazán jól dolgozni. — Nem először beszélgetünk. Ha megvizsgáljuk az eredetet, a „család­fát”. .. — Persze előbb a falu volt, azután a vá­ros... És ilyenformán mindenki faluról szár­mazik. A nagybátyáim a Mátyusföldön élnek: Galánta, Feketenyék (Ciema Voda), Hidas­­kürt (Mostpvá) környékén. A Rózsárok. S hogy én tisztelem, szeretem a falusi embere­ket, őket idézhetném tanúnak. És éppen e rokoni — tegyem hozzá — kiterjedt rokoni kapcsolatok révén gyerekkoromban sokat voltam falun, nagyon szép emlékek kötnek az említett tájhoz. A nagyapám lett városi polgár. Az idő tájt került fel, amikor a moz­donyvezető még nagyon nagy úr volt! Apám pedig hű követője volt abban, hogy a csalá­dot mindenáron ott tartsa. Sikerült is neki. A Széna téri iskolába kezdtem járni. Ve­gyész szerettem volna lenni, s az építészeti karra kerültem ... 1957-ben hivott az egyik barátom, mennék-e a tévébe? Katonaság után segédoperatőr lettem és 1964-ben fel­ajánlották, hogy két évre menjek el Kassára, az ottani stúdióba operatőrnek. Vállaltam, mentem. Ottragadtam. — Könnyű lehetett, az egyik nagyvá­rosból a másikba. — Nem olyan egyszerű ez. Kötődésem a szülővárosomhoz remélem az eddigiekből kiderült. Kassának is megvan a vonzereje: a múltja, jelene. Sok szállal kötődöm hozzá, itt alapítottam családot. Ami nekem a főváros, gyerekeimnek az Kassa. S ez így van rendjén. Ám én ezt a várost igazán nem szokom meg tán soha. A meghatározó emlékek, az elsők, úgy látszik nagyon erősen tartanak. — Mi várt a „nyugatról keletre " érkező operatőrre ? Milyen munkával bizonyítot­tál? — Először egy mesét készítettem. S ezután sok-sok gyermekműsort. Aki figyeli, tudja: az itteni stúdió sok gyerekműsort gyárt. VARGA TIBOR (operatőr) Megszerettem ezt a műfajt. Sok, s egyre igényesebb feladatot kaptam. Majd elérkezett a folklórral való találkozá­som ideje, az első fesztivál Vychodnán. 1964 óta minden évben jártam, dolgoztam ott. 1982-ben a fesztivál emlékplakettjével tüntettek ki. Azóta viszont nem hívnak. így hát félek a kitüntetésektől... Megismertem a szlovák együtteseket — a „mozgalmat". Csaknem valamennyiről készí­tettünk filmet is. Azután jött Svidník. Majd az eperjesi (Presov) gyermekfolklór-fesztivál. Számtalan szép és vonzó feladat. És még egy sikeres vállalkozást említek: szlovák al­tatódalokat dolgoztunk fel egy sorozatban. Nagyszerű volt együtt dolgozni Vojtech Ada­­mec zeneszerzővel. És jött Gombaszög. Kez­detben csak felvételről, s miután bizonyítot­tunk, az egyenes adósok. — Itt már igazán otthonosan mozog­hattál. — Ha arra gondolsz, hogy a folklórral már ré­gebben találkoztam, akkor igennel kell vá­laszolnom. Ám a magyar népművészettel itt. Gombaszögön kerültem közelebbi kapcso­latba. Megfogott. Egyszerre rájöttem az „izé­re". A folklór, mely a gyerekkoromból kima­radt, elszakíthatatlan kötelékkel láncolt ma­gához. Látom kissé hitetlenül, kételkedve fogadod, amit mondok. Hidd el így volt, így van. Várj csak, még valamit elmondok! Én évekig tanultam hegedülni, tehát valame­lyest tudok is. Ha rossz a kedvem, valami nem sikerült, felbosszantottak, tehát rossz napom volt, azon kapom magamat, hogy magnóval zenélek. Szól á magnóról a népze­ne és én hegedülök. Én, a tősgyökeres városi a népzenéhez menekülök, éz nyugtat meg, ez vidámít. Ha nekem ezt harminc évvel ezelőtt valaki így mondja ... Már ott tartok, hogy a családdal — a két lányom is szereti a zenét, feleségemet pedig a folklór révén ismertem meg, a Carnica táncosa volt — megutáltatom a folklórt. — Bizonyíthatom: ha valahol megszó­lal egy hegedő, zenére mozdul a láb, te ott néző vagy... — A táncház a népzene, a néptánc leg­jobb propagálója. Figyeld meg: zenésznek. KÖTŐDÉSEK táncosnak milyen örömet ad ez a spontán megnyilvánulás. Ez olyan szép, hogy néha beleborzongok... A közönség is veszi a lapot, hiszen a produkció mögött nem érzi a próbák verejtékszagát. A zene, a tánc képes a tömegeket összehozni. A közös örökséget — mert hiszen ez az — kellene tovább ápolni> — Barátság, barátok? — Az évek során természetesen nagyon sok ismerősre, barátra tettem szert. Felsorol­ni? Kevés volna tán e hely. Hiszen akit itt látsz, aki a szép, a népművészet miatt jött ide, vállalva az időnként nyakába zúduló záport is, az mind barátom. Ám ha már neveket kell említenem első helyen Kerekes Györgyöt mondanám. Barát és alkotótárs. Annak idején esküvői tanúm is volt. Nagyon sok műsort készítünk együtt. Vagy Takács András, Varga Ervin. És még sokan mások. — A Mátyusföldhöz nem csak a „hát­rahagyott rokonság" által kötődsz — Jókáról (Jelka) és Martosról (Martovce) Örökség címmel forgattunk filmet, melynek operatőre voltam. Itt talán a többi közremű­ködőből is megemlíthetnénk néhányat. Sze­mes Kati és Kerekes György rendezőket, a dramaturg Heda Melicherovát. Látod, ezt a sort folytatni lehetne. Kellene. Egyébként mind a kettő olyan célzattal is készült, hogy a budapesti televízió is bemu­tathatná. Műszakilag nem lenne akadálya, csakhát az ember a saját portékájának ela­dását nem szorgalmazza ... És még valamit. Azt hiszem az sem ártana, ha ezek a filmek a Csémadok archívumában is megtalálhatók, elérhetők lennének. Ma még tán lehetne másolatot készíttetni róluk. — Úgy tudom az idén ünnepeltetek? — Igen, a kassai stúdió huszonöt, én ötven­éves lettem. Persze, hogy ünnepeltünk. Ha­bár egy ötvenéves operatőr... Kaptunk egész sor köszöntő levelet is. A tévé is, én is. Az én kívánságom ? Jó lenne még sok közös jubileumot megérni, megülni. A beszélgetés itt — ki tudja hányadszor — megszakadt. A gombaszögi egyenes adás szólította a vezető operatőrt. Az adás után ismét kopogtattam a közvetítő kocsi ajtaján, ahol ekkor hárman tartózkodtak: az adásren­dező, a vágó és a vezető operatőr. A színpa­don a lengyel vendégegyüttes táncolt, a tévések műsoruk egy részét rögzítették. — Ilyenkor mi a vezető operatőr dol­ga? — Most már jóformán semmi. Az operatőr képekben lát, fogalmaz és igyekszik a képi megfogalmazáson át a lényeghez jutni. Ez, amit most látsz, már rutinmunka. És az operatőrök szakmájukat jól ismerő emberek. Meglepetés ritkán érheti őket. Ennek a cso­portnak a műsorát előre nem láttuk, tehát a felvételre kerülő anyaggal kapcsolatban ben: nünk nem alakulhatott ki semmiféle elképze­lés. Mondjam azt, hogy ez olyan, mintha futballmérkőzést közvetítenénk? Azért, majd ha a végeredményt, a műsort meglátod el­csodálkozol. A jó operatőr ugyanis ráérez a lényegre. Egyébként sok minden függ a vezető ope­ratőrtől. Hogy csak egyet mondjak, a kame­rák elhelyezése. Ezzel javítani, de rontani is lehet a műsor színvonalán. Közben Kerekes György hangját hallottuk. „Vége! Fiúk, befejeztük!" GÖRFÖL JENŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom