A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-24 / 30. szám

Az AIDS-t először az USA-ban írták le 1981-ben, majd 1982-ben Nyugat-Európában is megjelent, s azóta rohamosan terjed világszerte. Az első betegek egyes amerikai nagyvárosok (Miami, San Francisco. Los Angeles, New York) lakói voltak: homoszexuális férfiak, intravénás kábítószerélvezők és Haitiből bevándoroltak. A későbbiekben számos AIDS-beteget találtak a haemophiliások, azaz a vérzékenységgel sújtottak között is. Az utólagos vizsgálatok szerint az AIDS valószínűleg Közép-Afrikából származik, ahol már a hetvenes évek közepén megkezdődhetett elterjedése. Valószínűleg majmokról terjedt az emberre, feltehetően harapás, karm olás révén. Szlovákiában — MUDr. Juraj Cervenka kandidátusnak, az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma járványügyi főtanácsosának tájékoztatása szerint — 1983-tól 1986-ig négyen betegedtek meg AIDS-ben. Közülük ketten külföldi, ketten hazai állampolgárok voltak, és kettő-kettő volt a férfiak s nők közötti arány is. Az érintettek közül hárman meghaltak, egy beteg pedig hazatért Zambiába. Az 1987-es adatok szerint Szlovákiában jelenleg 7 AIDS-vírussal fertőzött, de egyelőre még jó közérzetnek örvendő személyt tartunk nyilván, közülük hármán külföldiek 1. Az ördögi kór története Hat évvel ezelőtt, 1981 januárjá­ban hirtelen belázasodik egy 33 éves amerikai férfi. Légszomj, száraz köhö­gés, láz, több napon át ismétlődő rohamokban jelentkező hasmenés kí­nozza. Márciusban felveszik egy Los Angeles-i kórházba, ahol a legmoder­nebb kezelési módszerek ellenére két hónappal később meghal. Az orvosok következtetése szerint halálát az im­munrendszer, a szervezet védekező­mechanizmusának ismeretlen okok­ból kialakuló hiánya okozta. Esetét orvosai a szaksajtóban is közzéte­szik, és e bejelentés a nyugtalanító hírek lavináját indítja el. Egy orvosi munkacsoport például azt jelzi, hogy 1979 óta 26 fiatal homoszexuális férfin állapítottak meg korábban csak idősebb férfiakon tapasztalt Ka­­posi-szindrómát, és a több mint két tucatnyi betegből 8 már nem is él ... Az Amerikai Egyesült Államokban 1981 végén már 250 megbetegedést tartanak számon, és megfogalmaz­zák e betegség új, mindmáig haszná­latos definícióját. Megjelölésére elő­ször használják az angol Acquired Immunodeficiency Syndrome kezdő­betűit, s így is válik világszerte is­mertté, ami magyarul szerzett im­munhiányos tünetegyüttest jelent. A szakértők szerint e meghatározáson belül a hangsúly a „szerzett" szóra tevődik. Európában 1982 decembe­­réig 79 AIDS-es van, az USA-ban pedig — a következő év elején — hetente 24 új megbetegedést jelen­tenek. Ugyancsak 1983 nyarán a specialisták számára a mikroszkóp alatt végre láthatóvá válnak az AIDS bizonyítékai: a fehér vérsejteknek, a limfocitáknak egy bizonyos alcso­portja jelzi a sejtes védekezőrendszer megbetegedését. A kutatók már azt is tudják, hogy a bizonyított AIDS-di­­agnózisok után két évvel a páciensek 80 százaléka halott. A szakcikkek mind nagyobb bizonysággal ismétel­getik, hogy a fertőzés csak testned­vekkel — vérrel, ondófolyadékkal — juttatható egyik szervezetből a má­sikba. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO adatai szerint 1985 elején 76 országban tartanak nyilván AIDS-ben szenvedőket. Ugyanebben az évben csatlakozik a WHO adatgyűjtő köz­pontjához a Szovjetunió, Jugoszlávia, Magyarország és hazánk is; a szovjet egészségügyi miniszter pedig külön utasítást ad ki a szindróma kutatásá­ról és a betegek ellátásáról. Európá­ban, a megbetegedések számát te­kintve, mindmáig Franciaország a lis­tavezető, utána Belgium, Svájc és az NSZK következik... Egy 1986 de­cemberében keltezett hírügynökségi jelentés szerint a tavalyi esztendő legvégén a világ 72 országában csak­nem 20 ezer személynél mutattak ki §kut AIDS-fertözést. A szakértők becslése alapján, akkor mintegy 100 ezer további európai és egymillió amerikai szervezetében volt jelen az AIDS-vírus, az általa-3lj<ozott beteg­:7\ 's ség azonban — legalábbis addig —■ nem fejlődött ki bennük. A legfrissebb, az 1987 tavaszán Washingtonban tartott III. AIDS-vi­­lágkonferencián közölt adatok alap­ján a modem kornak talán a ráknál is alattomosabb betegsége egyre gyor­sabb ütemben terjed. És ami ennél is ijesztőbb: a szakértők elemzése sze­rint a tényleges betegek 48 százaléka már az első, 75 százaléka a második és 92 százaléka a harmadik évre meghal. Mindebből nyilvánvaló: a betegség egyelőre nem gyógyítható, de mege­lőzhető. 2. Az egészségé az előny Az SZSZK Egészségügyi Minisztéri­umának rendelete alapján külföldi vérkészítményeket lehetőleg a jövő­ben sem importálunk, mert azok kö­zött AIDS-vírussal fertőzött is akad­hat. Természetesen, hazai viszonyla­tokban is szigorúbb az ellenőrzés. Hazánkban 1987 januárjától vala­mennyi kerületi haematologiai és vértranszfúziós intézetben a véradás­nál levett vérből egyenként és köte­lezően, AIDS-vizsgálatra is sor kerül. Ezzel gyakorlatilag megszűnt annak veszélye, hogy AIDS-vírussal fertő­ződjön az, aki vérzékenysége miatt vagy műtét közben vért, illetve vér­készítményt kap. Ugyanakkor az is kizárt, hogy vérvételnél fertőződjön meg valaki. Január elsejétől május derekáig Szlovákiában mintegy 50 ezer véradónál végeztek el ilyen szű­rővizsgálatot. A riporter, a fenti információk igaz­ságáról, a bratislavai Központi Hae­matologiai és Vértranszfúziós Inté­zetben, illetve az egészségügyi mi­nisztérium által létesített kramárei szaklaboratóriumban akar meggyő­ződni. A vértranszfúziós intézet folyosó­ján éppen egy nagyvállalat véradói várakoznak. Nők és férfiak, vala­mennyien regi véradók. Mi tagadás: az utóbbi években bizony tartottak az esetleges fertőzéstől, de az újszerű és rendkívül szigorú óvintézkedések láttán megszűnt az aggodalmuk. Elő­ször a szakrendelőbe kerülnek a vér­adók, ahol az orvos az eddigi beteg­ségeikről kérdez, vérnyomást mér, ellenőrzi a szív egészségi állapotát, és a tapasztaltakat összeveti a ré­gebbi véradók törzslapjain fellelhető adatokkal. Ha minden rendben, a vér­adótól egy másik szobában egyszer használatos tűvel és ugyanilyen esz­közökkel vért vesznek. Az egyszeri használatosság elvére szigorúan ügyelnek, így egyetlen csepp vér sem kerülhet egyik személyből a másikba. — Mi történik, ha AIDS-szel fertő­zött személy kerül a véradók közé? — A vírus itt csak a vérrel, seben vagy alig látható sérüléseken keresz­tül juthatna mások szervezetébe — válaszolja a kutatóbiológus. — Dol­gozóink ezért gumikesztyűben végzik a munkát, különösen ha bármilyen karcolás van a kezükön. A hagyományos véradók vérét a rutinszűréses víruslaborban vizsgál­ják meg. Természetesen, gumikesz­tyűben, illetve a brit Wellcome cég diagnosztikai módszereivel. Ez az a munkahely, ahol a megfelelő tesztel­járással kimutatják a vérből azokat az antitesteket, amelyek az AIDS-ví­russal fertőzött szervezetben képződ­hetnek. Néhány sorral feljebb azért hangsúlyoztam külön is a hagyomá­nyos véradók kategóriáját, mert elő­fordult már, hogy az AIDS-veszélynek leginkább kitett csoportba tartozók hirtelen, egyik napról a másikra véra­dásra jelentkeztek, hogy megtudják: fertőzöttek-e? Gondolom, aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy ők ne véradásra, hanem kifejezetten AIDS-vizsgálatra jelentkezzenek az erre kijelölt szaklaboratóriumban. A sokszoros biztonság érdekében ugyanis már azokat a vérmintákat is külön kell kezelni, amelyeknél a fer­­tözöttségnek csupán a lehetősége is fennáll. Szinte magától értetődő az is, hogy a vérvétel — mind a vért­ranszfúziós intézetben, mind az AIDS-szel foglalkozó szaklaborban — szigorúan bizalmas. Nevek helyett csak a vér kódszáma és a véradó személyi száma van a kémcsöveken. E számok csupán akkor fordíthatók le a betűk, tehát a vezeték- és utóne­vek nyelvére, ha az eredmény az ismételt vizsgálat esetén is pozitív. Ilyen esetben értesíteni kell a donort, de a megbetegedett személyekről a nyilvánosság körében továbbra is a megfelelő titoktartásra kötelezett egészségügyi dolgozók tudhatnak. A szaklaboratórium felelős dolgo­zója egy ampullát tart a kezében, amelyen „Fertőzött" feliratú cédula van. — Aki megkapta a vírusfertőzést és valóban megbetegszik, ma még csaknem menthetetlen — mondja. — Bármennyire is fájdalmas, ezt ki kell mondani azért, hogy legalább azok életet óvjuk, akikre meg csak lesel­kedik az alattomos veszély. Ugyan­akkor örömmel nyugtázható, hogy a véradással, a vérkészítményekkel történő terjedést már megakadályoz­tuk. Viszont továbbra is veszélyben vannak mindazok, akik meggondo­latlanul élnek szexuális életet. Aki felelőtlenül váltogatja partnereit, ne­tán biszexuális férfiakkal bocsátko­zik kalandba vagy promiszkuita éle­tet él, máris kiteszi magát a fertőzés lehetőségének. Ezt mindenkivel tu­datni kell, hiszen a mértéktartó óva­tosság és a felvilágosítás az AIDS megelőzésének leghatékonyabb esz­k0Z6' MIKLÓSI PÉTER (Következik. A rettegés nem segít) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom