A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-17 / 29. szám
JAN NERUDA A Három Liliomban Azt hiszem, akkoriban közel álltam a megbolonduláshoz. Rángatózott minden idegem, és forrt a vérem. Sötét, de meleg nyári éj volt. Az utóbbi napok fülledt, mozdulatlan levegője végre fekete felhőkbe sűrűsödött. Estefelé fergeteges szél kezdte űzni őket, aztán hatalmas vihar tört ki, és szakadt a záporeső. Késő éjjelig tartott. A Három Liliomhoz címzett kis vendéglő faárkádjai alatt ültem, közel a Strahovi-kapuhoz. Nagyobb számú vendég csak vasárnaponként járt ide, amikor a szalonban a hadapródok és a tizedesek zongoraszó mellett táncoltak. Éppen vasárnap volt. Az árkádok alatt ültem egy asztalnál, közel az ablakhoz, teljesen egyedül. Egyik mennydörgés a másikat érte, és a zápor vadul csapkodta felettem a cseréptetőt. A víz fröcskölő patakokban ömlött. Bent, kis szünetekkel, újból és újból rázendített a zongora. A nyitott ablakon keresztül figyeltem a táncoló és nevető párokat, majd a sötét kertbe bámultam. Amikor erősebben villámlott, az árkádok végén, a kert falánál felhalmozott fehér emberi csontokra esett a tekintetem. Valaha temető volt itt, és éppen ezen a héten ásták ki a csontvázakat, hogy elszállítsák valahová. A föld még fel volt ásva, és a sírok nyitva. Nem bírtam egy helyben maradni. Gyakran felálltam, és egy-egy pillanatra odaléptem a kitárt ajtóhoz, hogy közelebbről lássam a táncoló párokat. Egy gyönyörű, tizennyolc év körüli leány csábított oda. Karcsú termet, telt, kívánatos formák, nyakszirtjén rövidre vágott fekete haj, sima, kerek ábrázat, világos szem — igazán gyönyörű leány! Engem legkívált a szeme csábított. Világos, mint a víz, és mint a viz tükre, olyan rejtélyes. Olyan rejtélyes és csillapíthatatlan, hogy felidézi e szavakat: „Inkább jóllakik a tűz fával, a tenger vízzel, mint a szép szemű nö a férfiakkal." Úgyszólván szünet nélkül táncolt, de észrevette, hogy figyelem. Ha az ajtó mellett táncolt, ahol álltam, mindig merően rám nézett, s amikor tovább forgott, láttam és éreztem, hogy minden fordulatnál rám irányul a szeme. Nem vettem észre, hogy bárkivel is szóba elegyedett volna.. Hányféle a villám? Többféle, mint hinnénk. A legközönségesebb az úgynevezett „vonalas villám", amelyet általában cikcakkosnak ábrázolnak, noha inkább szabálytalanul elágazó görbe vonalra hasonlít Van azután „felületi villám", amelynek pályája nem látszik, csak a felhőket világítja meg, „gyöngysorvillám", amely úgy fest mintha gyöngyszemekből állna, és vakító fénygolyónak tűnő „gömbvillám". Ez utóbbi meglehetősen ritka. Szerencsére, hiszen jóval nagyobb energiát hordoz társainál. Ha például egyhektós víztartályba csap be, úgy felforrósítja a vizet hogy az még fél óra múlva is gőzölög, az agyagos földet kerámiává égeti, derékvastagságú faágakat fogpiszkáló vékonyságú szilánkokra aprít vaskerítéseket megolvaszt. A villám Megint az ajtóhoz léptem. Tekintetünk rögtön találkozott, jóllehet a lány a hátsó sorba állt. A négyes a végéhez közeledett, a zene az ötödik részt játszotta, s ekkor átázva és zihálva egy másik leányka futott a terembe. A szépszeműig törte át magát. A zene éppen a hatodik figurát kezdte. Az elöl állók során át sugdosott valamit a szépszeműnek, s az némán intett a fejével. A hatodik figura valamivel' tovább tartott, egy virgonc kis kadét vezényelte. Amikor vége lett, a szépszemü még egyszer a kertajtó felé nézett, és a szalon első ajtajához ment. Láttam, amint kint a fejére húzta felsőszoknyáját, és eltűnt. Visszamentem a helyemre és leültem. A vihar újult erővel tört ki, mintha eddig csak pihent volna. A szél zúgott, és csapkodtak a villámok. Izgatottan hallgattam e tombolást, de csak a leánykára és csodás szép szemére gondoltam. Hazamenetelről úgysem lehetett volna szó. Negyedóra múlva újból a szalon ajtaja felé néztem. A szépszemű megint ott állt. Átázott ruháját igazgatta, nedves haját törülte, valamivel idősebb barátnője segített neki. — Miért mentél haza ebben a zivatarban? — kérdezte a másik. — A húgom jött értem. — Most hallottam először a hangját. Selyempuhán zengett. — Történt valami otthon? — Éppen most halt meg az anyám. Megremegtem. A szépszemü megfordult és előrelépett, mellettem állt, tekintete megpihent rajtam, éreztem kezét az én reszkető kezem mellett. Megfogtam a kezét, puha volt. Hallgatva húztam tovább ... tovább az árkádokhoz, a leányka ellenkezés nélkül követett. A vihar most érte el tetőpontját. A szél valóságos vizözönt zúdított ránk, ég és föld zengett, fejünk felett villámok cikáztak, s körülöttünk mintha a halottak is üvöltöztek volna sírjukból. Szorosan hozzám simult, éreztem, hogy nedves ruhája a mellemre tapad, éreztem puha testét, forrón áramló leheletét. S hogy azt a züllött lelkét ki kell innom belőle. egyébként nem más, mint két ellenkező töltésű felhő vagy egy felhő és a földfelszín közötti villamos kisülés. A jelenséget létrehozó feszültségkülönbség több millió volttól billió voltig terjedhet A rendkívül rövid kisülési idő okozza a különösen nagy áramerősségeket. Nagy mennydörgés és villámlás esetén még a modem emberek némelyikének is inába száll a bátorsága, könnyen elképzelhető hát, milyen félelmetesen hatott a villámlás őseinkre, akik azt hitték, hogy a villám a mennydörgő szavú istenek földre hajigáit tüzes botja. Pedig az őskorban a villám okozta erdőtüzek még hasznot is hoztak. A megégett állatok húsát kóstolgatva jött rá az ember, hogy a hús sütve jobb ízű, mint nyersen, s egy-egy égő fáról lángoló ágat lopva kezdett ismerkedni a meleget adó tűzzel maga is, hiszen szikrát csiholni még nem tudott, csak az égből kapott tüzet őrizte, és élesztgette, hogy ki ne aludjon. MOGUL ÍRRE* 'ORRÉ* FRIDEX SPOIANA supeR HAZAI ES KÜLFÖLDI GYÁRTÓK ÁLTÁL KÉSZÍTETT AUTÓÁPOLÁSI CIKKEK BŐ VÁLASZTÉKÁT KÍNÁLJA, VALAMENNYI TÖLTŐÁLLOMÁSÁN SZAKSZERŰEN KISZOLGÁLJA A ftenxhnol KÖLCSÖNRE IS megvásárolhatják a FUJ ICA AX-1 (8 800 Kcs), FUJI DL-100 (5 100 Kcs) és a ZENIT 11 (1 700 Kcs) típusú fényképezőgépeket, a MEOS-DUO (2 850 Kcs) és a transzfokátorral ellátott MEOS-DUO (3 270 Kcs) filmvetítő gépeket, valamint a MEDIREX H-100 (2 870 Kcs) diavetítőt a ^ m szaküzleteiben 23
