A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-25 / 52. szám
MEAN HA]I£)TTlIK-OLVASTÜK-LATnjK 1927 júniusában rendezték az első autóversenyt az NSZK-beli IMürburgrinban. A 60. évforduló alkalmából több érdekes sportrendezvényt — köztük régi autók bemutatóját — láthatott a közönség. Anglia legfiatalabb sikeres szívátültetésen átesett polgára az öthónapos Kaylee Davidson. Az új, egészséges szívet egy autóbalesetben elhunyt csecsemőtől kapta. A pici állapota jó, az orvosok feltételezik, hogy a karácsonyt már az édesanyja mellett töltheti. A képen még az egészségügyi nővér karjaiban látható. Ilyen könnyen elbánt a parkoló autókkal az árvíz Spanyolországban, amikor Santa Fáz városban a háromnapos esőzés után kiöntött a Segura folyó. KOPONYÁM KÖRÜL Karinthy Frigyes születésének 100. évfordulója alkalmából jelent meg az író talán legismertebb könyve az Utazás a koponyám körül. Betegségének, agyműtétjének és gyógyulásának történetét írja meg benne, rendkívüli precizitással, néhány fejezetében szinte szenvtelenül. E könyvet azóta sok világnyelvre lefordították, s ma is olyan friss és eleven élményt ad az olvasónak, mint megírásának idején. Karinthy tisztában volt betegségének súlyosságával, mégis tárgyilagosan figyelte önmagát, elesettségének tüneteit, s midőn feleségével agyműtétjének színhelyére, Stockholmba utazott, hogy Olivecrona professzor kése alá kerüljön. Hatvány Lajoshoz írt levelében még humora is fölszikrázik: „Kedves Laci, nagy gyönyörűséggel írom ezt a levelet — most csak az a kérdés, el lehet-e olvasni, mert én nem látom. Egyébként itt vagyunk Berlinben, ma megyünk tovább Stockholmba, ahol fel fognak metélni... Ma délben elvesztettem Arankát a pályaudvaron, aki kétségbeesetten kotkodácsolt utánam. Magam megindultam a szállodába, de folyton körbe mentem, mindenki rajtam röhögött. Azt hiszem titokban és halkan még bégettem is, de aztán megtaláltak..." A levelet szinte vakon írta, mert agytumora a látását is minimálisra csökkentette. Az agyműtétnél nem altattak, csak helyi érzéstelenítést végeztek. Az operáció sikerült, Karinthy megírhatta jelentős müvét, amelyet ezekkel a szavakkal bocsájtott útjára: „Mítoszokon és legendákon túl ajánlom könyvemet a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona." Karinthy sok fantasztikus müvet vetett papírra, de ebben a történetben, életkrónikájában a valóság produktuma meghaladta az írói fantáziát. Bálint György írta a könyvről: „Ha Karinthy nem tett volna egyebet, mint hogy mesterien leírta betegségének keletkezését, a műtét lefolyását és a megzavart testi egyensúly lassú helyreállítását, ez is önmagában ragyogó irodalmi tény volna. De ebben a könyvében többet ad: a hősies önmegfigyelés csodálatos eposzát.. Karinthy Frigyes: AZAS A —Dénes— Jaroslav Seifert: TALÁN RÓZSÁT HOZOK A nemrég elhunyt nagy cseh költő, az 1984-es irodalmi Nobel-díj kitüntette, Wolker, Nezval, Halas, Holan, Závada és annyi más nagy cseh lírikus kor- és harcostársa, Jaroslav Seifert eljutott a magyar olvasókhoz is. A budapesti Európa kiadó modern költőket bemutató népszerű „Napjaink költészete" sorozatában adta közre Seifert költészetét Jiri Opelík válogatásában. Örülünk persze, hogy Seifert végre utat talált a magyar olvasóhoz, de örömünk nem lehet zavartalan. Egy ilyen nagy költői életmű ugyanis, mint a Seiferté, aligha közvetíthető egy olyan szűkmarkú kiadványban, mint az említett sorozat kötetei. Célszerűbb lett volna talán, ha Holan, Závada példájára a Madách kiadó jelentette volna meg Seifertet egy terjedelmesebb gyűjteményben. No de ne szomorkodjunk, örüljünk inkább annak, ami van! „Seifert elsősorban nem intellektuális, hanem érzéki, nem metafizikus, hanem hedonisztikus, nem ideologikus, hanem empirikus művész, nem az akarat, hanem az érzelmek költője'' — olvashatjuk a V. Detre Zsuzsa fordította utószóban (hogy ki írta, nincs föltüntetve, nyilván a válogató Opelík. Ugyanebben az utószóban olvashatjuk ezt is: „Seifert számtalanszor nagyon-nagyon személyes hangon »énekelte meg« Mozart sorsát, és ez talán elfogadhatóvá teszi a következő analógiát: Seifert ugyanabban az értelemben népies, mint Mozart. Az áttetszőség nem feltétlenül a mélység hiányát jelzi. Seifert áttetsző mélység."- Nehéz persze egyértelműen örülni ennek a könyvnek, s nemcsak a szűk terjedelme miatt. Véget nem érő vita tárgya, kik fordítanak jobban cseh és szlovák költőket, a nyelvet tudó itteniek, vagy a nyelvet nem ismerő, de „renomés" pestiek? Aligha a mi dolgunk eldönteni a vitát. A Seifert-kötet nem közöl egyetlen csehszlovákiai magyar költő fordította verset sem, sajnos; a fordítások színvonala mégsem magasabb, mint azoké a gyűjteményeké, amelyekben szerepelnek hazai fordítóink is. Mert valóban ki is gondolhatja komolyan, hogy Ferencz Győző, Kiss Zsuzsa, a mindent fordító Tandori Dezső színvonalasabb munkát végez, mint mondjuk Tözsér Árpád, Koncsol László vagy Mikola Anikó? A „Talán rózsát hozok" műfordítói színvonala egyértelműen bizonyítja: hogy odaát sem minden arany, ami fénylik. (cselényi) Öngyilkossága előtt egy évvel, tehát 1929- ben irta Majakovszkij a Gőzfürdőt, amellyel — öt idézve — „a távlatokért, az alkotó kezdeményezésért agitált". A szerző tehát felhatalmaz bennünket arra, hogy darabját agitációnak tekintsük, ami ugyanakkor korántsem azonos a színpadiatlanság fogalmával. Majakovszkij úgyszólván a plakátszerzők stílusával dolgozik e drámában: gyorsan, tömören skiccel, jeleneteit belengi a csasztuska műfajának szelleme. Ez a módszer, lényegét tekintve, kellőképpen teátrális, mégha nem is igazán drámai, mert a természeténél fogva közelebb áll az illusztrációhoz. Szilárd alkotóeleme azonban a bohózat, a groteszk, sőt, a kiemelt helyeken egyenesen a bohócjáték. A bratislavai Új Színpad Stúdiójának legújabb bemutatója is azt bizonyítja, hogy a Gőzfürdő valóságos, mondhatni alapvető társadalmi konfliktust, egy valóban súlyos kérdést vet fel. Nevezetesen azt, hogy a szocializmust építő ember képes-e felnőni a saját eszméihez? Vagyis eljuthat-e a jövőbe az a társadalom, amelyben a Diadalszkij elvtárshoz hasonló bürokraták döntenek — például a Csudakovok találmányainak sorsáról is. Az időgép ugyanis csak azokat viszi magával a megvalósult kommunizmusba, akiket magatartásuk mikéntje méltóvá tesz az utazásra. Majakovszkij tehát igazán nem marasztalható el korszerűtlenségben: ö már a húszas évek végén azt hirdette, amit mi is egyre jobban látunk. Azt, hogy nem az általános jelszavak, hanem meghatározott személyek alakítják körülöttünk az életet, ezért lényeges kérdés, tudunk-e ennek a felismerésnek megfelelően kedvező körülményeket teremteni. E gondolatok felvetésében Ondrej Sulaj rendezése következetesen hű a szerzőhöz, ami azt jelenti, hogy pontosan megérti és felteszi Majakovszkij egyelőre aligha évülő kérdéseit. Sulajnak a színészekkel is sikerült érzékletes típusokban fogalmaztatnia. Nem karikatúrák jelennek meg, nem valami üres harsánykodás adja a játék lendületét, hanem a belülről felépített, jól átélt karakterrajzok. Ennek eredményeképpen Jozef Noga, Boris Farkas, Marián Zednikovic, Jarmila Kolenicová, Ivan Romancík és a többi színész alakformálása találó összhangban van a valós szereptartalommal. Miklósi Péter „Felnőtt mese" — hirdette az Aranyóra televízióra alkalmazott előadását a magyarországi tv műsora. A film megtekintése után Arany János: „Családi kör"-éböl az a sor jutott eszembe, hogy: „Nem mese ez gyermek!" . .. Se mese, se színdarab, se nem film, inkább egy rendkívüli műgonddal megalkotott párbeszéd (szinte végig!). És mégis ülőkéinkhez szegezett a virtuóz egyszerűséggel „elmesélt" emberi sors! Több ember sorsa! Mindannyiunk sorsa! Mert a történet folyamán egyszer csak arra döbbentünk, hogy bennünk is megindul a vívódás, vagy — uram bocsá' — a tolvajnak drukkolunk! Zavarba jövünk a helyes és helytelen megítélését illetően. Mert az élet bizonyos helyzetekben roppantul nehéz és bonyolult kérdéseket képes feltenni, melyek elől nincs kitérés! Emberi létezésünk legfontosabb tényezője a becsület! Felnőtté válásunk időszakában hárul ránk a legtöbb megoldásra váró feladat. Nevezetesen: egzisztenciálisan biztosítani a jövőt, minden szépnek Ígérkező alkalmat megragadni, mindamellett kikerülni az olyan útvesztőket, amelyek egynémelyik célunk elérhetőséget a makulátlan becsületünkből kíván cserébe egy-egy csipetnyit!... De a kicsiny seb is csak sérülés, mely elindíthat a „minden-mindegy" állapotáig! Judit (Fazekas Zsuzsa) vergődésén gyötrődve újra meg újra elmarasztaljuk egy letűnt társadalmi rend gyalázatba kényszerítő mechanizmusát, ugyanakkor megfogalmazódik egy ,-,Miért?!" is a jelenkor ledérségeivel kapcsolatban! Az Aranyóra ügyesen szolgálja azt a célt, hogy, mint átlagon fölüli értékhordozó, többféle, vele kapcsolatba kerülő embertípust bemutasson. És még egy dolgot bizonyít: az „életszagú” probléma még elbeszélve is le tudja kötni érdeklődésünket, csak a dialógus megszerkesztéséhez kelletik egy Szép Ernő-i tálentum! Kovács József 9
