A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-18 / 51. szám
Varga Erzsébet versei Csáky Károly Balázs F. Attila* MURUROA „ezt a hülye időjárást is a tatom okozza" mondta az öreg és megvetően kiköpött a „zatom”-ra „én mondom hogy ez a marha világ ebbe belepusztul de azt én már nem érem meg" s kaszáját vállára kapva a zöld tüzű kertbe indult „októberben nyári hőség nyáron meg majd hó esik" háborgott és tejként szűrte foga közt: „a zistenit" — „adnák a pénzt orvosságra" vicsorogta máskor bottal szurká/va a semmiséget s az újságot félredobva kiátkozta-kitagadta a világűrből a Földet — mérges ember volt az öreg ebbe is halt bele végül: megütötte őt a guta „jaj még a szivem is szédül! mondd csak hol van Mururoa ?" JÉGMADÁRKÉK TÉLBEN jégmadárkék télben mikor hull az átok szárnya nő a versnek felröppen az égre onnan vigyáz rátok jégmadárkék télben hogyha hull az átok KEDVCSINÁLÓ (Gyurcsó Istvánnak, odaátra) Törött tükörben, jaj, hányféle arcot látsz, te töretlen harcos. Szólj szétszórt szavainkat merre csipegeted? Riadt nyájunk, mondd, megtérül-e újra ? Csak még egyszer hozd el hozzánk mesebeli gombostűid, hadd pukkasszuk a felfújt hólyagokat, s kacagjunk a fapofák helyett SZTORI A szavak kézen fogták az árnyékon egyensúlyozó gyereket Amikor elengedték megszédült Aztán eltűntek mint nyereg nélküli lovak Azóta a vízbe fúlt ég alatt megsebzi minden hulló falevél • Fiatal romániai magyar költő Fotó: TÓTHPÁL GYULA
