A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-04 / 49. szám
MAN A bécsi állatkert Robby nevű kistékája behunyt szemmel hallgatja gondozója szemrehányásait, amiért oly mohón falja az ételt. Szerencsére jó gyomra van, mindent megemészt. A legnagyobb házi állatkertje, a hogy ez a mellékelt két képen is lát szik, Josef Sláma faragómüvésznek van, aki azzal tölti szabad idejét, hogy állatokat és figurákat formál. Művei már megtöltik az egész udvart és a kertet is. kihaló, egykor a Kárpátokban élő kis termetű, szívós igáslovak, a hucul lovak alkotják. HAIKITTIJK-OL^TÜK-LÁTTUK w * Kierkegaard : FÉLELEM ES RESZKETÉS „Korunk sem csupán a kereskedelem, hanem az eszmék világában is valóságos kiárusítást rendez. Minden olyan potom áron megszerezhető, hogy kérdés, vajon a végén egyáltalán akar-e még valaki licitálni." 1843-ban íródtak e szavak, s ha csupán a két, majd százötven éves mondatot idéznénk a „Félelem és reszketés" előszavából, abból is világossá válna, miért lett ez a különc, életében soha nem méltányolt, s halála után is jó fél évszázadig elfeledett dán filozófus századunk bölcseletének (mi több, polgári ideológiájának) egyik prófétája. Mert Kierkegaard valóban előre látta (pontosabban : érezte) mindazt, ami halála után ötven-száz-százötven évre bekövetkezik. Így lett Marx ellenpólusaként, de Marx mellett a XIX. század legtöbbet idézett gondolkodója. S megint csak kevés kortársát idézhetnénk, aki ennyire zsigereiben hordozta a huszadik századot. Blake, Hölderlin, Dosztojevszkij, Baudelaire, Lautréamont, Mallarmé, Rimbaud — a névsor pontosan jelöli helyét a modern világkép forrásvidékén. Kierkegaard legfontosabb müve, mint köztudott, a magyarul is megjelent „Vagy-vagy", annak is két legfontosabb része, „A csábító naplója" és „Mozart Don Jüanja". De legalább oly fontos értekezés a most megjelent „Félelem és reszketés", amely az Európa „Gondolkodók" sorozatában látott napvilágot Rácz Péter avatott magyarításában és kitűnő utószavával. Fontos művel gazdagodott tehát a magyar nyelvű filozófiai irodalom. S ha meggondoljuk, hogy csak mostanában jelent meg Jaspers „Van Gogh" tanulmánya és „Bevezetés a filozófiába" című írása, Gadamer „Igazság és módszer" című kötete, valamint, hogy rövidesen újra megjelenik Bergson „Teremtő fejlődése" és Croce „A szellem filozófiája" című kötete, valamint Heidegger „Lét és Idő" című alapvető monográfiája, akkor csak elismerésünket nyilváníthatjuk a hajlékony és egyre frissebb magyar könyvkiadásnak, hogy ilyen iramban próbálja pótolni az elmaradást a magyar filozófiai irodalom térfelén. (cselényi) A POLITIKUS ÉS AZ ÍRÓ Kun Miklós, Kun Béla unokája az Élet és Tudomány 43. számában érdekes irást közöl Lenin és Gorkij első találkozásáról, kapcsolatáról, barátságáról. Gorkij már 1896-ban hallott róla. Akkor Lenin Tulin álnéven írta cikkeit. 1899-ben a Zsizny nevű folyóirat hasábjain találkoztak, Leninnek ugyanis akkor jelent meg itt egy írása, amikor Gorkijnak a Huszonhat férfi — egy leány című elbeszélése. „Lenin a következő években többször idézett Gorkijtól és szót emelt az ellen, hogy a cári hatóságok zaklassák az írót. Gorkij pedig 1902* októberétől (éppen 85 éve ennek) rendszeresen támogatta azt az emigrációban megjelenő szociáldemokrata Iszkrát, amelynek Lenin volt az egyik szerkesztője ..." Az elkövetkező években egyre következetesebben számon tartották egymást. Gorkij levelezni szeretett volna Leninnel és hangsúlyozta, hogy haza kellene jönnie az emigrációból, személyesen szervezni a forradalmat. Gorkij szerette volna megakadályozni azt a vérfürdőt is, amely 1905-ben bekövetkezett, de nem sikerült neki. A sortüzek után lakásán bújtak meg az üldözött munkásvezetők. Az is bizonyos, hogy Gorkij, mint annyi más író, évekig, sőt évtizedekig nem látott tisztán a különböző pártok szövevényes ideológiájának megítélésében. A bolsevikokkal sem értett egyet maradéktalanul; voltak fenntartásai, annak ellenére, hogy „1905 szeptemberében forma szerint is tagja lett annak a pártnak, amelynek a legfontosabb anyagi támogatója volt". Mindenesetre Gorkij a vezetők közül Lenint tisztelte a legjobban, s ö gyakorolta rá a legnagyobb hatást is. „Ám az igazság az, hogy a forradalmi Oroszország legmarkánsabb politikusát és a kor óriási tekintélyű íróját éveken keresztül világnézeti viták választották el egymástól." Gorkij, ugyanúgy mint Jeszenyin, a forradalom győzelmében a régi értékek pusztulását látta. Lenin azonban nem neheztelt rá és mindig bízott benne, hogy az író „vissza fog térni a munkásokhoz". így is történt, bár a visszatérést nehéz lelkitusák előzték meg. (Dénes) A világ számos pontján egyre többen beszélnek erről a filmről. A Szovjetunióban is, külföldön is a legnagyobb mozik játsszák. A középkorú grúz rendező: Tengiz Abuladze munkája azokat a szomorú emlékű éveket idézi, amelyeket Grúziában Berija nevével szoktak összekapcsolni. A film központi figurája egy zsarnok városi elöljáró, bizonyos Variam elvtárs, akiben az ötvenes évek biztonsági szolgálatának mindenható főnöke ismerhető fel. De Variam nem azonos Berijával, hanem szája felett Hitler-bajusz éktelenkedik. Agranovics, a film operatőre egy közönségtalálkozón ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy Variam ugyan hasonlít Berijához, a film mégsem egy történelmi személyiségről készült, hanem az alkotók arra törekedtek, hogy ez a figura több gonosztevő vonásait egyesítse. A jelmezek és a díszletek szintén az időtlenséget jelzik, a film nyelvezete azonban összetéveszthetetlenül a személyi kultusz időszakának sztereotipiáit idézi. A filmbéli városfő — akit egy áldozatának lánya háromszor is kiás sírjából, hogy soha halála után se legyen nyugta —, meglehetősen különös helyen rendezi be rezidenciáját. Erkélye egy akasztófára néz, melynek tetején varjú károg baljósán. Ám ha kilép az erkélyre a nép elé, hívei elragadtatott dicshimnuszokat zengenek nagyságáról. Variam a mindenható bölcs, aki mindenhez ért. Megfellebbezhetetlen ítész, aki festményekről és zenéről csalhatatlan bölcsességeket mond, s még azt is elvárja, hogy énekmüvészete iránt is csodálatát fejezze ki környezete. Ugyanakkor gátlástalanul vet föld alatti kínzókamrába bárkit, aki szembeszegül az általa megtestesített akarattal, és vallomásra kényszerül az ártatlan is. Nagyon leegyszerűsítené azonban a film mondanivalóját, aki azt állítaná, hogy Abuladze Vezeklése a zsarnoki rémuralomról szól. Mondandója ugyanis sokkal bonyolultabb ennél. Arról is szól, hogy a következő nemzedékek miképpen néznek szembe a múlttal. Ez a kis híján négy éve készült kitűnő film egy sorba állítható a szovjet filmgyártás olyan remekeivel, mint a Szállnak a darvak, vagy újabban a Jöjj és lásd! Tengiz Abuladze munkája vetítővászonra kerülésének művészi jelentőségéhez társadalompolitikái eseményszerüség is párosul, elvégre ezt a nemzedékek sorsának nagy leckéjeként értelmezhető filmet napjainkban már mind a Szovjetunióban, mind a világ számos országában is láthatják. Azután, hogy évekig dobozban porosodva, polcokon hevert. Miklósi Péter CSINSZKA Az izzó, vakító fényű szellemi nagyságok személyi bűvkörébe került ember észrevétlenül feladja szuverenitását, lelki alkatát és eggyéolvad az eszményített géniusszal. A zseni alkata nemcsak a szellemiekben, hanem életvitelében is eltér a közepes adottságokkal bíró emberétől. Az eltérés nem minden vonalon pozitív irányú, talán, mert a rendkívüli módon, rendkívüli produkciókra serkentő szellemi többlet lobogásához annyi energiát vesz igénybe, hogy olykor a racionális életelvekhez való ragaszkodásra már nem futja erejéből. Ady Endre a modern magyar lírának kétségtelenül a legeredetibb s legnagyobb alakja. A kora hagyományaihoz képest merész erotikájú költő már sajátos liberalizmusának baljóslatú következményeit hordozta szervezetében, amikor megismerkedett Boncza Bertával, egy magyar országgyűlési képviselő lányával. Az ismerkedést a lány — aki elsősorban Ady költészetébe lett szerelmes — kezdeményezte. A költő ellátogatott Csúcsára, a Boncza-család birtokára. Az ismeretségből hamarosan kölcsönös szerelem, majd házasság lett. A „Csinszka" név Ady játékos fantáziájának szüleménye. Míg az egyre romló egészségű költő életében több szempontból is előnyt (otthont, anyagi biztonságot, nyugalmat) jelentett ez a házasság, addig Csinszkának az ápolónő szerepét juttatta. S a tizennyolc év korkülönbség dacára — amint azt a film is dokumentálja — Adyné (Csinszka) a feleség szerepét jó hitveshez illő módon végigcsinálja. Csak férje halála után bomlik meg „erkölcsi" tartása. A budapesti művészeti hetek keretében vetített tévéfilm az idei veszprémi tévétalálkozó fődíját kapta. A dokumentum-erejű film Csinszka aszszony naplója és levelezése, valamint a kortársak visszaemlékezései alapján készült. A címszerepet: Nagy-Kalózy Eszter főiskolai hallgató, Adyt: Jordán Tamás játszotta. Rendezte: Deák Krisztina. Kovács József 9
