A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-17 / 29. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL:

Kötődések — beszélgetés Csanda Endre mérnökkel

Keszeli Ferenc: ARATÁSNAP

A Hét és az IBUSZ közös nyári képes versenye

Hritz Júlia: KODÁLY NAPOK '87

Gál Sándor: AHOL ÉLÜNK

Rácz Olivér:

PAPRIKÁBÓL JANCSIKA (folytatásos kisregény)

Lacza Tihamér:

A FÖLD GYERMEKKORA

Címlapunkon Benes Ildikó és Ropog József a Doktor úr című zenés bohózatban (Cikkünk a 10—11- oldalon)

Fotó: Gyökeres György

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé

Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. ő. 6

Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne n. p., Koéice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kés Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel : 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

KÖTŐDÉSEK

— Előre tudom: ha megkérdezem, mi az ökológia — a válaszból kiderül majd. hogy lényegesen több annál, amit számunkra a szó magyar megfelelője — környezettan — jelent.

— így igaz, hiszen az élőlény és a környezet viszonyának kutatása ma már sokkal szélesebb területeket és összefüggéseket ölel fel, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. A Szlovák Tudományos Akadémia biológiai és ökológiai központja, ahol magam is dolgozom, ezért is tagolódott több osztályra az évek során — így a kísérleti biológiai és ökológiai intézetre, ezen belül a tájökológiai főosztályra és a tájökológiai szintézisek osztályára.

— Te az utóbbinak vagy a vezetője. Honnan indultál, amíg idáig jutottál?

— Tornaiján (Safárikovo) születtem 1949-ben, de Licében, a szépséges Gömör szívében nőttem fel, no meg persze Levártpusztán, ami négy házból állt. Az egyik az öregapámé volt, akiről rengeteg élményem és emlékem maradt. Tárgyi emlékek is. Azt a pusztai házat én örököltem. Rendbe hoztam, igyekeztem mindent a maga eredeti állapotában megtartani, s talán akkor vagyok a legboldogabb, ha a családommal ott lehetek ezen a pusztán. Sajnos, a nagy távolság ezt igen korlátozottan teszi lehetővé.

— Mondj valamit az öregapádról.

— Hát róla aztán lenne mit mesélni. Asztalos volt, de hosszú élete során mindig is bánta, hogy nem juhász lett, aki a legeltetés közben annyit irogat, amennyit szeretne. De szerencsére a gyalupad mellett is maradt ideje az irogatásra, így nekem írott emlékem maradt az életről, ami számomra igen nagybecsű kincs. Negyven évig írt naplót, verseket, s mi több, gyerekkorától fényképezett, gyönyörűen rajzolt, miközben gazdálkodott is.

— Ilyen talán nincs is: egy gazdálkodó iparos, aki kihagyás nélkül naplót ír. és hozzá a századforduló óta fényképez. . . Gyanítom, ez közkincsértékű lehet.

— Az. Szívesen rendelkezésedre bocsátom. Nagyon érdekes anyag, feldolgozásra, közzétételre érdemes. Azonkívül térképeket' gyűjtött és cserfabogyót. A cserfabogyót eladta, hogy csirizt készítsenek belőle. A pénzért térképet vett, újságokat járatott, ezeket pedig megtartotta. Máig őrzöm őket. Amikor aztán megalakult a szövetkezet, ő lett a könyvelő meg a krónikaíró, lévén, hogy ő volt a legírástudóbb ember a környéken.

— Az ajánlatot köszönettel elfogadom. Mondj valamit a szüléidről is.

— Licében ők alapították a Csemadokot, húsz éven keresztül aktívan dolgoztak, táncot,-színdarabokat tanítottak, igy aztán magam is otthon kezdhettem a táncot, amit aztán hosszú ideig műveltem az Ifjú Szivekben. Édesanyám egy ideig a Csemadok Központi Bizottságának is tagja volt. Ma Rimaszombatban él, özvegyen, mert sajnos édesapám már meghalt.

— Igen. a tánc. Másfél évtizeden át az Ifjú Szivek egyik emlékezetesen jó táncosa voltál...

— Számomra is igen jó emlékű esztendők voltak. Bevallom, máig is hiányzik, nemcsak azért, mert szerettem táncolni, sőt az utolsó években már a koreográfus asszisztense lehettem, hanem azért, mert hiányzik az a jókedvű közösség, amit sokunknak az évek során az Ifjú Szivek jelentettek. Meg aztán fiatalabbak is voltnnk valamennyivel. Ide tartozik még, hogy itt ismerkedtem meg a

Dr. MIKLÓS LÁSZLÓ kandidátus, ökológus

feleségemmel, aki sokáig volt aktiv tagja az együttesnek.

— Feleséged zongoratanár. két lányod van. Viki és Zsuzsi, akikkel a Duna utcai iskolában gyakran találkozom, beszélek velük s tudom róluk, hogy lelkes természetbarátok.

—- Ennek örülök, bár ez korántsem az erőszakos természetközpontú nevelés eredménye, hanem a természetes vonzalomé, ami nyilván abból ered, hogy igyekszem velük sok időt tölteni a természetben, mert ennél többet aligha adhatok nekik, kivált ha azt is bekalkulálom, hogy a természetben lenni egyet jelent azzal, hogy távol lenni a várostól, ami végeredményben kettős jó.

— Te már csak tudod, elvégre a hivatásod. ..

— A környezetvédelem nem csak a levegő vagy a vízszennyeződés gyakorlati kérdése. Több annál. Szívesebben beszélek tájvédelemről és magáról a tájalkotásról, bár ilyen összefüggésben a védelem fogalma megtévesztő lehet, hiszen az nem egyéb, mint a klasszikus rezervátumok intézménye. Mi kialakítottunk egy ökológiai tájtervet egész Szlovákia területére. Ez a terv távol áll az ortodox, a rezervátumokban gondolkodó és védelemre koncentráló irányzattól, melynek hátránya az, hogy gátolja a gazdasági fejlődést. Nekünk a gazdasági fejlődéssel szervesen egybeépülő egységben kell gondolkodnunk annak érdekében, hogy a fejlődés és a vele párhuzamos tájvédelem mindkét társadalmi elvárásnak meg tudjon felelni, méghozzá valós értékekben kifejezhető módon. De a társadalmi érdekek ennél is árnyaltabban tagolódnak, hiszen minden ágazat egyszerre igyekszik fejlődni egyazon természeti területen belül. Az ipar építkezni, a mezőgazdaság termelni, a turizmus teret hódítani, és így tovább. Ezek az érdekek ma már óhatatlanul összeütközésbe kerülnek egymással. Ez az állapot teremtette- meg annak idején intézetünk életre hívásának szükségességét, az intézet pedig azóta megteremtette és gyakorlattá rendszeresítette a maga koncepcióját, melynek lényege szerint a társadalmi cselekvések összefüggésének a lehető legnagyobb összhangban kell lennie a természeti erőforrások összességével. A kettő egybevetésével született meg az az eredmény, melyet sikerült belekapcsolni a komplex tervezésbe. A kivitelezés természetesen többlépcsős, hosszú, azt is mondhatnám tartós társadalmi feladat.

— Ha jót értem, ez azt jelenti, hogy hosszabb távon nem kell tartanunk az

KÖTŐDÉSEK

egyre fenyegetőbb környezeti ártalmaktól?

— Szándéka szerint a mi nemzetközileg is tekintélyt szerzett LANDEP elnevezésű tervezetünk a legkedvezőbb eredményekkel kecsegtetne, ha azt az élet minden területén tiszteletben tartanák, elfogadnák azt. A valós eredmények örvendetesek, tájtervezési elképzeléseink javarészt megvalósulnak, beépülnek a gyakorlati folyamatokba, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenütt méltányolják a javaslatainkat. Megesik, hogy egy-egy tervezés beindításakor jönnek, tárgyalnak, aztán a szempontokat mégis mellőzik a gyakorlatban. Sajnos, egyelőre hiányzik az ökológiai ellenőrzés intézményrendszere, ami érthető módon nem egy tudományos intézet feladata. Ezen túlmenően pedig az lenne az eszményi, ha a társadalom minden tagjának tudatában zavartalanul működne a felelősség, az ember környezetét messzemenően kímélő ösztön, nemkülönben pedig annak gyakorlata is.

— Egyáltalán: megvalósítható az olyan ökológiai szervezettség, amely kizárja az érdekek összeütközését?

— Mindenütt és igen eredményesen megvalósítható. Több fegyelem, nagyobb szigor és egyfajta szemléletváltás szükséges hozzá, az például, hogy szakvéleményünk ellenére ne építsenek be kitűnő bonitású termőtalajokat olyan szempontok szerint, hogy az olcsóbb, mért közelebb van a városközponthoz. nem kell közmüveket, közlekedést kiépíteni, satöbbi. Mert ez az olcsóság látszólag és pillanatnyilag talán igaz. de kiderül, hogy holnap már drága.

— Sajnos, gyakran lát az ember beteg erdőket, kiégett termőtalajokat a mezsgyeszéleken, ahol a gépek forognak, és a megengedettnél nagyobb mennyiségű vegyi anyagot juttatnak a talajba ... Egyszóval sok a környezetszennyezési tünet.

— Kétségtelen, de a szakember mégis derűlátó, mert reálisan látja a teljes képet, tudja a megoldás módozatait, ugyanakkor nem dramatizálja el a helyzetet ott, ahol nem is drámai, de ott, ahol a veszély és az ártalom valós, van módja beavatkozni s optimalizálni az érdekeket.

— Hogyan lettél természetvédelmi kutató? Egyáltalán: volt ilyen, amikor a diplomádat megszerezted?

— Az intézet már volt s nyilvánvaló volt annak távlata, hogy az ökológia tudománya rohamosan fejlődik majd. Természettudományi irányzatú középiskolába akartam menni annak idején, így kerültem a vegyészetre. De később amikor harmadéves egyetemista koromban, a földrajz-biológia tanszék hallgatója voltam, bizony még nem nagyon tudtam megmondani, „ mi leszek, ha nagy leszek"? Én már tudtam, hogy ökológus, csak megmagyarázni nem volt könnyű, mi az. Mert a környezetvédelem a mindennapi gondolkodásban még szinte semmit sem jelentett. Ma már más a helyzet.

— És jó hivatást választottál?

— Azt hiszem igen. Izgalmas, szép, nehéz. Képzeld csak el: Csehszlovákiában, a mikroorganizmusokat beleértve tizennyolc millió állatfaj van. Ez mind él, működik, próbálja magát fenntartani. Részt venni e egyensúly megtartásában, s tenni mindezt az emberért, igazán szép feladat. Gondolom, küldetés is egyben.

' KESZELI FERENC

2