A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-20 / 47. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL TARTALMAS ELŐADÁSOK, ÉLÉNK ESZMECSERÉK dalmi szervezetekkel és a nemzeti bizottságokkal folytatott együttműködés további elmélyítéséhez, különösen a Nemzeti Front választási programjainak kidolgozását és a teljesítésükben való részvételt illetően. A Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége továbbra is a tömegpolitikai és kulturális-nevelő munka bevált formáit és módszereit fogja alkalmazni, keresni az új, hatékonyabb módszereket, fejleszteni a klubtevékenységet, igyekszik segíteni az állami szerveket az ukrán oktatás fejlesztésében. s együttműködik a kulturális intézményekkel és az állami népműveléssel. Aktiv és céltudatos munkájával a szövetség a jövőben is részt kíván venni a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelésében, elő kívánja segíteni a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek egységének megszilárdítását, s ezzel hozzájárulni közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további fejlődéséhez. Dr. MÁRIA KURECKOVÁ, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottsága Titkárságának vezetője Du la VaSko felvételei A Csemadok Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Bizottsága — az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján — az idén is megszervezte 1987. október 17—18-án a járási bizottság tagjai és a nagyobb alapszervezetek elnökei számára kétnapos szemináriumát. A rendezvény színhelyéül az ősszel is igazán szép és messze földön ismert Pat (Patince) fürdőközpontot választotta. Az összejövetel első akciója a Hétankét volt. Szövetségünk képes hetilapját a találkozón dr. Balázs Béla főszerkesztő-helyettes és Zs. Nagy Lajos, a Csemadok-rovat vezetője képviselte. Röviden tájékoztatták a jelenlévőket a Hét küldetéséről, feladatáról, gondjairól és a példányszám alakulásáról. A bevezetőt meglepően élénk és mindkét fél — a szerkesztőség és olvasó — számára hasznos vita követte. A vitából számos pozitív vélemény, javító szándékú megjegyzés mellett egyértelműen az fejeződött ki, hogy a lapban bővíteni kellene a Csemadok-rovatot. A Hét-ankét után került sor dr. György István kandidátus előadására a csehszlovákiai magyar nemzetiség jogtudatának fejlődéséről. Az előadás számos problémát elemzett. Az előadást kővető vita azt igazolta, hogy sok a tenni- és bepótolnivaló e területen. Bodnár Gyula, az Új Szó szerkesztője. a nagymegyeri (Calovo) országos hírű színjátszó csoport rendezője a mindennapi életből vett példák sokaságát felsorakoztatva beszélt az amatör művészeti mozgalom eredményeiről, gondjairól, céljairól. Az előadást követő beszélgetéskor számos, az amatőr művészeti mozgalom jelenét és jövőjét érintő kérdésről, a bírálóbizottságok pártatlanságának fontosságáról, valamint az utánpótlás szempontjából rendkívül fontos Csemadok és iskolák közötti kapcsolat elmélyítéséről esett szó. A szombat estét a tanfolyam résztvevői Bátorkeszin (Vojnice) töltötték, ahol a Tavaszi szél... területi döntőjét nézték meg az impozáns művelődési otthonban. Felemelő élmény volt látni-hallani az Érsekújvári (Nővé Zámky), Komáromi (Komámo) és Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás legjobb folklórcsoportjait. A szeminárium második napján először dr. Morvay Károly, a Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottság titkára tartott tanulságos előadást a Csemadok szerepéről, fontosságáról és feladatáról az ideológiai munkában. Ezt követően Bohus Zoltán a Nemzeti Front járási titkára vázolta fel a Csemadok és a NF többi társadalmi szervezetei közötti együttműködés gyümölcsöző szerepét. Az előadások után került sor a Csemadok járási bizottsága ülésére, melyen részt vett Fábry István, a Csemadok KB Elnökségének és Keszegh Pál, a Csemadok Központi Bizottságának tagja is. A nagy októberi szocialista forradalom máig szóló hagyatékát Gyurcsík József járási elnök méltatta. Utána Varga László járási titkár értékelte a Csemadok-alapszervezetek ez évi tömegpolitikai munkáját, s ismertette a járási bizottság távlati és 1988-as évi munkatervének legfontosabb mozzanatait és az idei értékelő tagsági gyűlések irányelveit. A beszámolókat követő élénk vitában egyértelműen a többet tenni akarás, a kulturális-népművelő munka magasabb szintre emelésének igénye érződött. A kétnapos rendezvény minden résztvevő számára hasznos ismereteket nyújtott és egyúttal a tapasztalatcsere kiváló fórumát is jelentette. Dr. MAG GYULA nyelv összekapcsolja a közösséget. De a szülőföld, a táj s az ott élő emberek képi ábrázolása is növeli a közösségi tudatot... A kiállításokkal azonkívül fórumot biztosítunk az amatör festőknek, szobrászoknak, fafaragóknak, megteremtjük ily módon a belső érzelmi kapcsolatot köztük és a közönség között. Megértetjük és megszerettethetjük a látogatókkal a képzőművészet formanyelvén közölt érzéseket és gondolatokat." Egy régi közmondás azt tartja: Szólalj meg. és megmondom, ki vagy! Sok igazság rejlik ebben, hiszen az anyanyelv ismerete, a szókincs gazdagsága, a beszéd kultúrája az emberek általános műveltségi színvonalát s gondolkodásuk fejlettségi fokát is jelzi. Ennek tudatában pedig aligha kell külön indokolni, hogy az anyanyelv ápolása, csiszolása, a gondolkodás és a magatartás kultúrájának fejlesztése miért tartandó nemcsak oktatási, hanem közművelődési feladatnak is. Természetesen, a tennivalók nem választhatók el élesen, hiszen többségük szervesen összefügg egymással. A hazai magyar sajtóból is kitűnik, hogy íróink, nyelvészeink nemegyszer emelik föl szavukat köznyelvünk elburjánzott stílushanyatlása, idegen szavakkal teletűzdelt beszédkészségünk romlása ellen. Egyúttal arra is utalnak, hogy anyanyelvűnk minél eredményesebb ápolása részint a magyar oktatási nyelvű óvodák és iskolák feladata, részint pedig a tartalmában szocialista, nyelvében magyar közművelődési tevékenységet folytató Csemadok fontos teendőinek egyike. Azt már én fűzöm hozzá mindehhez, hogy ebben a tekintetben nem elég a vészharangot kongatni, hanem cselekedni kell! Ennek érdekében érdemes figyelemmel kísérni a Csemadoknak a nyelvművelő mozgalmat szolgáló országos akcióit és járási szintű rendezvényeit. Azokat a mozgalmakat és felhívásokat, pályázatokat és versenyeket, amelyek a Csallóköztől a Bodrogközig ráirányíthatják a figyelmet az anyanyelv őrzésének fontosságára, lehetőségeire. Hogy csupán néhány példát említsek a már eleddig is bevált — ha nem is mindig kellő hangsúllyal kezelt — munkaformák közül. Rögtön itt vannak például az utóbbi esztendőkben meglehetősen ellaposodott vers- és prózamondó versenyek, amelyek igazi fényükben nemcsak az előadói készséget fejlesztik, hanem a szókincset is gyarapítják, az érzelmeket is gazdagítják, az ízlést is formálják. Aki ugyanis rendszeresen áll közönség elé, annak határozottabbá válik a fellépése, növekszik az önbizalma és csiszoltabb nyelvtudása révén a lámpalázát szintén könnyebben tudja leküzdeni. Nyelvkultúránk állapota érdekében sokat tehetnek a klubszerű közösségek, felbecsülhetetlen jelentőségük van a könyvtáraknak, kár viszont, hogy a könyvbarátok köre a hézagosnál is ritkább Az amatőr művészeti csoportok közül, a maguk sajátos eszközeivel és módszereivel, főként a színjátszó együttesek és az irodalmi színpadok segíthetnék fokozottabb formában anyanyelvűnk védelmének ügyét szókincsünk gyarapítását. Félreértés ne essék: a köznapi nyelvhasználatban, a mindennapi beszédben senki sem vár senkitől magasröptű irodalmi alkotást; ám anyanyelvűnk használatában a napi életünket átszövő köznyelv sem lehet szürkén semmitmondó. Annál is inkább, mert a magyar Hteratúra kiváló írói és költői az irodalmi nyelvet igen magas színvonalra emelték. Műveikben nemcsak anyanyelvűnk szépségét, erejét, képszerűségét mutatják be, hanem választékosán csiszolt igényes nyelvi stílust tárnak elénk. Ha ehhez akarjuk igazítani a Nagy- és Kis-Duna között, a Szilicei-fennsik táján, vagy akár az Ung-vidéken beszélt köznyelvet. akkor anyanyelvi kultúránk fölemelése érdekében az eddigieknél határozottabban kell cselekednünk, mégpedig az oktatási és a közművelődési teendők egybehangolásával. Véleményem szerint például a beszédtanítást újból a pedagógusokra kellene bízni, mégpedig a mainál hangsúlyosabb formában — az óvodáktól a gimnáziumokig. A megfelelő alapszókincsen nyugvó beszédkészség később ugyanis az egyéni stílus és az önmegvalósítás egyik legfőbb tényezője. Babits Mihály írta ezzel kapcsolatban: „A nyeNkincs egyúttal gondolatkincs!" A mi feladatunk nemcsak eltűnődni ezen, hanem ennek szellemében cselekedni is. , MIKLÓSI PÉTER 7
